Bayer Zsolt elgondolkodik, hogy mi a baj, de megoldásként még több gyűlöletet ajánl

  • narancs.hu
  • 2018. február 26.

Belpol

Rosszul érintette a hódmezővásárhelyi választás.

Úgy tűnik, hogy a Fidesz-szimpatizánsok is kissé lefagytak a tegnapi hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelemtől. Míg Mráz Ágoston, a kormánypárti Nézőpont Intézet elemzője próbálja megmagyarázni az eredményt, addig Bayer Zsolt épp ennek ellenkezőjére szólít fel.

Ma reggeli publicisztikájában elismeri a súlyos vereséget, és azt kéri a kormánypárti hívektől, hogy ne próbálják meg most megmagyarázni az eredményt.

„Csak azt ne csináljuk, hogy most elkezdjük megmagyarázni. Jószerével 2006 óta alig-alig veszítettünk el bármit is. Főleg nem, ha valódi tétje volt. Ez most tizenkét éve az első komoly vereség. Szimbolikus térben, szimbolikus időben, szimbolikus városban.”

Bayer szerint a részvételi arány szimbolikusan magas volt, ezért sem érdemes becsapniuk önmagukat.

„Ideje most megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy mi a baj. Mit csinálunk rosszul, mi nem sikerült, mi volt a baja a hódmezővásárhelyi szavazóknak. Ha nem ezt akarjuk megérteni és feltárni, ha ehelyett elkezdünk félrenézni és leginkább hamis magyarázatokat gyártani, akkor nagy baj lesz. Nagyobb, mint amekkorát el tudunk képzelni” – írja Bayer

Bayer szerint a hódmezővásárhelyi vereség egyrészt rosszkor jött a Fidesznek, másrészt jókor, ugyanis még van 40 napjuk az országgyűlési választásokig arra, hogy kitalálják, mit rontottak el.

„Most jön a legnehezebb, legrémesebb, legfárasztóbb, leghalálosabb maraton. Nincs fáradtság, nincs kiengedés, nincs elbizakodottság, önhittség. Alázat van és tengernyi munka.”

Ha csak ennyi lenne, az egy józannak tekinthető reflexió lenne Bayertől – de mond mást is.

A „torz vigyorú” ellenzék (a „halott”, aki most Hódmezővásárhelyen „felült”) megint „a hazánkra fenekedik”, ezért Toldihoz hasonlóan még bátrabbnak kell lenniük, hogy ne váljék a Fideszből (= Magyarország) „farkasétek”. „Akkor mától így, ha kérhetem” – zárja sorait a párt felkent írója.

Vagyis ha valaki azt hitte, hogy a Fidesz a hátralévő negyven napban már nem fokozza a vadulást (= nyílt fenyegetés, félelemkeltés, hazaárulózás stb.), akkor az nagyot téved.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.