Ugyanakkor a frissen szerzett jóbarátok, a kínaiak és a szerbek karácsonyi ajándékának is tekinthetjük, hogy kissé megkésve értesítették (nyilván) a MÁV illetékeseit arról, hogy az orbáni közlekedéspolitika legragyogóbb ékköve, a célegyenes felé suhanva robogó Budapest–Belgrád vasút szuperszerelvényeinek lépcsői nem nagyon passzolnak a Keleti pályaudvar peronjaihoz.
A szilveszteri kabaréban is elénekelhette volna Kazal László a MÁV vonatkozó kommünikéjét, mivel szerintük „az újvidéki tragédia érthetően hatással volt a Budapest–Belgrád vasútvonal-fejlesztésért felelős szerb szakemberek munkájára is”. „Egy hosszabb, átmeneti időszakban a korábbinál lassúbbá vált az információcsere a két ország vasúttársaságai között” – tették még hozzá, bár ezzel legfeljebb a magyar vasút 1846-os indulását idézték fel. Ráadásul a lelassult információcsere azt is jelentette a dalszövegben, hogy a Keleti pályaudvar peronjait üstöllést át kell építeni. Azt ugyan nem közölték, hogy ki fizeti a 300 millió forintos munkálatokat, de feltehetően a MÁV-nak kell a zsebünkbe nyúlni, mivel hétfő reggel Hegyi Zsolt vezérigazgató azt tette közzé, hogy a Keletiben zajló peronmunkálatokat személyesen ő maga rendelte meg.
De pár órával később már senkit sem izgatott a MÁV főnökének tizenötperces hírneve, hisz’ mindenki Lázár Jánosra és „közlekedésinfó” nevezetű sajtótájékoztatójára volt kíváncsi, és nem is csak a rendkívüli állapotok miatt. Lázár egy évvel ezelőtt egy hasonló nevű eseményen ismertette azt az úgynevezett 10 vállalást, amelyek szerinte a vasút megújulását szolgálják a jövőben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
