A szerk.

Szijjártó el

A szerk.

Magyarország kedden hivatalosan is jelezte az ENSZ-nek, hogy kilép a globális migrációs csomag elfogadási folyamatából. A világszervezet két dokumentumon dolgozik, mindkettő a 2016-os New York-i Nyilatkozatból eredeztethető, amelyet akkor az Orbán-kormány, illetve a tárgyalásokból azóta szintén kihátrált USA előző vezetése is elfogadott.

Magyarország kedden hivatalosan is jelezte az ENSZ-nek, hogy kilép a globális migrációs csomag elfogadási folyamatából. A világszervezet két dokumentumon dolgozik, mindkettő a 2016-os New York-i Nyilatkozatból eredeztethető, amelyet akkor az Orbán-kormány, illetve a tárgyalásokból azóta szintén kihátrált USA előző vezetése is elfogadott. A menekültekről szóló egyezmény nagyjából azt vázolja, hogyan segíthetnének a világ népei az akut háborús válsághelyzetek áldozatain, míg a biztonságos, rendezett és reguláris migrációról való megállapodás a menekültnek nem minősülő, oktatási, munkavállalási vagy egyszerű megélhetési célból elvándoroltak életkörülményeit és emberi jogait igyekszik előmozdítani. A Szijjártó Péter bejelentette magyar lelépést most az indokolja, hogy elkészült mindkét egyezmény elfogadásra szánt, végleges változata. Ezekre egy decemberi összejövetelen bólinthatnak rá a maradék ENSZ-tagállamok.

A magyar külgazdasági és külügyminiszter elnagyolt megszólalásaiból még az sem egészen tiszta, hogy mindkét szöveget dobjuk-e a kukába – a migrációs „csomag” emlegetése mintha erre utalna –, vagy csak az egyiket. Sejthetően nem véletlenül felejti el a kormányzati kommunikáció, hogy az ENSZ illetékesei világos különbséget tesznek a menekültek és a menedékjogra nem jogosultak között. A kormány idegenellenes retorikája immár három és fél éve e két csoport szándékos összemosására épül, hogy aztán hol a kerítés túloldalán felgyülemlett menedékkérőket, hol a magyarok munkájára és kultúrájára törő megélhetési bevándorlókat lehessen felmutatni a nemzetre leselkedő legfőbb veszélyként – ahogy a helyzet épp megkívánja. Az sem igaz, hogy az ENSZ feltétlenül támogatandó folyamatnak tartja a migrációt. Az egyezmények javasolt szövegéből kitűnik, hogy csak a rendezett migrációt szeretnék megkönnyíteni, ellenben az embereket menekülésre késztető okokat és az irreguláris – főképp a csempészek által működtetett – útvonalakat inkább felszámolnák.

Az alapvető hozzáálláson kívül – a tények és a nemzetközi jog legalább minimális tisztelete vs. politikai haszonszerzésből elkövetett rasszista indulatkeltés – konkrét ütközések is vannak a magyar kormány „migrációs politikája” és a javasolt ENSZ-megoldások között. A migránsok fogva tartását például csak különösen indokolt esetben, jogi garanciákkal és felülvizsgálati lehetőségekkel körülbástyázva javasolja a szöveg, ami nyilvánvaló ellentétben áll a hazai tranzitzónákban alkalmazott teljesen önkényes gyakorlattal. Amikor meg azt olvassuk, hogy az intoleranciát, xenofóbiát, rasszizmust és diszkriminációt helyeslő médiumok közpénzből történő támogatását jó lenne befejezni, magyar fejjel nehéz nem egy direkt Szijjártóéknak szánt fricskát belelátni a szövegbe.

Ezzel együtt az ENSZ aligha lesz képes erővel megváltoztatni bármely kormány média-, bevándorlási vagy menekültpolitikáját. A két egyezménynek jogi kötőereje nem lesz, betartatásukra nem létesül bíróság, a külön utas államokat senki nem fogja szankcionálni. Erre a külügyminiszter is rájöhetett, hiszen hangsúlyozta, negatív következményekkel azután sem kell számolni, hogy felálltak a tárgyalóasztaltól. Jelentős fordulat ez a választási kampány hajrájához képest, amikor a csapból is az folyt, hogy az ENSZ a magyar kormány és a magyar emberek akarata ellenére migránsok tízezreit (ha nem millióit) készül betelepíteni az országba.

A migrációs csomag mindössze önkéntesen vállalt nemzeti implementációs terveket és a végrehajtást nyomon követő, négyévente ülésező konferenciákat irányoz elő. A közös politikákat elszabotáló kormányok tehát legrosszabb esetben is némi naming and shaminget lesznek kénytelenek elviselni, ami hosszabb távon akár hatással is lehet mondjuk a menedékkérők emberi jogait szisztematikusan megsértő európai, vagy a saját állampolgáraikat visszafogadni nem hajlandó afrikai és ázsiai kormányokra. Rövid távon viszont az afrikai és ázsiai menekülők, legfőképp pedig a magyar kormány szempontjából is fontosabb kérdésnek tűnik az európai menekültügyi rendszer reformja. Szijjártóék ENSZ-beli viselkedése csak megerősíti, amit már eddig is tudtunk: a kormány ezen a fronton sem a kompromisszumos megoldás keresésében, hanem a probléma napirenden tartásában és a feszültségek élezésében lesz érdekelt.

Figyelmébe ajánljuk