Noha az LMP-frakció tagjai a civilszervezetekben már szereztek politikai tapasztalatot, a parlamenti munka - a korábbi MDF-képviselő, Mile Lajos kivételével - mindannyiuk számára teljesen új munkakörülményeket, feladatokat és elvárásokat hozott. Akklimatizálódni sem volt idő: a Fidesz diktálta tempó az első negyven napban reaktív politikára kényszerítette őket, erejüket felemésztette a módosító indítványok és javaslatok kidolgozása - már ha a kormánytöbbség egyáltalán időt hagyott rá. Ráadásul a hetente egyszer ülésező LMP-választmány, és a sokszor azonnali döntésre kényszerülő frakció eltérő ritmusú működése is többször okozott zavart. Önálló törvénytervezet benyújtásáig alig sikerült eljutni, így aztán a pártban valóságos bravúrként értékelik, hogy Karácsony Gergelynek a kampányfinanszírozási törvényt módosító javaslatát nagy harcok árán tárgysorozatba vette a fideszes többség. Sőt a frakciónak már az is sikerélmény, ha a csuklóból visszadobott indítványaik közül néhányat a kormánypártok ellopnak: azaz lényegi változtatás nélkül a saját nevük alatt terjesztik be. De annak is örülnek, hogy - amint egy frakción kívüli, de bennfentes forrásunk megjegyezte - "amikor az LMP-sek beszélnek, tényleg mindenki figyel". Meg annak is, hogy a képviselőcsoport napirend előtt és a padsorok között is határozottan kiállt az eleinte verbális inzultusokat (értsd: cigányozást) elszenvedő társuk, Osztolykán Ágnes mellett, aminek eredményeként sikerült távolságtartó, de legalább kulturált viszonyt kialakítani a jobbikos padtársakkal.
Az önkormányzati választási törvény
módosításáról - ami mint kispártot, az LMP-t is hátrányosan érinti - viszont nem volt komoly vita. A Narancs úgy értesült, hogy a Fidesz drasztikus módosító határozatainak benyújtása előtt volt informális egyeztetés a kormánypárt és az LMP vezetői között: forrásunk szerint ezen a Fidesz részéről Navracsics Tibor, Lázár János, míg az LMP részéről Schiffer András országgyűlési frakcióvezető és Jávor Benedek vett részt. A Fidesz "hajlandó lett volna" eltekinteni néhány, a kis pártoknak végzetes változtatástól - például a kilenc napra szűkített kopogtatócédula-gyűjtési határidőtől is -, amennyiben az LMP is megszavazza a csomagot. A párt vezetői ezt az ajánlatot politikai ultimátumnak minősítették, a többi pedig ismert: sárga lapot felmutatva vonult ki az LMP a törvény benyújtása előtt a parlamentből. Az önkormányzati választás szabályainak a megváltoztatása miatt indította az LMP június második hetében a "9 nap a demokráciáért" elnevezésű kampányát, amiről a legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy nagyot szólt volna.
A párton belüli relatíve legnagyobb vitát a döntően szimbolikusnak tekintett "nemzetpolitikai" kérdések, így a Trianon-emléknap és a kettős állampolgárság ügye generálták. Forrásaink szerint azonban ez az ütközet sem éleződött ki anynyira, mint amennyire számítani lehetett rá: idővel a magukat a liberális szárnyhoz soroló, zömében fővárosi tagok is belátták, hogy úgymond politikai érdeke a pártnak a "nemzetietlen skatulya" elkerülése. Így aztán az Országgyűlésben csak ketten - Dorosz Dávid és Szabó Tímea - tartózkodtak, a többiek igent nyomtak, noha a Nézőpont Intézet májusban publikált kutatása szerint a párt szimpatizánsainak közel fele ellenzi a kettős állampolgárság ismert formájában történő megadását. A Trianon-emléknap ügyében egyedül Schiffer András szavazott igennel, társai - bár volt köztük, aki szintén hajlott az igenre - tartózkodtak. A párt városi, liberális szekciójához sorolható, nemzetközi és romaügyekért felelős tagja, Szombati Kristóf a Narancsnak úgy fogalmazott erről: "Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a nemzeti konzervatív fordulatot, ami a magyar társadalomban végbement. A nemzeti identitás mint fogalom ma túl sok ember számára fontos kérdés ahhoz, hogy egy középpárti státuszra törő politikai erő megengedhesse magának ennek ignorálását." Ezt mások, köztük a Schiffer András egyik bizalmasaként ismert Mile Lajos annyival egészítették ki, hogy az LMP "fontos ideológiai kérdésnek tekinti a nemzet mint fogalom újradefiniálásának szükségességét, ami egyébiránt Magyarországon a nem jobboldalon szerveződő politikai szervezetek több évtizedes adóssága".
A frakció tagjai egyelőre jobb híján abban bíznak, hogy a fideszes törvényáradat első hulláma után lesz idő és erő a civilszervezetekkel közösen kidolgozandó, az ökopolitika szempontjait megjelenítő törvényjavaslatok prezentálására is. Félelmek nem csak a kormánypárt eddigi politikai irányvonala miatt vannak az LMP-ben; a párt egyik már idézett tagja például aggódva beszélt lapunknak arról, hogy rutintalan képviselőik a kezdeti eufóriát követően hogy bírják majd mentálisan a politikai szélmalomharc kilátástalanságát. Mondjuk az olyan helyzeteket, mint amilyet a Fidesz a médiatörvény tálalásakor idézett elő: pénteken benyújtották javaslataikat, hétfőn - a kormánypártoktól szokatlan fegyelem és teljes létszám mellett - megejtették az általános vitát, hogy kedden már a részletes vita is megkezdődhessen, elszíva így a levegőt mindenféle más vélemény érdemi kifejtése elől. "Félő, hogy pszichológus szakemberre előbb lesz szüksége a frakciónak, mint politikai tanácsadóra" - fogalmazott egyik pártbéli beszélgetőpartnerünk.
A párt, noha vezető arcai többnyire az elvi megfontolásokat hangoztatják, látszólag átgondolt, a magyar politikai rendszer sajátosságait szem előtt tartó politikai stratégia szerint igyekszik egyensúlyozni. E "konstruktív ellenzéki szerep" eredményeként lett a Jobbik szemében az "új SZDSZ", míg a szocialisták közül sokan "fideszbérencnek" tartják őket. A frakciótagok zöme ezt a kettősséget elégedetten konstatálja. A párt továbbra is tudatosan kerüli a bal-jobb tengelyen való pozicionálást, "mert szakítani akar azzal a konzervált magyar politikai hagyománnyal, amely ezt az ideológiai spektrumot a kommunizmushoz való viszony alapján határozza meg" - fejtegette a Narancsnak Meszerics Tamás korábbi választmányi főtitkár. Az LMP ismertebb fővárosi politikusaival beszélgetve viszont ezzel együtt is fölmerült, hogy a politikai klímához alkalmazkodva a pártnak legkésőbb 2012-ben igenis el kell helyeznie magát a magyar politikai spektrum bal oldalán. Arrafelé tolhatja a párt politikáját az is, hogy társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekben az LMP nyilvánvalóan balról készül támadni a Fideszt. Az egykulcsos adó bevezetése, az önkormányzati rendszer központosítása egyszersmind megköveteli az LMP-től, hogy a mélyszegénység és a cigányproblémák aktív képviseletét, ha lehet, még markánsabban és még szakszerűbben folytassa. Számítani lehet arra is, hogy határozottan fellép az elbocsátandó köztisztviselők védelmében (a bürokrácia mérete és hatékonysága közötti összefüggések megkérdőjelezésével). Ugyanez vonatkozik az oktatáspolitikára: Hoffmann Rózsa államtitkári kinevezését, valamint az elszegényedett falusi kisiskolák egyházi kezelésbe bocsátását valóságos katasztrófaként éli meg az LMP oktatáspolitikában különösen aktív fővárosi liberális szárnya, ami inkább az integrált oktatás alapvetésein túlmutató, a lemaradó gyermekek felzárkóztatásának inkluzív metódusait hangsúlyozó szakpolitikai irányvonallal ért egyet. Nem sikerült azonban elérni, hogy a kormány legalább egy átmeneti, ötéves perióduson belül, és ne azonnali hatállyal döntsön az egyházi kezelésbe történő besorolásról, pedig e gyorsaság miatt maguk az egyházak is kifejezték aggodalmaikat. Oktatási alapvetések miatt az államtitkár asszony és Osztolykán Ágnes között éles pengeváltások zajlottak a Házban - érdekesség, hogy folyosói hírek szerint a párt oktatáspolitikai javaslatainak némelyikéről a padsorok között Pokorni Zoltán is elismerően szólt.
Az LMP politikai stratégiája
is határozott egyelőre: az együttműködés megtagadását az MSZP-vel (és mellesleg a Jobbikkal) az önkormányzati jelöltállítás eljárásrendjéről döntő hétvégi rendkívüli kongresszuson újból megerősítették; az LMP tagságának ugyanis lesújtó a véleménye a megújulni képtelen szocialista képviselőcsoport parlamenti munkájáról. Az LMP most már biztosan önálló (igaz, nem feltétlenül párton belüli) főpolgármester-jelöltet választ, az MSZP pedig, ha akar, visszaléphet a jelöltjük javára. Tordai Bence nekünk is megerősítette, hogy jelöltről való egyezkedés - noha a parlamenti büfében a szocialisták állítólag puhatolóztak - semmiképp nem lesz az MSZP-vel, ez a kérdés a rendkívüli kongresszuson komolyabban fel sem merült. Lapzártánkig a végtelenül belassult MSZP még nem reagált az LMP-kongresszuson történtekre. Per pillanat Jávor Benedeket tartják a legesélyesebbnek a főpolgármester-jelöltségre - és e pozíció alaposan fölértékelődhet, ha a szocialista párt Tarlós István és a Fidesz budapesti győzelmének megakadályozása miatt mégis beadná a derekát, és az LMP embere mögé állna.
A főpolgármester-jelölés egyúttal jól megmutatja az LMP egyik legnagyobb gyengeségét is: azt, hogy a pártban egyelőre nincsenek médiaszereplésre felkészített politikusok. A frakcióvezető Schiffer András mellett Karácsony Gergely tekinthető országosan ismert arcnak, Jávor Benedek és a parlamentben különösen aktív Scheiring Gábor ettől elég messze van.
A személyi kérdéseket mintha tudatosan próbálná háttérben tartani az LMP: politikusai nem szívesen beszélnek például arról sem, hogy Schiffer András vezetői szerepe az utóbbi hónapokban némileg megkérdőjeleződött. Politikai kvalitásait sokan elismerik, vezetői fellépését már kevesebben; médiaszereplései, amik óhatatlanul háttérbe szorítják párttársait, többek szerint kimondottan hátráltatják a párt fejlődését. Míg a szeptemberi kongresszuson a választmányi tisztújítás során mindössze öten nem szavaztak rá, addig legutóbb a 120 fős kongresszusból 48-an nem őt választották (a 13 helyre 31 jelölt volt), és több választmányi tag (Kaufer Virág, Scheiring Gábor, illetve az új választmányi titkárnak frissen megválasztott Ikotity István) is több strigulával zárta a voksolást. Egyesek úgy látják, hogy Schiffer "a városi liberális körök" és a más politikai elképzeléseket képviselő, a vidéki zöld szervezetekből kifejlődő csoportok közötti véleménykülönbségeket egyfajta "hídszerep" megformálásával a saját politikai szerepének megtartására használja ki. Háttérszervezkedésről ugyanakkor senki nem beszélt. Mi több, sem az általunk megkérdezett Meszerics Tamás és Mile Lajos, és a liberálisnak mondott vezetők sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a Schifferre adott szavazatok legutóbbi csökkenésének. Inkább a másokkal vállalt szolidaritás, mintsem a Schifferrel kapcsolatos ellenérzések miatt nem szavaztak sokan a frakcióvezetőre, magyarázták többen is. Mindenki egyetértett abban is, hogy a frakcióvezető szerepének kétségbe vonása jelenleg semmilyen szempontból nem időszerű. Mindenesetre tapasztalataink alapján annyi kijelenthető, hogy az LMP médiaszereplései - noha állítólag van kommunikációs stratégiája a pártnak - egyelőre meglehetősen esetlegesnek tűnnek.
A kommunikációval szemben a stratégiai tervezés érezhetően nagyobb erőssége az LMP-nek. Amint az várható volt, bővül és valamelyest bonyolódik is a párton belüli döntéshozatali folyamat. Kimondott politikai cél, hogy a pártközösség nyílt vita során beszélje ki ideológiai különbözőségeit, így is bizonyítva, amit Magyarországon eddig senkinek nem sikerült: hogy tudniillik működőképes a pluralitásra épülő bázisdemokrata rendszer, és megteremthető a politikai irányzatok szintéziséből születő új politikai kultúra.
Eddig a frakció
adott szakpolitikusa vitára bocsátotta a Fidesz aktuális javaslatait a párt belső információs hálózatán, majd e vita eredményének figyelembevételével hozta meg politikai döntéseit a frakció. Ebben, vagyis a parlamenti frakció döntési mechanizmusaiban alig lesz változás, viszont az ideológiai-stratégiai vitákban részt vevők körét folyamatosan szélesítik. Az eddigi százhúsz fős kongresszus létszámát száznyolcvanra duzzasztották, és hatvannégy fővel megalakult a párt harmadik politikai szerve, az Országos Politikai Tanács (OPT), melynek elsődleges feladata a párt közép- és hosszú távú stratégiájának kialakítása és céljainak érvényre juttatása lesz. (Napi politikai kérdésekbe viszont aligha lesz beleszólása, miután várhatóan másfél havonta ülésezik.) A tanácsnak tagja a választmány (13 fő), és további 13, a választmány által megválasztott tag; az OPT több mint felét helyi szinten választják meg. Ezzel egyúttal az országos szervek közötti kommunikáció zavartalanságát is biztosítani kívánják: e szándék megfigyelhető az új választmány összetételében is, amelyben négy frakciótag (Schiffer András, Kaufer Virág, Mile Lajos, Scheiring Gábor) kapott helyet.
A múlt heti rendkívüli LMP-kongresszus döntött az önkormányzati választásokra történő jelöltállítás eljárásrendjéről is. Tordai Bence lapunknak ezzel kapcsolatban szintén azt hangsúlyozta, hogy a szubszidiaritás elvét igyekeztek szem előtt tartani: ennek megfelelően a polgármester- és a megyei listás jelöltek nevesítése a helyi kongresszusok, közgyűlések feladata lesz, az országos szerveknek vétójoga van. "Ez lehet az oly sokat hirdetett bázisdemokrácia igazi próbája" - mondta a Narancsnak Mile Lajos. A nyitással párhuzamosan megindult a parlamenti munkához elengedhetetlen professzionalizálódás is. Perneczky László IV. kerületi képviselőjelölt személyében már megvan az LMP első operatív igazgatója, és megkezdődött a kabinetrendszer kialakítása is. Gazdaság, igazságosság, alkotmányosság, fenntarthatóság, illetve kül- és biztonságpolitika: ezen öt terület köré szerveződnek a kabinetek, amelyekhez pályázatok útján keresnek szakértőket.
A sokat hangoztatott alapelvek és az újonnan elfogadott eljárásrend alapján az LMP decentralizált, ismét a lelkes aktivistákra építő önkormányzati kampányra készül. A mozgalmárokra igen nagy szükség lesz, ugyanis az állami támogatás összege még nem érkezett meg a párt kontójára, a kassza pedig szinte teljesen üres. A pártszervezet éves szinten 298 millió, míg a pártalapítvány körülbelül 98 millió forintra számíthat - ám idén ennek csak arányosított hányada, azaz körülbelül a fele kerül a számlára. A pénzszűke amúgy állandósulhat, ha a kormány a várakozásoknak megfelelően 15 százalékkal csökkenti az országgyűlési pártok támogatási keretösszegeit. A várható nagyjából 150 millió forint arra lehet elég, hogy a párt rendezze 70 milliós hiteltartozását, idei működését pedig úgy-ahogy biztosítsa. Meszerics szerint "az önkormányzati választási kampány költségei lényegében egy az egyben jelentik majd az év végi deficitet". A kampány várhatóan legalább 10 millió forinttal növeli a párt éves költségvetését, így ha más nem, a szűkös anyagi helyzet mindenképp indokolja egy profi kampányszakember jelenlétét. A hírek szerint ez Datki Szabolcs lehet, aki korábban Emil Boc kolozsvári kampányában is dolgozott, és aki az index.hu szerint munkatársa a húsz éve Magyarországon élő amerikai ingatlanbefektetőnek, Richard Fieldnek. Field összesen 11 millió forinttal támogatta az LMP országgyűlési kampányát.
