Magyar Narancs: Hogyan épül fel a Köztársasági Elnöki Hivatal, és hogyan illeszkedik ebbe a struktúrába az ön főosztálya?
Kumin Ferenc: A hivatalban hat főosztály van, amelyek "rásimulnak" az elnök tevékenységeire. A külügyi főosztály az elnök külföldi útjait, az alkotmányügyi-jogi főosztály pedig az elnök alkotmányos kötelezettségeivel kapcsolatos döntéseit készíti elő. Az államfő aláírásához kötött tevékenységeket ez a főosztály intézi. Emellett van egy katonai, egy sajtó- és egy protokollfőosztály. Végül ott az én főosztályom, amit stratégiai elemző főosztálynak hívnak az új ciklusban. A mi feladatunk a belpolitikai kapcsolattartás a politikai szereplőkkel, civilekkel, pártokkal.
MN: Hogyan segíti az elnök munkáját a belpolitikai lépések előkészítésében?
KF: Gyakran adja magát a dolog, mint az őszödi beszédnél, vagy egy ehhez fogható eseménynél. Ilyenkor sosem én egyedül adok tanácsot, hanem egy szűkebb vezetői kör ül össze. Általában a témának megfelelő összetételben vannak jelen a különböző hivatali egységek vezetői.
MN: Miről szoktak ezeken az üléseken tanácskozni?
KF: Sólyom László nyilvánosság előtti politikai lépéseiről. Az elnök a bejelentéseivel, közleményeivel alakíthatja a politikai napirendet. Megemlíthető más eszköz is: például egy törvény visszaküldése az Országgyűlésnek megfontolásra, vagy normakontrollra az Alkotmánybírósághoz (AB). De ugyanezen eszközök elhagyása is alakíthatja az eseményeket: nagyon fontos döntése volt például az elnöknek, hogy a Gyurcsány-csomagot simán aláírta és kihirdette.
MN: Mennyire ragaszkodik Sólyom László az elképzeléseihez?
KF: Helyzete válogatja. Általában vannak bizonyos pontjai a cselekvésnek, amelyekben eltökélt, ilyenkor csak ahhoz kér segítséget, hogy ezt hogyan konkretizálja. Az olyan nagy ügyeknél, mint az őszödi beszéd nyomán előállt helyzet, az alapirányt általában már előzetesen elhatározza, ehhez kell együtt valamilyen formát rendelnünk.
MN: Az alkotmány szerint az elnök kifejezi a nemzet egységét. Mit jelent ez, és hogyan lehet ebből az alkotmányos szerepből konkrét lépéseket levezetni olyankor, ha a nemzet egysége politikai fikció?
KF: A lehetséges válasz felöleli az egész elnöki programot, de kezdjük ott, hogy az alkotmány idézett pontja úgy folytatódik: az elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ez a kettő mindig együtt kezelendő és értelmezendő. Szerintem valami olyasmit jelent, és Sólyom László elnöki programja is arra épül, hogy vannak bizonyos értékek, morális alapszabályok, amelyeknek a képviselete a helyzettől, szereplőktől, pillanatnyi állásoktól függetlenül képviselhető, megjeleníthető. Olyan értékek, amelyekről az ember szilárd meggyőződéssel hiheti, hogy a nemzet egésze egyetért a képviseletükében, és támogatja azokat.
MN: Melyek ezek?
KF: Ilyen lehet a bizalom szükségessége, az igazmondás, mindaz, amit általában elfogadottnak szokás tekinteni Magyarországon, amik normálisan nem képezik politikai vita tárgyát. Ezeknek az értékeknek a nagyon határozott képviseletével lehet kifejezni a nemzet egységét. Kicsit leegyszerűsítve ez egy olyan viselkedési minta adásával érhető el, amiről elvárható, hogy a közösség nagy része kövesse, elfogadja.
MN: De ezek a morális premisszák már Sólyom László megválasztásakor sem érvényesültek. Akkor nem emelte fel a hangját, és ezzel rögtön kérdésessé vált, hogyan fogja majd következetesen képviselni őket máskor.
KF: A megválasztása körülményeihez hozzátartozik, hogyan került ő egyáltalán a képbe. A megválasztását javasoló Védegylet-szöveg aláírói jellemzően mindkét oldalhoz tartozó emberek voltak. Nem nagyon akad másik ügy Magyarországon, ami mellett össze lehet kovácsolni egy hasonló névsort. Ez önmagában biztató jel volt. Az elnökválasztás egyik oldalán állt egy jelölt, aki mögött meglepő és széles összefogás volt, szemben egy sokat kritizált személyi javaslattal, koalíciós nézetkülönbséggel. Nyilván felvet aggályokat az, hogy a titkos szavazáskor a képviselőknek meg kellett mutatniuk a szavazólapokat, és nyilván nagyon nehéz méricskélni a kételyeket, de szerintem az volt igazán problematikus, amikor a szocialisták homályos utalásokkal nyilatkoztak a jelöltjük megválasztásához hiányzó szavazatok pótlásáról. Sólyom ajánlásának széles támogatottsága, valamint a szakmai-politikai múltja viszont masszív és kikezdhetetlen morális tőkét jelentett.
MN: Nem a megválasztása politikai legitimációját, hanem az elnök következetességét vitatom. Ha nem emelte fel szavát a megválasztásakor a titkos szavazás megcsúfolása miatt, akkor most egy másik, erősen problémás eljárást miért nehezményezett?
KF: Jelezte, hogy visszalép, ha szabálytalanságra derül fény. A megválasztását a koalíciós többségű házbizottság vizsgálta, és ők rendben találták, az elnök pedig ehhez igazodott.
MN: Térjünk vissza a nemzet egységére. A baloldali politikai közösség egy jelentős része az elnök megválasztása óta várja, hogy olyan politikai gesztusokat tegyen, amelyek bizonyítják, hogy Sólyom az ő elnökük is. A Gyurcsány-csomag átengedésének volt ilyen gesztusértéke?
KF: Szerintem az elnök nem azzal fejezi ki a nemzet egységét, ha időnként a baloldalnak, időnként meg a jobboldalnak tesz gesztusokat, és folyamatosan vizsgálja, hogy sikerült-e az egyensúlyt fenntartani. Hanem azzal, hogy - a fizikából lopott fogalommal - egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez. Ha az év elején azt állítja, hogy a költségvetés korrekcióra szorul, mert aggasztó állapotban van, akkor a döntéseket ennek kell alávetnie. Ugyanezt a célt szolgálta a választás lehető legkorábbi időpontra történt kiírása. Volt egy erős jobboldali elvárás, hogy a Gyurcsány-csomagot valamilyen módon meg kell támadni a politikai vagy az alkotmányos vétó eszközével. Az elnök azt vizsgálta, hogy van-e olyan elem a csomagban, ami miatt érdemes az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldeni, illetve hogy a megfontolás eredményeként változhat-e a végkifejlet, és nem csak az történik, hogy húztuk az időt két héttel. Amennyiben alkotmányos kifogás merült volna fel, akkor természetesen normakontrollt kért volna az AB-tól. Amikor aláírta a csomagot, már itt dolgoztam, kezeltem a levelezést és felvettem a telefonokat. Hihetetlen támadások érték, mert sokak szemében ezzel a döntéssel rácáfolt arra az elvárásra, hogy a kormány egyfajta ellenzéki ellensúlyaként fog működni.
MN: Változtatott ezen az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése?
KF: A köztársasági elnöknek volt egy véleménye arról, hogy a gazdaság elég rossz helyzetbe került, ami miatt sokszor szót is emelt. Az őszödi beszéd azt igazolta, hogy ebben igen komoly felelőssége van a miniszterelnöknek, amit be is lát, de semmiféle különösebb megbánást nem mutat. És ez nem változott az elnök első beszéde után sem: a miniszterelnök nem mutatta a jelét, hogy bármit újragondolt volna.
MN: Sokan felrótták az elnöknek, amiért felemelte hangját a miniszterelnök hazugságai miatt, de egyetlen szót sem szól arról, hogy az ellenzék vezetője is tett erősen valótlan kijelentéseket a kampány során.
KF: Az a furcsa nekem ezekben a kritikákban, hogy egy nagyon nagy hatású és pőre bizonyosságot sikerült szereznie a nyilvánosságnak arról, hogy mi Gyurcsány Ferenc politikai hitvallása, hogy milyen elvek szerint intézte eddig az ügyeit és most mire készül. Arról, hogy a politikusok folyamatosan ígérgetnek, rengeteg aggályt meg lehet fogalmazni, de amikor kijött az őszödi beszéd, nem tűnt logikus elvárásnak, hogy az elnök arról is megemlékezzen, hogy Orbán Viktor választási ígéreteiben is vannak problémás elemek. Mert amikor az őszödi beszéd miatt kifogások fogalmazódtak meg, az nem csak az ellenzék általában elvárható kötelező gyakorlata volt. A köztársasági elnök nem részese a politikai versenynek, ő azért kritizál, mert minden politikai szándéktól függetlenül kifogásolható, hogy a kormányzás úgy zajlott, hogy a kormányfő tudatosan nem hozott meg bizonyos szükséges intézkedéseket, vagy épp az ellenkező irányba tett lépéseket, tehát a kormány rendszerszerű működésével kapcsolatban vethetők fel kérdések. Ez a gyakorlat az ellenzéki tevékenység megítélésétől függetlenül is adott, és önmagában kritikára szorul.
MN: De az eseményeket, a politikai közéletet követő ember azért érez ebben az egész eseménysorozatban egy jó adag képmutatást. Úgy teszünk, mintha meg lennénk lepve, hogy a politikusaink hazudtak a kampány során, mi meg nem tudtuk volna. Mintha egy bábszínházban ülnénk, és amikor véletlenül meglátjuk a paraván mögött a színészeket, sopánkodunk, hogy eddig erről miért nem szólt nekünk senki. És ennek a kissé mesterséges felháborodásnak lett a köztársasági elnök az egyik vezérszónoka.
KF: Az elnök szeptember 18-i beszéde úgy kezdődik, hogy az őszödi beszéd "tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot". Nem akart úgy csinálni, mintha ebből a szövegből vált volna világossá számára, hogy volt egy rossz költségvetési helyzet, ám a választásokig mégsem a szükséges, hanem azzal ellentétes irányú intézkedések születtek, most meg hirtelen valami egészen más.
MN: Annak, hogy ismét kiderült, az emberek morálisan sokkal elnézőbbek a számukra kedves vezetőkkel, mint az ellenféllel szemben, van valamilyen tanulsága az elnökre nézve?
KF: A politizáló közvélemény valóban szelektíven kezeli ezeket a morális kategóriákat. De nem biztos, hogy ezzel az egész magyar közéletet le lehet írni. Azok, akik csak csendes szemlélői, lehet, hogy ma is igénylik ezt a kicsit tanáruras szerepet és attitűdöt. Az elnöki szerep mindig a konfliktus idején értékelődik fel. Máskor teszi a dolgát, vezeti a népszerűségi listákat, és felhalmoz egyfajta bizalmi tőkét. Amikor pedig baj van a politika tartalmával, és alapvető kérdéseket kell tisztába tenni, hogy például hogyan lehet készülni egy választásra, s ilyenkor mi engedhető meg és mi nem, akkor az egy olyan válsághelyzet, amiben ezt a felhalmozott tekintélyt latba kell vetni.
MN: Az elnököt többen, több helyen is vádolták azzal, hogy túlment az alkotmányos jogkörén.
KF: Dőreség feltételezni, hogy pont Sólyom László lesz az, aki megszegi a részben egykor saját maga által konkretizált alkotmányos szabályokat. A köztársasági elnök nyilatkozattétellel nem tudja túllépni a hatáskörét, így valamennyi eddigi nyilatkozata miatt ilyen aggályok felvetése alaptalan. Ami pedig a frissebb kritikákat illeti: a hírekkel ellentétben nem utasította a rendészeti minisztert arra, hogy ne alkalmazzanak erőszakot. Ide hívta, hogy tájékozódjon, amit rendszeresen megtesz más miniszterekkel is. Megállapodtak és megerősítették egymást, hogy nem lenne jó, ha erőszakkal oszlatnák fel a demonstrációt. Sólyom László nagyon határozottan kijelentette: ő is így érzi, de alkotmányos jogköréből fakadóan nem kérheti ezt a minisztertől. Ebben maradtak, meg abban, hogy a beszélgetés tartalma és eredménye nem a nyilvánosságra tartozik. Ehhez képest pár órával később nyilvánosságra került, teljesen kitekert formában.
MN: "Az Országgyűlés a bizalmi szavazással arról is dönteni fog, hogy a miniszterelnök megengedhető eszközöket használt-e az országgyűlési választások megnyerése érdekében" - írta az elnök a frakcióvezetőknek küldött levelében. Miközben a patthelyzetet feloldva sikerült a politikát a parlament falai közé terelnie, amit fontos eredménynek tartok, a bizalmi szavazás aktusát önkényesen morális ítélethozatalnak állította be, ami legalábbis meglepő.
KF: Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes értelmezés. Amikor a levélben Sólyom László így fogalmazott, akkor lényegében összegezte az ügy lényegét, megerősítette, hogy továbbra is egy alapkérdésről van szó. A parlamenti bizalom ugyanis nem lehet szelektív, nem fejezheti ki, hogy a koalíció ezt vagy azt a programot támogatja, hanem az egész, Gyurcsány Ferenc által megszemélyesített politikai csomagra vonatkozik, aminek része minden Őszödön elhangzott tézis is.
MN: Október 23-án az egyik felvonulást Sólyom László vezette, miközben mögötte a miniszterelnököt szidalmazták. Ilyen helyzet hogy alakulhat ki, és mit tehet ellene az elnök?
KF: Azt az ígéretet kapta a szervezőktől, és azzal a feltétellel vállalta a szereplést, hogy ez nem egy kormányellenes demonstráció lesz. A Rákóczi Szövetség határon túli diákokat mozgósító felvonulásához azonban csatlakozott az '56-os Világszövetség demonstrációja, és az ő embereik kezdtek jelszavakat skandálni. Ez szomorú dolog volt, de az elnök nem tehetett róla.
MN: Benne volt a levegőben, hogy ez lesz.
KF: Benne volt, de ilyen alapon bármelyik rendezvény kockázatosnak tűnhetett. Ez van. Szerencsétlen volt, hogy ezt az eseményt is megzavarták, de ettől függetlenül a megemlékezés egésze méltóságteljesen zajlott. Mint ahogy számos pontja akadt az elnök ünnepi szerepléseinek - például a beszédek a Műegyetem előtt, az Operában, vagy az Európai Parlamentben -, amire én szívesen és büszkén emlékezem.
