A szerk.

Kastriot Rexhepi meggondolta magát, a háború elmarad (egyelőre)

A szerk.

Minden ellenkező híresztelés dacára – melyek kolportálásában éppenséggel lapunk sem teljesen ártatlan, de most kimagyarázzuk – a Zoran Zaev vezette macedón kormány nem bukott meg, legalábbis keddi lapzártánkkor még hivatalban volt.

Ezzel összefüggésben a Balkán lángba borulása (melyhez a parazsat erősen szítja az Orbán-kormány is – de ez most mellékszál) egyelőre elmarad, és Nikola Gruevszki sem tér vissza egyhamar budapesti száműzetéséből szkopjei trónjára.

A macedóniai helyhatósági választásokon – amint azt múlt számunkban pompás cikkben részleteztük – a kormányzó SDSM, vagyis a szocdemek csúnyán leszerepeltek. Ez rossz hír, lévén feltétlen hívei az ország európai integrációjának és a nacionalista feszültségek csillapításának; platformjuk demokráciapárti és korrupcióellenes. Hogy a bajt tetézze, Zoran Zaev, a szélesebb balkáni térség kevés progresszív, demokratikus politikusainak egyike, a két forduló közt kilátásba helyezte lemondását is, ha a szocdemek elvesztik Szkopjét. Mit ád isten, elvesztették. S bár Zaev lemondása nem szükségszerűen jelentette volna a kormány bukását is, az ellenzék vérszemet kapott, és a múlt csütörtökre bizalmatlansági indítvány beterjesztését irányozta elő. Még azt kell tudnunk, hogy a szocdemek e drámai fejlemények kezdetéig három albán párttal kormányoztak koalícióban, mely szövetség a 120 fős parlamentben összesen 62 képviselőt tudott soraiban; köztük tehát az albán etnikai pártok küldötteit is. De ülnek albánok – csekély számban – az ellenzék soraiban, a VMRO pajtásaiként is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.