Magyar Narancs: Márciusban sokan meglepődtek, hogy biztos befutó helyet osztottak önnek a KDNP egyik megyei listáján. Mióta érlelődött a döntés?
Pálffy István: Hosszú évek korrekt munkakapcsolata során jó baráti viszonyba kerültem Semjén Zsolttal és Mészáros József alelnökkel. ' 2002-ben - a Giczy György nevével fémjelzett, dicstelen korszak lezárulta után - megkeresett, hogy adjak neki tanácsot a KDNP médiaszerepléseivel kapcsolatban. Akkor még nem voltam az MTV kötelékében, nyugodtan megtehettem ezt. Azt mondtam neki: mindegy, ha csak a sor végén, mindegy, ha csak két mondatban, de a pártnak minden jelentős politikai kérdésben önálló megszólalási lehetőséget kell kiharcolnia az országos médiában. 2002-től 2006-ig a KDNP ehhez következetesen tartotta magát, és részint ennek eredménye, hogy a ciklus végére megerősödött, és létrejöhetett a pártszövetség. Aztán két évvel ezelőtt az MTV épp leköszönő elnöke, Rudi Zoltán behívatott magához, és elém rakott két papírt. Az egyik a felmondásomról, a másik fizetés nélküli szabadságról szólt. Végül úgy voltam vele: aki időt nyer, életet nyer - így az utóbbit írtam alá. De ez a helyzet megérlelte bennem a döntést, hogy nem akarok itt tovább dolgozni, sőt változtatni akarok azon, ahogy ez a szervezet működik. Fontos leszögeznem, hogy amíg nem kerültem ki a közszolgálati rendszerből, a felhalmozódott kapcsolataimat nem használtam politikai célokra, viszont amint kikerültem onnan, azonnal aktivizáltam a szálakat.
MN: Az első Orbán-kormány alatt a kozmopolitának bélyegzett TV2-nél dolgozott, a 2002-es kormányváltás után két cikluson keresztül politikai műsorokat vezetett a rendre "kormányzati szócsőnek" titulált köztévénél.
PI: A TV2 egy hagyományos, családi televíziónak indult, ami aztán nem kerülhette el a technológiai és az információs eszközrendszer változásait, a kommercializálódás folyamatát, a haszonelvű diktátum térnyerését. A tulajdonosi kör új üzletpolitikára kényszerült, tömegek kulturális igényeit kellett kiszolgálni. Ez nem rossz dolog, de én már nem feltétlenül akartam képviselni. Az pedig, hogy milyen korszak alatt dolgoztam a köztévénél, engem körülbelül annyiban köt Gyurcsány Ferenchez, Bajnai Gordonhoz vagy Medgyessy Péterhez, mint a gyermekeimet, akik ebben a periódusban nőttek fel. Soha nem kellett politikai utasításokat végrehajtanom, soha nem mondta nekem senki, hogy mit mondhatok, és mit nem. Azon lehet meditálni, hogy a médiában általában szellemiségüket tekintve "rendes liberális emberek" dolgoznak. Bizonyos tekintetben az vagyok én is, egy szabadságpárti keresztény ember. Ez a jelenség természetes dolog, mert maga az intézményrendszer működése alapvetően a szabadságjogokhoz kapcsolódik. Viszont Magyarországon a szabad sajtó - a szocializmus által meghatározott sajtótörténeti hagyományok miatt - torz jellemfejlődésen ment keresztül. A pártállam utáni nyilvánosság ideológiai alapon bomlott részelemekre: holott a médiatartalom előállítóinak értékelvű és szakmai elgondolások szerint, nem ideológiai alapon kellene szerveződniük.
MN: Mégis, mi vezette az országos politikába?
PI: Világossá vált számomra, hogy a közszolgálati médiát képtelenség belülről megváltoztatni. Az eddigi berendezkedés szerint az MTV vezetője nem tartozott senkinek szakmai vagy politikai felelősséggel, ebből adódóan belső embereire támaszkodott. Nem volt jó ez a rendszer, mert a mindenkori elnöknek így nem a törvényalkotónak és az adófizetőknek kellett megfelelnie, aminek következtében kialakultak olyan klikkek és érdekcsoportok, amelyek számára egy-egy személyi vagy üzleti kör érdekeinek a képviselete vált elsődlegessé. Ez már rég nem a közszolgálatról szólt. Most egy olyan politikai korszakhoz érkeztünk, amikor reális, mondhatni, történelmi esély nyílik e torz beidegződések korrigálására, és ebben szerettem volna részt vállalni.
MN: Mégsem vonták be sem a közmédiumok új struktúrájának, sem a médiatörvény tervezett változtatásainak előkészületeibe. Egyetért az eddigi és a soron következő módosításokkal?
PI: Ezt az öt pilléren álló médiatervezet-csomagot nagyon alaposan előkészítették nélkülem is. Volt egy médiatörvény-tervezet 2009 végén, az adott azért némi tapasztalatot a hatékony működési rendszer meg az összevont hatóság és a kuratóriumok dilemmáinak az átgondolásához. De bevallom, engem ez egy kicsit kevésbé érdekel. A szólás- és véleményszabadság szerepét egyszerre hangsúlyozó alkotmánymódosítás elegáns és üdvözlendő tartalmi változtatás, ebben a formájában már nem hinném, hogy érdemi vita tárgyát kellene képeznie. A rendszerirányítás módosítása formai kérdés, amit szintén maximálisan támogatok; tekintve, hogy Európában hasonló folyamatok zajlanak, az alapvető cél mindenhol egy konvergens médiaberendezkedés kialakítása konvergens hatósági kontroll mellett. Az ún. médiaalkotmány, a sajtó tartalmi kritériumairól rendelkező törvényjavaslat ügyében sok jogos kritikát hallottam, amik megfontolandók. Ezekről kell is beszélni, de erre van az idő. Különösen fontos az online tartalmak ügyének rendezése: tarthatatlan állapot, hogy amíg egy televízióban, hivatalos sajtótermékben megjelenő rágalmazás, becsületsértés könnyen polgári bíróság elé kerül, addig a többnyire álnéven történő online véleménykifejezéssel szemben a jog lényegében eszköztelen.
MN: A joggyakorlat valóban azt mutatja, hogy ezek az esetek alig jutnak el a bíróságig, de maga a jogrend ugyanolyan szigorral rendelkezik a névtelenség alatt történő rágalmazás és becsületsértés eseteiről.
PI: De valahogy mégis el kell érni, hogy erre a virtuális közösségi térre ugyanazok a normák vonatkozzanak, mint a nyilvánosság egyéb szegmenseire. Nem gondolom persze, hogy erre az a megfelelő válasz, ha regisztráljuk a felhasználókat. Ide tartozik, hogy a "médiatartalom" és a "médiaszolgáltatás" fogalmi köreit jobban el kell különíteni egymástól, pontosítani kell őket. Már csak azért is, mert ha a virtuális, "nem hivatalos" tartalmakat mind médiatartalomnak tekintjük, az ellenőrzésük már a mennyiségükből adódóan is kezelhetetlenné válhat. Fontosnak tartom - és ez a benyújtandó módosító indítvány részét képezi -, hogy ne akadályozzuk, hanem engedjük meg a fogyasztói vélemények szabad folyását, még akkor is, ha ezeken a fórumokon, blogokon elvileg felmerülhetne a burkolt reklám vagy a hitelrontás esete. Ezeket én nem minősíteném semmilyen formában médiatartalomnak. Eleve a "burkolt" reklám vagy "burkolt" sértés kategóriáit értelmezhetetlennek gondolom, ebben mindenképpen egyértelműsíteni kell a határokat. Problematikusnak látom a tájékoztatási kötelezettség deklarálását is, legalábbis ami a piaci alapon működő sajtóorgánumok összességét illeti. Itt el lehetne gondolkodni egyes kategóriák kialakításán. Mégis milyen társadalmi, közéleti feladata, küldetése van bármely bulvárterméknek? Vagy ha van is, miért kellene ezt jogszabályokban számára előírni? Szükségtelennek látom azt is, hogy egy sajtótörvény a reklámszabályozásról rendelkezzen, én ezeket egyszerűen kiemelném a tervezetből. Egyáltalán nem kezelhetetlen problémák, sőt. A sokat támadott, válaszadási kötelezettségre vonatkozó passzus máris módosítva lett, és minden remény szerint augusztus 31-ig a fennmaradó kérdéseket is sikerül tisztázni. A legfontosabbnak azonban a tartalom alakítását gondolom. Minőségi európai és magyar tartalomra van szükség. A magyar zenei kvótát például a piaci alapon működő rádiókra is ki lehetne terjeszteni valamilyen formában, legyenek ösztönözve arra, hogy kutassanak a profiljukhoz illő magyar tehetségek után. A hazai zenei és szórakoztatóipar gazdasági erejének növelése kardinális szempont.
MN: Május végén, még az új közszolgálati struktúra pontos ismeretének hiányában azzal az indokkal követelte szocialista és szabad demokrata közszolgálati kurátorok távozását, hogy az új Országgyűlés felállásával, miután több kuratóriumi tag frakció nélkül maradt, legitimitásuk egyszersmind megszűnik. Most épp az körvonalazódik, hogy a hatósági és tanácstagok még akkor is pozícióban maradnak, ha alkalomadtán a Fidesz kiszorul a törvénykezésből.
PI: A régi médiatörvény négy évre választotta ezeket a kurátorokat. A kuratóriumi tagok rendre azzal érveltek, hogy a mandátum nem a kormányzati ciklusokhoz kötődik. Ez azonban egyszerűen nem igaz, a törvény szelleme egyértelműen arra utal, hogy az országgyűlési ciklushoz kapcsolódik, és pusztán működési rendszerhiba az, hogy ettől félrecsúszott. (Az MTV kuratóriuma 1998-ban feloszlatta magát, és csak 9 hónappal később, 1999 tavaszán alakult újra. Az utolsó kuratórium 2007 őszén alakult, és mandátuma 2011-ben járna le - a szerk.) Az 1996-os médiatörvény előírja, hogy a parlament milyen menetrend szerint és miként választja ki a médiakuratóriumok tagjait, de a végrehajtás ellentmondásai miatt felduzzadt kuratóriumokat meg kellett szüntetni. Azon lehet vitatkozni, hogy az új törvény szerinti kilenc év egy mandátum esetében sok vagy kevés, viszont ez egyértelműen rendelkezik a ciklusoktól való függetlenségről.
MN: Erről rendelkezne akkor is, ha három évre osztanának mandátumot.
PI: Minden ilyen típusú, kontrollszereppel bíró funkció túlnyúlik a ciklusokon. Az ÁSZ elnöke 12 évre kapja a mandátumát, a Nemzeti Bank elnöke 6 évig marad a helyén. Egy bizonyos személy élvezheti ugyan politikai pártok támogatását, viszont a Médiatanács és a Médiahatóság leendő elnöke és tagjai egy akkurátus szabályrendszernek lesznek alárendelve. Az, hogy szavazataikat melyik ügyben hova adják, autonóm döntéseiktől függ, de a rendszer keretei jelölik ki számukra a mozgásteret. Az, hogy az összevont hatóság várhatóan egyszerre rendelkezik majd a beolvadó hírközlési hatóság (NHH), az ORTT és a Műsorszolgáltatási Alap összevont költségvetése felett, az nem azt jelenti, hogy a pénzt beleborítják a rendszerbe és onnantól arra költik, amire akarják. A szabályozás pontosan rendelkezik majd azokról az arányokról, amelyek szerint ezek a források felhasználhatóak lesznek. A költségvetés a Médiahatóság számára is pontosan elő fogja írni, hogy mely területekre, milyen célra mennyi pénz áll rendelkezésére.
MN: A látszat az, hogy a KDNP-re csak egyfajta ideológiai mankóként van szüksége a néppártnak, miniszteri posztot sem kaptak. A frakció alig látható, rendre és kivétel nélkül a Fidesszel együtt szavaz. Nem félnek attól, hogy láthatatlanok maradnak?
PI: Egyáltalán nem. Tény, hogy nem volt eddig olyan ügy, javaslat, vita sem, ahol akár csak felmerült volna, hogy az egyetértésnek híja van. Igaz, a 29 pontos gazdasági akciótervnek nem ismertük minden részletét, de azok várható gazdasági hatásai mind olyanok, amelyek érdekében a KDNP egy emberként felsorakozik. Ezen gazdasági javaslatok kapcsán is számolatlan módosító indítványt nyújtunk be. Kormányfőhelyettest adunk, államtitkáraink is jól látszanak, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumában és a nemzetpolitikában stratégiai pontokon dolgozunk. Ami pedig a KDNP ideológiai szerepét illeti: a miniszterelnök azt szokta mondani, hogy a KDNP az a horgony, ami a viharos tengeren helyben tartja a hajót, az alapértékekhez köti. Én úgy fogalmazok, hogy a KDNP szellemi-ideológiai forrásvidéke az, ami becsatornázza ebbe a politikai szövetségbe az eszmeiséget. Erre a szilárd értékrendre nagy szüksége van egy olyan néppártnak, amely szükségszerűen tagolt, és amelyben rengeteg különböző vélemény, érték, érdekcsoport és elképzelés találkozik. Szokás mondani, hogy egy döntésképes politikai vezetés számára három fundamentum alapvető: voks, pénz és eszme. Ebben a pártszövetségben az utóbbi alapvetéseit a KDNP képviseli.