Operaház

Rejtélyes tanácsadók

A szerk.

Lassan egy hónapja próbáljuk megtudni, hogy a Magyar Állami Operaház új tanácsadói mekkora juttatásban részesülnek. Az összegről (egyelőre) nem kaptunk felvilágosítást, így csak annyi biztos, hogy egymást foglalkoztatják a zeneművészeti intézmények vezetői.

Az operaház közvetlenül Orbán Viktor által kinevezett kormánybiztosa, Ókovács Szilveszter négy új tanácsadói szerződést kötött hivatalba lépése óta, többek közt (a jelenleg Müpa-igazgató) Káel Csabával – aki filmművészeti munkássága mellett arról is híres, hogy komoly érdekeltséggel bírt az első Fidesz-kormány idején hatalmas állami megbízásokat nyerő Happy End Kft.-ben –, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (barátainak csak Zeneakadémia) rektorával, Batta Andrással. Ahogy Battát az operaház, úgy Ókovácsot a Zeneakadémia látja el pluszmunkával: idén márciustól az operaház igazgatója a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gazdasági tanácsának tagja, április 28-tól elnöke.

Bár az utóbbi hetekben többször feltettük az operaház vezetésének a kérdést, hogy fizet az intézményüknek való tanácsadás, egyelőre nem kaptunk értékelhető választ. A törvényes válaszadási határidő lejárta után mindössze annyit közöltek velünk, hogy a négy tanácsadó havi fizetése nem éri el Ioan Holender 5000 eurós megbízási díját. A bécsi Staatsoper volt igazgatója 2008-tól mostanáig volt az operaház tanácsadója – s miután nem hosszabbított vele szerződést Ókovács –, az ő juttatásának összegét minden további nélkül megismerhettük. A kissé szöveges feladatszerű válasszal azért is nehéz mit kezdeni, mert Holender és Káel Csaba elismertsége nehezen vethető össze.

A négyek feladatáról annyit árultak el, hogy „az előadásokat naplózzák, és ki-ki saját szakterületének megfelelő munkát végez az operaház részére”. Ókovács szerint azért sem ildomos a pénzükről faggatózni, mert ők tesznek szívességet: „baráti segítséget nyújtanak: a piacról sem őket, sem mást nem kapnánk meg ennyiért”. Hogy mennyi az ennyi, azt ugye nem tudni, az viszont kiderült, hogy a 2008-ban – a jogi szolgáltatások „kiszervezésekor” – a törvényben előírt végkielégítéssel távozó jogi osztályvezető nemrég lényegében azonos munkakörben tért vissza az operaházhoz, és immár a „kabinetfőnök” teendőit is ellátja.

A felkért tanácsadók szerződése állítólag december 31-én lejár, amit bemondásra kell elhinnünk, hisz' nem tekinthettük bele a kontraktusokba. Arra a kérdésre, hogy meghosszabbítják-e majd őket, szintén nem érkezett válasz. Levelezésünk azzal az ígérettel zárult, hogy az információkat nemsokára feltöltik az operaház honlapjára.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.