"Állandó és kölcsönös gyanakvás" (Wessely Anna, az MTV Rt. kuratóriumi elnökségének tagja)

szerző
Seres László
publikálva
1998/4. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány vállalkozó szellemű ember a múlt héten már felbukkant a Szabadság téren, hónuk alatt MTV feliratú műanyag szatyrot szorongatva, aminek a tartalmából, ha úgy adódik, jól felkészülhet az emberfia a tévéelnöki pozícióra. A kék szatyorhoz néhány titokvédelmi űrlap kitöltése és aláírása után juthatunk, mely szerint soha sehol senkinek nem mondjuk el, milyen adatok szerepelnek mellékletként a pályázati anyagban. Ez több dolog miatt is nevetséges. Egyrészt a tévé gazdálkodása némi utánjárással megismerhető, másrészt az abban szereplő adatok, finoman szólva is, kissé távol állnak a tényektől. Nem lesz könnyű dolga az új tévéelnöknek; mint Wessely Annával készített interjúnkból kiderül, Peták István, volt MTV-elnöknek sem volt az. A Narancs a tévékuratóriumi elnökség SZDSZ által delegált tagjával beszélgetett.

Néhány vállalkozó szellemű ember a múlt héten már felbukkant a Szabadság téren, hónuk alatt MTV feliratú műanyag szatyrot szorongatva, aminek a tartalmából, ha úgy adódik, jól felkészülhet az emberfia a tévéelnöki pozícióra. A kék szatyorhoz néhány titokvédelmi űrlap kitöltése és aláírása után juthatunk, mely szerint soha sehol senkinek nem mondjuk el, milyen adatok szerepelnek mellékletként a pályázati anyagban. Ez több dolog miatt is nevetséges. Egyrészt a tévé gazdálkodása némi utánjárással megismerhető, másrészt az abban szereplő adatok, finoman szólva is, kissé távol állnak a tényektől. Nem lesz könnyű dolga az új tévéelnöknek; mint Wessely Annával készített interjúnkból kiderül, Peták István, volt MTV-elnöknek sem volt az. A Narancs a tévékuratóriumi elnökség SZDSZ által delegált tagjával beszélgetett.

Magyar Narancs: Peták István szerint visszahívása az MTV Rt. éléről politikai döntés eredménye.

Wessely Anna: Ha ő ezt mondja, akkor butaságot beszél. A kuratórium elnökségében a kurátorok nem pártálláspontokat képviseltek. A hat párt delegáltja Peták visszahívásában egyetértett, és a hetedik sem azért szavazott másképp, mert az őt jelölő párt másképp gondolta, hanem mert ő személy szerint erről mást gondolt. Amikor Peták arra hivatkozik, hogy őt szakmai és gazdasági érdekcsoportok képviselői nyomták ki elnöki székéből, akkor vegyük sorra, hogy milyen szervezetek vannak a kuratóriumban.

MN: A leváltott elnök nyilván nem a természetvédőkre gondolt.

WA: Hát kikre? Van a betegeknek egy képviselője, van a természetvédőknek, van a nőszövetségnek, van a vajdasági magyaroknak, van egy a roma szervezetektől, a történelmi egyházaktól, van a művészeti szervezeteknek egy képviselője és a munkaadók szervezetének is. Az elnökségben március végétől kezdve egyre határozottabban került szóba, hogy Peták olyan kockázati tényező, ami nem vállalható. A végső döntéshez az kellett, hogy a kuratóriumi tagok, akik márciusban kerültek a testületbe, megismerjék, hogy mi folyik a tévében. Persze ez sem volt ilyen egyszerű: a kuratórium ugyanis az Országgyűlés által négy évre választott elnökségi tagokból és az évente cserélődő, társadalmi szervezetek által delegált (ahogyan ők mondják: "mezei") kurátorokból áll. Utóbbiak állandóan rosszul informáltnak és egy színjáték bábfiguráinak érzik magukat, és ebből fakadó frusztrációjukat az elnökség javaslataival szembeni ellenállásukkal fejezik ki. Kész csoda, hogy le lehetett váltani az MTV Rt. elnökét, noha ezt az elnökség javasolta.

MN: Nem kockázatos néhány hónappal a választások előtt felmenteni a tévé elnökét?

WA: Mi köze ennek a választásokhoz?

MN: Peták István arról beszélt az Aktuálisban, hogy kockázatos a választások előtt fél évvel tévéelnököt cserélni.

WA: Ez trükk, ezt nem kell elfogadni. Mi köze mindennek a választásokhoz azon kívül, hogy Peták István ezt felvetette?

MN: Jó, de egy olyan intézmény életében, amely meghatározó egy választási kampányban, az elnök- nélküliség lehet érzékeny időszak.

WA: Mit jelent az, hogy érzékeny időszak? Ez a cég önműködő, az emberek tudják, hogy mi a dolguk, megszállottan dolgoznak húsz-harminc éve akár a gyártási, akár a műszaki igazgatóságon. A legkevésbé megbízható a szerkesztői, műsorvezetői gárda: azért, mert aki ott dolgozik, az ahhoz szokott hozzá, hogy mindig világosan sejtetik a számára, mihez kell igazodnia.

MN: Kovács András kuratóriumi elnök nemrég arról beszélt, hogy Peták István mindenkinek mindent megígért. Önnek mit?

WA: Nekem semmit. Leültünk beszélgetni a megválasztása előtt. Nekünk nem voltak sem kéréseink, sem kikötéseink, arra voltunk kíváncsiak, miféle ember az, aki a pályázatot írta. Peták pályázata elég jó pályázat volt, nekem kifejezetten tetszett.

MN: És mit valósított meg belőle tévéelnökként?

WA: Semmit. Ami a pályázatában vonzó volt, az az a felismerés, hogy egy újfajta médiapiacon, versenyhelyzetben kell közszolgálati, kulturális, nemzeti stb. tévét létrehozni, racionalizált struktúrával, évi 16, de maximum 18 milliárdos bevétellel számolva. De ez csak az egyik fele, a másik, amiért vonzó volt számomra, hogy Petáké volt az egyetlen pályázat, amiben az szerepelt, hogy a tévé nem egyszerűen tájékoztat mindenféléről, tárgyilagosan és sokoldalúan, hanem a technikai lehetőségeket kiaknázva ténylegesen is közéleti fórummá tud válni. Vagyis generálójává a közéleti beszédnek, vitáknak.

MN: Olyan közéleti vitára gondol, amit, mondjuk, a nagyobb összegű szerződések váltanak ki, mint például a Felesport-botrány?

WA: Amikor Székely Ferenc először előhozta ezt a sportdolgot, elmondta, itt olyan szerződésről van szó, ami az ő periódusa utánra nyúlik: tehát elnökségi határozat kell, vagy legalábbis jóváhagyás. Végigolvastam az összes szerződést, és utána megkérdeztem, miért nem fordultak már rég a gazdasági versenyhivatalhoz a piaci erőfölénnyel való visszaélés miatt. Erre senki nem mondott semmit. Fél évvel később ugyanezeket a szerződéseket Kovács András kiadta a kuratórium jogászának, akinek szintén ez volt a véleménye. De hogy, hogy nem, a mai napig nem tette meg ezt senki. Amikor nemrégiben az MTV felügyelőbizottsága a Felesport Kft.-t vizsgálta, ismét felmerült ez a probléma. A tévé működése ezen a szinten egyszerűen átláthatatlan. Én nem vagyok gazdasági szakember, de annyit azért én is látok, hogy ha egy evidens lépést senki nem lép meg, annak nyilvánvalóan valami oka van.

MN: Ön arról beszélt, hogy versenyhelyzet van a médiában. Ehhez képest Peták István legtöbb döntése a kereskedelmi televízióknak kedvezett. Erről sohasem beszéltek a kuratórium elnökségében?

WA: Egy kuratóriumi ülésen minden kimondott szónak következménye van, nem lehet "azt hallottam"-okkal dobálózni. Ha egy információ valóságtartalmáról meg akarunk bizonyosodni, akkor az elnök úr ír egy levelet az rt elnökének, és felvilágosítást kér az adott ügyben. Ilyenkor rendszerint kapunk egy "nesze semmi, fogd meg jól" típusú választ; ezután megkérjük a felügyelőbizottságot, hogy az adott ügyben folytasson vizsgálatot.

MN: Ön szerint milyen tulajdonságokkal kéne rendelkeznie annak, aki alkalmas lehetne tévéelnöknek?

WA: Ez egy nagyon nehéz poszt; jól felkészült, hihetetlen munkabírású, gazdasághoz, szervezetekhez, emberekhez, médiához értő vezetőre volna szükség. Ám ha lenne is ilyen, kérdés, elvállalná-e ezt a feladatot. Ha egy ilyen alkalmas jelölt elmegy bármelyik multinacionális vállalathoz, bankhoz, ott látványos sikerei lesznek, elismerik. Ezzel szemben az, aki az MTV Rt. elnöke lesz, számolhat azzal, hogy bármit tesz, belekötnek. Árgus szemmel figyelik minden lépését, hetente letolják azért, mert egy háromezer fős intézménynek áll az élén, holott racionalizálni, karcsúsítani kellene. Ha viszont elküld húsz embert, akkor egy hétig hangos a sajtó attól, hogy az utcára tett tévéseket. Az első fordulóban egyetlen pártnak sem volt jelöltje. Nyilvánvaló, hogy a pártoknak igen kiterjedt a kapcsolatrendszere, de egyetlen párt sem állt elő jelölttel.

MN: Az egyik tévéalelnök, aki nem pályázik tévéelnöki posztra, meglehetősen biztos abban, hogy a következő elnök alatt is alelnök lesz.

WA: Nekem az a tapasztalatom volt, a tévében vannak megszállottak, akik szenvedélyesen szeretik és csinálják ezt a szakmát, őket ez mozgatja. A többséget a pénz motiválja, és vannak olyanok, akiket csak a saját hatalmuk foglalkoztat. Ezek folyamatosan nyomulnak, persze különböző sikerrel. Hogy milyen pártzászlócskát lobogtatnak, az teljesen esetleges; volt már két kormányzati ciklus, és tudjuk, hogy ezek a zászlócskák könnyen cserélhetők. Mindenkinek ismert az életrajza: az ügyesebbje végigjárja az összes pártot.

MN: Mikor lesz új vezető az MTV Rt. élén?

WA: Nem tudom. Az biztos, hogy abból főzünk, amink van. Peták István annak idején egyetlen szavazatot sem kapott az első sorozatban, a másodikban 7:1 arányban megválasztották. Miután kiderült, hogy Koltay Gábor nem kapja meg a kellő szavazatot, a következő posszibilis jelölt, Peták István futott be, mivel senkinek sem volt favoritja. Nyilván olyan embert kell találni, aki mindenki számára elfogadható. De a legnagyobb probléma maga a médiatörvény. A médiatörvény - eredményében ésszerűtlen - politikai kompromisszum voltának legékesszólóbb bizonyítéka az, hogy egymás versenytársává tett két közszolgálati csatornát, az MTV 2-t és a Duna TV-t. Ilyesmivel el lehetett játszani a tervgazdaság szimulált piacán, de nem valódi versenyhelyzetben. Rövid távon nem is látszik jó megoldás: képtelenség volna a Duna TV sokkal gazdaságosabban működő szervezetét beolvasztani az MTV történeti abszurdumoktól hemzsegő szervezetébe; ugyanakkor képtelenség feladni az MTV 2-t, amíg az MTV 1 műsorát elsősorban a gazdasági, másodsorban a politikai megfontolások diktálják, marad tehát a pazarlás. És ez csak egy példa. A helyzet az, hogy a médiaháború tapasztalatából a törvényhozók nem azt a felismerést nyerték, hogy egészen új rendszert kell kialakítani, hanem csak arra figyeltek, hogy hogyan építsenek be olyan fékeket a médiatörvénybe, amelyek elejét vehetik a hasonló eseteknek. Végeredményben olyan részvénytársaságok jöttek létre, amelyeknek nincs igazgatótanácsa, csak teljhatalmú elnöke, akit különböző pontokon (a médiatörvény alakulásában szerepet játszók ismeretében történetileg érthetően) váratlanul "kiskorúsít" a törvény, és a kuratórium vagy elnöksége kezébe helyezi át a döntést olyan kérdésekben, amelyekről felelősen aligha dönthet, például az adásidő, a magyar gyártású mozgóképes alkotásokra fordítandó összeg évenkénti meghatározása, a 300 millió Ft-nál nagyobb értékű szerződések jóváhagyása stb. Másfelől a kuratórium felelős a gazdálkodás ellenőrzéséért és a közszolgálatiság érvényesüléséért, miközben nem szólhat bele a részvénytársaság szervezeti kérdéseibe (mintha az független lehetne a gazdálkodástól) és a műsorstruktúrába, illetve az egyes műsorok tartalmába. A sor folytatható: egy részvénytársaság, amely mégsem részvénytársaság, egy kulturális intézmény, amely mégsem az. Az eredmény pedig nem is lehet más, mint végeláthatatlan jogértelmezési bonyodalmak, állandó és kölcsönös gyanakvás és egymásra mutogatás.

Pálinkás Szüts Róbert

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1998/4. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra