A Beneš-dekrétumok miatt kitelepített magyarok elmaradt kárpótlása

Csak a csönd

Belpol

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Magyarország nem tett eleget a második világháborút 1947-ben lezáró párizsi béke­szerződés azon passzusának, amelynek ér­telmében kárpótolni kellett volna az újjáalakult Csehszlovákiából kitelepített magyarokat. A békeszerződés vonatkozó részét a magyar Országgyűlés még abban az évben becikkelyezte. Az egyik pont értelmében a magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek a javait elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja. Ezzel összefüggésben a még Sólyom László vezette AB 1996-ban megállapította: alkotmányellenes helyzet állt elő azáltal, hogy Magyarország nem tett eleget a párizsi békeszerződésben foglaltaknak, ezért a testület felhívta az Országgyűlést, hogy 1997. június 30-ig tegye meg a szükséges intézkedéseket a rendelkezés végrehajtására. Ám sem 1997 közepéig, sem azóta nem történt semmi.

Az elmúlt hetekben az ingatag szlovák belpolitikai helyzetben a Fico-kormány újra elővette az ún. Beneš-dekrétumokat. Edvard Beneš csehszlovák elnök 1945-ben összesen 143 rendeletet adott ki az új csehszlovák állam stabilizálása érdekében, és ezekben egyebek mellett kimondta az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét. A két nemzeti kisebbséggel szembeni bánásmód nem volt összeegyeztethető az emberi jogokkal, ellentétben állt a nemzetközi joggal, diszkriminatív volt, és sértette a tulajdon szabadságának elvét. Ennek ellenére e dekrétumok máig érvényben vannak, ami annak idején a német CSU fellépése miatt, ha meg nem is akadályozta, de bonyolította a két utódállam, Csehország és Szlovákia európai uniós csatlakozását. A jelenleg legnépszerűbb szlovák párt, a liberális Progresszív Szlovákia 2025 végén felvetette, hogy a dekrétumok nemzetiségekre vonatkozó részei tarthatatlanok. Ezt Pozsonyban és több szlovák nagyvárosban tüntetés követte, minderre válaszként a populista-nacio­nalista Fico-kormány törvénybe foglaltatta, hogy aki a dekrétumokat bírálja, az akár féléves szabadságvesztéssel is sújtható (lásd erről a múlt heti Tehetetlenül, vállat rángatva című szerkesztőségi állásfoglalásunkat).

Szerelvények Szobon

2010 őszén egy a Felvidékről Békés megyébe telepített jómódú család történetén keresztül mutattuk be, mit jelentettek a mindennapokban a Beneš-dekrétumok, illetve hogyan zajlott a világháború utáni magyar–szlovák lakosságcsere (lásd: Türelmes, de nem halhatatlan, Magyar Narancs, 2010. október 14.). Az írás megjelenésekor a közvetlenül érintett asszony 73 éves volt.

Levelek, hivatalos feljegyzések, kérvények tucatjait küldte el részben jogi képviselőjén keresztül a magyar politikai élet szinte minden rendű és rangú képviselőjének. Egy részüktől érkezett válasz, másoktól nem. Akik reagáltak, azok a megértésükről biztosították, és türelmet kértek tőle. Ez a türelem sokáig tartott, de az emberi élet véges. Az idős asszony 2025 áprilisában, 88 éves korában meghalt. (Az elhunyt asszony fiának kérésére ezúttal nem nevezzük meg a családot – B. T.)

Alig tízéves volt, amikor 1947. november 20-án Léváról elindult az a szerelvény, amely a Felvidékről kitelepített magyarok egy csoportját Magyarországra hozta. A családnak Nagyfajkürtön és Bajkán volt nagy családi háza és gazdasága a hozzá tartozó földekkel és tisztes ingó vagyonnal, utóbbi tíz vagonba fért bele. Vonatuk a szobi vasútállomáson szembe­találkozott a magyarországi szlovákok egyik Csehszlovákiába – a magyarok helyére érkező – önként kitelepülő csoportját szállító szerelvénnyel. A gyors beszélgetés során kiderült, az ellentétes oldalon utazó négy család ingó vagyona befért egyetlen vagonba. Ez a véletlenszerű találkozás amúgy tipikus volt abból a szempontból, hogy jól mutatta a vagyoni különbséget a Felvidékről erőszakkal kitelepített magyarok és a Csehszlovákiába önként távozó magyarországi szlovákok között, ami általánosságban is megvolt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.