"A magyar politikus legyintett"

Bod Péter Ákos közgazdász a Bajnai-csomagról és a válságkezelésről

A politika alábecsüli a társadalom túlélő képességét, mégis tart a jövőtől a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az Antall-kormány minisztere, egykori jegybankelnök. Szerinte az igazi kérdés az, hogy az ország milyen állapotban lesz, amikor a világgazdaság újból növekedési pályára áll.

Magyar Narancs: Mi a véleménye mindarról, ami a Bajnai Gordon tervezte intézkedésekről máig kiderült? (Az interjú múlt csütörtökön készült.)

Bod Péter Ákos: Ez egy pénzügyi kiigazító csomag, amelynek eredményeként a kormány egyfelől a deficitet akarja leszorítani, másfelől pedig eleget akar tenni a külső igényeknek. Már 2006-ban is az Európai Unió igénye volt, hogy Magyarország tartsa be a stabilizációs és növekedési paktumot - ezt ugyanis 2004. május 1-jétől máig megsértjük. A 2008 őszén a valutaalappal kötött szerződésben pedig még keményebb feltételeket vállaltunk a kölcsön érdekében. A külső kötelezettségnek és a belső finanszírozási kényszernek két módon lehet eleget tenni. Egyrészt adónöveléssel. A Gyurcsány-kormány ezzel próbálkozott, például különadókkal az aktív rétegeket és korosztályokat terhelte meg, hogy fő szavazóbázisát, a passzív vagy inaktív rétegeket megvédje. Ám miután tovább nem terhelhető az aktív réteg, és a gazdaság teljesítménye is csökken, most már a kiadási oldalhoz is hozzá kell nyúlni. Ez történik most a 13. havi nyugdíj vagy a köztisztviselők, közalkalmazottak juttatásainak a megszüntetésével. Együgyű csomag ez, amennyiben egyetlen ügyre, a deficit lefaragására koncentrál. Ami végül is érthető, hiszen azzal a politikai, gazdasági, személyes súllyal, amivel a húsvét után fölálló ügyvezető jellegű kormány rendelkezik, több nem is vállalható. Mindenesetre ezek az intézkedések sem oldják meg azt, hogy Magyarország hogyan juthat előbbre, amikor a válság véget ér. Márpedig előbb-utóbb véget ér.

MN: Vannak kalkulációk is arra, hogy az egyes tételeken mennyit spórolhat a költségvetés. Azzal például, hogy a gyes és a gyed legfeljebb két évig tarthat, mindössze 2 milliárd faragható le a kiadásokból. Ez például mennyire bölcs lépés? A Bokros-csomagnak is voltak olyan elemei, amiknek a költségvetési hozadéka messze nem állt arányban az intézkedések társadalmi vagy politikai hasznosságával.

BPÁ: Igen, 1995-ben például a fogászati kezelés módosítása, miszerint csak a húzást dotálja az állam, alig 1-2 milliárdot hozott. A megszorító csomagok technikailag úgy készülnek, hogy egy pénzügyminisztériumi osztályvezető vagy fogalmazó fölírja a főbb tételeket, aztán megsaccolja - vagy használjuk inkább az elegánsabb "modellszámítást végez" kifejezést -, hogy például bizonyos föltételek mellett egyes adótételek emelésével vagy a szociális juttatások mérséklésével miként csökken a kiadási oldal. Majd mindezt a főnöke elé terjeszti, aki meg elgondolkodik, hogy például ahol a szigorítás kevés hozadékkal jár és jó érdekérvényesítésű réteget érint - mondjuk az újságírók speciális adózásának a megszüntetése -, azt érdemes-e erőltetni. Az ókortól tudjuk, hogy az állam a szegény embereken gazdagodhat. A tőkét nem lehet nagyon megszorongatni, mert mobilis - ha veszélyt szimatol, odébbáll. Egyébként mindig csak utólag derül ki, hogy mire érzékeny a társadalom. Az 1990. őszi taxisblokád idején például arra döbbentünk rá, hogy a korábbi tabut, miszerint a kenyér és a sör árához "nem szabad nagyon hozzányúlni", a benzinár váltotta föl. Mert lezajlott egy életmódváltozás. Lehet, hogy manapság például a mobiltelefonálás feltételeinek vagy tarifáinak drasztikus megváltoztatása okozna olyan felhördülést, amire előzőleg senki nem számított. Összegezve: a pénzügyi szigorítások mögött nincs különösebb közgazdasági elmélet, hanem inkább egyfajta érzékenységvizsgálat.

MN: A megszorítás után tovább kell majd lépni. Ön mit tartana jó iránynak? A mozgástér elég szűk.

BPÁ: A valutaalap ernyője 2010-ig szavatolja a fizetőképességünket akkor is, ha egyetlen árva magyar állampapírt nem lehet elhelyezni ez idő alatt. Mozgástér viszont mindig van. Magyarország adósságállománya a nemzeti jövedelemhez képest manapság 73-80 százalék között mozog. Azért fogalmazok így, mert ez a mutató egy bonyolult képlet alapján áll össze, függ például a kamatszinttől, árfolyamtól is. A hetvenes évektől ez sohasem volt 50 százalék alatt, az ország mindig is függött a külső finanszírozástól. A tőkepiaci kényszerpálya változó szélességű: lehet igen széles, amin van hely manőverezni, és lehet olyan szűk, hogy csak az ösvényen mehetünk, mert különben szakadékba zuhanunk. A valutaalap kijelölte kényszerpálya ellenben más: az olyan, mint egy vasúti pálya, vannak ugyan váltók, de az útvonal kötött. Ahogyan a vonaton időnként jön a kalauz megvizsgálni a jegyet, a valutaalap is negyedévenként ellenőrzi, teljesítettük-e az elvárásokat. A kötött pályának vannak azonban előnyei is: a valutaalap tisztségviselőinek van arcuk és címük, ahová adott esetben szándéklevél küldhető. Egy feltételrendszer újratárgyalása önmagában még nem abszurd gondolat. A tőkepiac viszont, bár szélesebb ösvény, de egyenetlenebb, és nem ismerjük a szereplőket. Néhány tízezer fiatalember a világ különböző pontjain nagyon korlátozott információ alapján dönt a finanszírozásunkról azzal, hogy például vesz-e magyar állampapírt vagy sem, és ha vesz, rövid vagy hosszú lejáratra veszi-e.

MN: Említette korábban, hogy Magyarország nem tart be bizonyos uniós követelményeket. Mi ennek a következménye?

BPÁ: A csatlakozás előtti rémes és rendkívül színvonaltalan népszavazási kampányban egyszer sem hangzott el, hogy a nemzeti valutát muszáj föladni. Hogy az euróövezetbe lépés föltételeit a nemzeti kormány mikorra teljesíti, az rajta áll. De az eurót be kell vezetni. Továbbá az unió tagjaként kötelező számunkra a növekedési és stabilitási paktumban foglaltak betartása is, többek között az, hogy a deficit nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem 3 százalékát. Ha mégis nagyobb, akkor az euróövezetbe tartozó tagállamot az unió megbünteti, az azon kívülire ellenben nem neveztek meg büntetést. A paktum megsértését persze az EU regisztrálja, és kezdeményezi a kiigazítást. A magyar politikusoknak ebből az egészből csak annyi jutott el a fülükig, hogy nincs büntetési tétel. És a magyar politikus legyintett erre a kritériumra - miközben az unióban pontosan látják, mi zajlik. Végül 2006-ban az EU a deficit lefaragása miatt keménykedni kezdett Magyarországgal. Ha ugyanis a deficit lemegy, akkor az adósság/GDP arány magától javul. Nem véletlen, hogy a valutaalap is a deficiten lovagol: a készülő Bajnai-féle csomag voltaképpen a deficitet igyekszik korlátok között tartani. Nem lesz könnyű, mert közben zsugorodik a gazdaság, amelyikből ki kell vonni ezeket a pénzeket.

MN: Március végén mutatták be a Jövőkép című összeállítást, ami a Fidesz gazdasági alapprogramjának is tekinthető. Nem szerepel a neve a szerzők között, ami korábbi politikai szerepvállalása ismeretében - ipari és kereskedelmi miniszter az Antall-kormányban, Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági főtanácsadója, de említhetjük azt is, amikor 2006-ban a két választási forduló között Orbán önt javasolta a Fidesz és az MDF közös kormányfőjelöltjének - meglepett bennünket.

BPÁ: A válasz nagyon egyszerű: nem kértek föl a részvételre. Van, amikor megkérnek a közreműködésre, mint például Orbán Viktor, amikor tavaly találkozott Dominique Strauss-Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójával. A Jövőkép című összeállításba beleolvastam, de nem néztem át tüzetesen. Egyébként nem tartom programnak, mivel a válság előtt íródott, a hivatkozott adatok minimum egyévesek. Ebből a munkából nem lehet kiolvasni, hogy a szerzők a mostani helyzetben milyen tanácsot adnának egy döntési pozícióba kerülő politikusnak.

MN: A magyar költségvetés rendbetétele szükséges, de önmagában még nem garantálja a sikeres válságkezelést. Ahhoz elengedhetetlen a nemzetközi gazdaság fölívelése is, például ha Németország magára talál, az húzza majd Magyarországot is. Látszik már az alagút vége?

BPÁ: A Standard & Poor's és a Moody's közzétette, hogy az általa ismert cégek papírjai alapján az év második felétől egy felívelő szakasz következhet: az más kérdés, hogy ez gyors vagy elnyújtott, lassú folyamat lesz. Vannak azonban egészen más prognózisok is. Az valószínűsíthető, hogy a tőkepiac, amely a leghamarabb zuhant be, a leghamarabb is fog kilábalni a válságból. A reálgazdaságban ez már nehezebben megy, például a krízis miatt leállított termelést roppant nehéz újraindítani. Mégis az, hogy egyes vállalatok áttértek a négynapos munkahétre, nem csak szociálpolitikai gesztus. Egyszerűen nem akarják elveszíteni a képzett munkaerő-állományt, és így próbálják túlélni a válságot a kereslet nem túl távoli újbóli megjelenéséig. A kilábalás, a föllendülés szektoronként, országonként eltérő idejű és intenzitású lesz. Számomra az az egyik kulcskérdés, hogy e folyamat nemzetközi beindulása Magyarországot milyen állapotban találja. E tekintetben, és nem is politikai értelemben, óriási a félelmem.

MN: Miért?

BPÁ: Például a magyar munkaerő képzettségi hiányosságai, gyatra foglalkoztatási, aktivitási állapotunk miatt. Az eddigi kormánypolitikák egyik legkártékonyabb jelenségének tartom - szemben a Fidesz törekvésével, hogy például az iskolába járáshoz kössék a juttatások egy részét - a generális jóléti megoldásokra visszatérést. A képzelt pénzbőség idején, 2002-ben ez még finanszírozhatónak látszott. Ám ha például a hárommillió háztartásból egymillió jogosult gázár-kompenzációra, ott valami logikailag sem stimmel. Az adónkból nyújtott támogatásokat azokra kell koncentrálni, akik ezek nélkül lehetetlen élethelyzetbe kerülnek.

MN: A Fidesz is kampányolt az állami szerep erősítésével.

BPÁ: A kampány a választóknak szól. A Fidesz kormányzati gyakorlata ennél egy fokkal szelektívebb volt.

MN: Viszont szívesen ideológiai alapra helyezte a szociális intézkedéseket, például a családi pótlékét, vagy olyasmit sugallva például, hogy feltétlenül értékesebb a társadalomnak az, aki dolgozik.

BPÁ: Akkor a politikusok legyenek szívesek jobb szöveggel szolgálni. Az értelmes feltételekhez kötött támogatás nemcsak olcsóbb, igazságosabb is. De a szelekció bizony kegyetlenül nehéz munka, mert például el kell különíteni az álrokkantat a rokkanttól, az álszegényt a szegénytől. Nem is elsősorban állami, hanem főként önkormányzati feladat lenne ez. És citoyen öntudat is kell hozzá, mert ma még a kölcsönös kis csalások hálójában élünk. Ha ezen nem változtatunk, akkor egy nagyon lomha társadalommal lépünk a fellendülés időszakába.

MN: Nem kellene egyszer más irányból elindulni? Előbb egy normális szociálpolitikát kidolgozni egy olyan országban, ahol egymilliónál is több a nagyon szegény ember? És onnan indulva meghatározni a többi tényezőt: a foglalkoztatást, oktatást, a gazdasági előirányzatok elérésének módját, a társadalmi teherviselés mértékét, és nem fordítva. A szociális kérdésekre adandó válaszokat szinte egyáltalán nem látjuk a programokban.

BPÁ: Ez így van. Sőt elterjedt egy téveszme is: gazdasági válság van, ergo legyen gazdasági szakember a miniszterelnök. Ezt eleve nem tartom jónak. A valutaalapi sínen fut a vonatunk: meg van írva a szerződésekben, milyen feltételeket, mekkora deficitet vállaltunk. A kormányprogram legegyszerűbb eleme éppen ezért a gazdasági rész: ki kell sajtolni az országból hatszázmilliárdot. A megszorítás hogyanja, társadalompolitikája a nagy rejtély: hogyan lehet elfogadtatni, és miként lehet úgy megvalósítani, hogy a legkevésbé sérüljön a társadalom szerkezete és a jövő ígérete. Ésszerűtlen megtakarításokkal tönkretehetünk sok mindent.

MN: Tanítanak válságkezelést az egyetemeken?

BPÁ: Feldolgozunk állami és üzleti döntések körében esettanulmányokat. A mostani válságról is a hallgatókkal együtt rakosgatjuk össze a tapasztalatokat. De ismerjük be: a közgazdaság-tudomány a válságokra mindig utólag reagál, míg válság közben nagy butaságokat is mond. Ezért sem kell túl komolyan venni a közgazdászokat.

MN: Pedig mindenkinek van valami jó ötlete.

BPÁ: Persze, de a nagy könyvet majd öt év múltán írják meg erről is. Ha Keynes mindazt elmondta volna az államvizsgáján, amit később a nagy világválság után a keynesizmusba belerakott, megbukott volna, mert szembement a szokásos feltételezésekkel. 1936-ban viszont professzorként ő lett az etalon. A mostani történésekről vannak persze sejtései az embernek a korábbi krízisek ismeretében. Megragadom az alkalmat, hogy újságírókkal ülök együtt. Mostanában különböző orgánumokban, fórumokon többször is megjelent, hogy a jelenlegihez hasonlóan nagy gazdasági visszaesés nem volt Magyarországon az elmúlt két évtizedben. Az iparra ez annyiban igaz, hogy a visszaesés 2009-re várt mértéke összevethető az 1991-es csökkenéssel. De a GDP a rendszerváltás utáni második évben 11 százalékkal zuhant - most pedig 5 százalékos csökkenést prognosztizálnak, ami lényeges különbség. Túlélte az ország 1991-ben a mínusz 11 százalékos sokkot? Igen. A politikusok azon félelme, hogy a mostanit nem lehet túlélni, alaptalan. A magyar társadalom figyelemre méltóan adaptív.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.