Magyar Narancs: Mikor érte olyan ütés a magyar jogrendszert, mint amilyet a kormány a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos rendeletalkotásával igyekszik bevinni? (A rendelet megtiltja a bíróságoknak, hogy eljárjanak a folyamatban lévő ügyekben, és lehetetlenné teszi újabb eljárások indítását – F. Sz. E.)
Halmai Gábor: A legkomolyabb ütés 2010 óta a különleges jogrend alkotmányos szabályozása volt 2022-ben. Az súlyosabb volt, mint ez a mostani, csak nagyon kevés kézzelfogható ügyet érintett. Ilyen volt, amikor a gödi akkumulátorgyárat a veszélyhelyzet ideje alatt különleges gazdasági övezetté minősítette a kormány. A különleges jogrenddel a kormány nem a demokráciát szüntette meg, mert az szerintem már korábban megszűnt, hanem a parlamentáris rendszert, hiszen lényegében bármiféle kivételes állapotra hivatkozva generális felhatalmazást kapott a kormány a rendeleti szabályozásra. Ez kezdődött a migrációval, folytatódott a Coviddal, azután jött a háború, és ezek mindegyike folyamatos, különleges jogrendet eredményezett. Miközben egy átlagember számára is nyilvánvaló volt, hogy ennek nincs indoka, senki sem gondolta azt, hogy a parlament ne tudna ülésezni. Ez a mostani rendelet két dologban is újdonság a korábbiakhoz képest. Az egyik, hogy ezt mindenki a bőrén érzékelheti, hiszen a saját önkormányzata kerülhet csődközeli állapotba. A másik, hogy most nem a kormány kap felhatalmazást arra, hogy törvényeket hozzon, hanem egy miniszter, ami egy elméleti jogász számára abszurdum. (A szolidaritási hozzájárulás szabályait törvény tartalmazza, ám annak mértékét a nemzetgazdasági miniszter rendeletben állapítja meg az egyes önkormányzatok esetében – F. Sz. E.) És ez ellen nincs apelláta. Ez nagyon súlyos dolog azon túl, hogy itt is megjelent a visszamenőleges jogalkotás.
MN: Ami már szinte rutinszerűen működik.
HG: A visszamenőleges jogalkotás önmagában nem feltétlenül érinti az átlagembert. Ám az már igen, hogy az önkormányzata több elvonással kell számoljon, mint amennyi pénzt a feladatai ellátására a központi költségvetésből kap, és ez ellen akkor sincs jogorvoslat, ha nyilvánvalóan jogellenes a kiszabás. Ez kézzelfogható, durva jog- és érdeksértés.
MN: Budapest önkormányzatának vezetése valószínűleg hónapokon keresztül gondolkodott azon, hogyan lehet bírósági eszközökkel ennek az igazságtalanságnak keresztbefeküdni, aztán talált egy olyan fogást, amely eddig úgy-ahogy működött: az inkasszóról szóló aktust támadta meg a bíróságon. De normális esetben azért nem lehet ennyire kiszolgáltatott se egy állampolgár, se egy szervezet a törvényhozással szemben.
HG: Még egy ilyen nem jogállami rendszerben is el lehetne várni, hogy egy önkormányzat bíróság előtt vitathassa azt, hogy őtőle mennyit vonnak el. Még akkor is, ha azt feltételezzük, hogy a végén nem neki adnak igazat.
MN: Hiszen a szektoradókról szóló szabályozást is át kellett írni a diszkriminatív és túlzó adóztatás miatt.
HG: Igen, voltak ilyen esetek. Egy olyan rendszerben, ahol a bírói függetlenség eleve alá van ásva, az igazi esélyeket latolgatva az ember nem gondolja, hogy az önkormányzatok végül nyerni fognak, de legalább lehetett bízni abban, hogy a jogi utat kihasználhatják, ha másért nem, az időhúzás érdekében. Most váratlan módon a bíróságok partnerekké váltak, mert érzékelték, hogy itt az ő hatásköreiket vonja el a kormány, és őket radírozza le az alkotmányos berendezkedés táblájáról. Egy rendelettel azt mondja a kormány, hogy igaz ugyan, hogy hozzátok lehetett fordulni, de majd ezután nem lehet, és ha véletlenül eddig valamely önkormányzatnak igazat adtatok, az sem számít, mert az összes ilyen pert meg kell szüntetni. Ez a lépés még az úgynevezett autokratikus legalizmus keretei között működő rendszerben sem megszokott, mert az legalább a saját illiberális alkotmányát betartja. És ez ellen nemcsak ellenzéki pártok, hanem a bírák és az ügyvédek szervezetei is felemelték a szavukat. Biztos vagyok benne, hogy az egyébként a kormányhoz lojális bírók is azt érzik, hogy a kormány a hatáskörüket egy, az ügyben érdekelt miniszternek adja át.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
