Magyar Narancs: Nem furcsa, hogy most van először esélye nyerni, amikor a párt szinte már nem is létezik?
Fodor Gábor: Az SZDSZ még létezik, de valóban rendkívül nehéz politikai helyzetben van, és sosem volt még ilyen rossz állapotban. Kemény feladat lesz a bizalmat helyreállítani.
MN: Az ide vezető útnak ön is a részese volt. Először megszavazta a koalícióból való kilépést, majd másnap visszatáncolt, azóta pedig lebegteti a visszatérést. Miért?
FG: Azt az utat, ami ide vezetett, a legkevésbé sem én határoztam meg. A nyilatkozataimban nem volt ellentmondás. Az akkori felfokozott helyzet ugyanakkor valóban sok félreértésre adott okot.
MN: Mi volt abban a félreérthető, hogy a pártot kész helyzet elé állította a miniszterelnök?
FG: Abban semmi. Én is úgy ítéltem meg, hogy az egészségügyi miniszter felállítására csak nagyon kemény választ lehet adni. Ha az SZDSZ nem reagál határozottan, onnantól fogva bármit meg lehet vele tenni. Azonban kezdettől fogva elleneztem, hogy a koalíciót egy színpadias gesztussal úgy mondjuk fel, hogy végig sem gondoljuk, ennek milyen következményei lesznek.
MN: Mégis mi lett volna az alternatíva?
FG: Az SZDSZ érdemi feltételeket szabhatott volna, amelyek többről szólnak, mint egy miniszter leváltásáról, és amelyekért - ha nem sikerül megegyezni - érthető és érdemes felrúgni a koalíciót. De ma már ezen nem érdemes merengeni, mert túl vagyunk rajta.
MN: Nem egyeztetett saját magával az előre hozott választással kapcsolatban sem: egyszer azt mondta, hogy az országnak nem érdeke, majd hogy mégis az a tisztességesebb.
FG: Kezdettől ugyanazt mondtam ebben az esetben is. De számtalanszor átéltem már, hogy amikor felfokozott, hiszterizált a politikai hangulat, mindig mindenki azt ért ki az ember szavaiból, amit akar.
MN: Ezek az ön nyilatkozatai voltak, nem interpretációk.
FG: Az előre hozott választás abból a szempontból nem érdeke az országnak, hogy bármelyik erő kétharmados győzelme esetén megváltoztathatja az alkotmányt és az alkotmányerejű törvényeket. A köztársaságnak a rendszerváltáskor létrehozott alkotmánya a konszenzusra épül, tehát azért van benne a kétharmados szabály, hogy konszenzust kelljen keresni az ellenzék és a mindenkori kormánypártok között. Ezért mondtam és mondom most is azt, hogy az országnak ebből a szempontból nem érdeke az előre hozott választás. Ha azonban nem sikerül erre a mostani politikai krízishelyzetre megoldást találni, akkor még az említett veszélyek fennállása mellett is ez a tisztességesebb megoldás.
MN: Ön egy megváltozott MSZP-vel újraköthető koalícióról beszél. Alkalmatlannak tartja-e Gyurcsány Ferencet, és lát reális személyi alternatívát?
FG: Sokszor elmondtam: személyesen semmi bajom a miniszterelnökkel. Ellenkezőleg, jó kapcsolatban vagyok vele, rendkívül tehetséges embernek tartom. De függetlenül ettől, és attól, hogy a szocialista párt legprogresszívabb vonalát képviseli, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy politikusként - miként az egész mostani kormány - hitelét vesztette. Ezzel a ténnyel nem nekem kell kalkulálni, hanem a szocialista pártnak, nekik kell levonniuk a konzekvenciákat. De nem akarom megmondani nekik, hogy mit csináljanak a miniszterelnökkel, továbbra is mellette álljanak ki, vagy ne. Ez az ő dolguk.
MN: Ha ez az MSZP dolga, miről kellett volna az SZDSZ-nek gondolkoznia a kilépés előtt?
FG: Nem emlékszem arra, hogy a koalícióból való kilépést az SZDSZ Gyurcsány Ferenc távozásához kötötte volna. Másról beszélünk.
MN: Kóka János múlt heti interjúnkban azt mondta: az elnökválasztás tétje a párt függetlensége vagy felmorzsolódása. Előbbit ő, utóbbit ön képviseli, ha visszatér a koalícióba.
FG: Ezek üres szavak. Mondhatnám azt is, hogy hálás vagyok, amiért János és csapata átvette az egy évvel ezelőtti kampányszlogenemet, mert én különálló, erős, független SZDSZ-ről beszéltem, és ma is erről beszélek. Ez látványpolitizálás, a vita köztünk nem erről szól.
MN: Hanem miről?
FG: Arról, hogy bent lesz-e az SZDSZ a parlamentben. A vita az eredménytelenség és az eredményesség között van. Egyszer már szembe kell nézni azzal, hogy az elmúlt egy év az eredménytelenség éve volt az SZDSZ-ben.
MN: Ön hogyan tenné eredményessé a pártot?
FG: A magyar politikai élet első és fő kérdése a hitelesség. Ma nem az a probléma, hogy milyen látványos programjavaslatokat tud letenni egy párt az asztalra, hanem hogy a választók elhiszik-e, hogy azt meg is tudja valósítani. Az SZDSZ hitelességét kell visszaállítani; összhangot kell teremtenünk a tettek és a szavak közt.
MN: Az egészségügyi reform tekintetében összhang volt a pártban, sőt az egyik minisztériumi forrásunk szerint épp ön nem állt ki teljes mellszélességgel a reform mellett.
FG: Ez tévedés, én mindig kiálltam az egészségügyi reform mellett. Azonban ha már erről beszélünk, hadd kérdezzek vissza: eredményes volt az SZDSZ e téren? Nyilvánvalóan nem. A politika nem arról szól, hogy jókat mondunk, hisz arra bárki képes.
MN: Azért az egészségügyi reform terve nem puszta nagyotmondás volt.
FG: Az egészségügyi reform számtalan elemében hittem és ma is hiszek. De a politika nem arról szól, hogy az embernek igaza van-e, vagy nincs, hanem hogy a politikus meg tudja-e győzni az embereket, maga mellé tudja-e állítani őket. Nem lehet úgy politizálni, hogy "én megmondtam az igazat, kiváló a program, csak sajnos nem álltak mögé".
MN: Milyen program mellé, és hogyan állítaná oda az embereket?
FG: Az SZDSZ még egyszer nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy bármilyen politikai történés villámcsapásként érje, és mindenki széttárt karokkal álljon ott, nem tudván, mi a teendő. A felelős politizálás az, hogy minden helyzetre forgatókönyvvel kell rendelkezni. Nem lehet csak egy irányba elköteleződni. Ha előre hozott választás van, attól sem kell megijedni. Ha kisebbségi kormányzás van, arra is fel kell készülni. Ha esély van arra, hogy új alapon, új személyekkel egy politikai együttműködés, kormánytöbbség alakuljon ki, arra is fel kell készülni. Ha megint egyetlen lapra teszi fel a sorsát, az SZDSZ ismét csak az eredménytelenség politikájába fogja magát belemanőverezni.
MN: Szekeres Imrével szeretné kihúzni az országot a gazdasági krízisből, vagy Szili Katalinnal?
FG: Soha nem igaz az, hogy nincs alternatíva, de egyébként sem csak a személyek érdekesek. A fő kérdés az ország érdeke.
MN: Ezek lózungok.
FG: Mindig azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi az ország érdeke. Utána jöhet csak, hogy mi a párté. Én, amióta politizálok, ehhez a sorrendhez tartom magam.
MN: Elnökként milyen politikával próbálná a választókat a párt mellé állítani?
FG: A párbeszéd programjával. Ma már nem elég pusztán a szocialista párttal megegyezni arról, hogy mi történjen az országban, hanem jóval szélesebb egyezségre van szükség. Az SZDSZ-nek jóval kiterjedtebb politikai párbeszédet kell elindítania. Néhány, a gazdasággal és a társadalommal kapcsolatos alapkérdésben széles körű politikai konszenzusnak kell kialakulnia. Amíg ez nem történik meg, az ország továbbra is egy helyben toporog.
MN: De a jelenlegi helyzetben egy ilyen egyezségnek szinte semmi esélye.
FG: Gondoljanak bele: már a legkisebb eredmény is több, mint a mostani gúzsba kötöttség. Ha az SZDSZ tud ezért egy picit tenni, akkor szerintem már sikeres volt. Lehet, hogy ez a siker abból is áll, hogy választóink látják azt az őszinte meggyőződést, hogy mi valóban ezért tevékenykedünk. De én ennél többet szeretnék. Nemcsak azt, hogy a választók a szándékot lássák, hanem hogy eredményt is érjünk el.
MN: Milyen társadalompolitikai, gazdasági célok megvalósulása esetén lenne eredményes az ön által vezetett SZDSZ?
FG: Itt van a közteherviselés kérdése. Meg lehet találni azt az egyensúlyt, amiben meg tudunk egyezni. De azt is világossá kell tenni, hogy a költségvetési egyensúly programját nem lehet feladni. Végig kell vinni, mert ez az ország első számú érdeke.
MN: Kevés konkrétumot mond a gazdaságról. Az ellenfele sokkal többet és részletesebben, szinte monomániásan beszél ez irányú terveiről, például az adócsökkentésről.
FG: Ez nem igaz, legutóbb a Figyelőnek adott interjúban beszéltem részletesen gazdaságpolitikai kérdésekről. Csak én másról is beszélek, ezt jól veszik észre. Egy nyitott pártot szeretnék formálni az SZDSZ-ből. Ellenfelem többnyire tényleg csak egy ügyről beszél az SZDSZ-szel kapcsolatban, és én ezt hibának tartom. Borzasztó nagy szükség van arra, hogy az SZDSZ nyitott pártként jobboldali, baloldali és zöld liberálisokat is vonzani tudjon, hogy megérezzék: a politikai otthonuk az SZDSZ. Ehhez jóval szélesebb program kell, sokkal több ügyben kell az SZDSZ-nek érdemben megszólalnia.
MN: Ez mindaddig üres szó marad, amíg nem mondja meg, milyen politikai célok elérése érdekében érdemes párbeszédet kezdeményezni. Mik a konkrétumok?
FG: Először is komolyan kell venni a jogállami normákhoz való ragaszkodást, a rendszerváltás liberális alkotmányát. Az elmúlt években az SZDSZ nem volt olyan következetes ezeknek a normáknak a képviseletében, mint amilyennek lennie kellett volna. Másodszor felelős gazdaságpolitikát kell folytatni. Nem a dübörgő gazdaságról kell beszélni, nem arról, hogy több SZDSZ, kevesebb adó, mert ezt megjegyzik a választók, és azt mondják: nem ez történt. A párt mostani megítélése részben ennek az eredménye. Arról kell beszélni, amit meg is tudunk csinálni.
MN: Akkor a büszke pannon puma helyett a szorgos hungarohangya lesz a totemállat?
FG: Egyáltalán nem, de továbbra is azt gondolom, hogy az eredménytelenség és az eredményesség az igazi vitakérdés. Lehet folytatni az eddigi irányt, de az látjuk, hová vezet. Fontos még a tiszta közélet, ebben szintén van keresnivalónk, én magam is adtam be annak idején javaslatot a pártfinanszírozásra. Több olyan ügy van, amiben az SZDSZ határozottan felléphet, és próbálhat kialakítani egy olyan konszenzust, ami a dolgokat előre viszi. Mindezek mellett új gondolat a környezettudatosság. Minden felmérés azt mutatja, hogy a fiatal korosztály számára a környezetvédelem a legfontosabb téma.
MN: A zöld civilszervezetek szerint ön miniszterként főleg a látványos ügyekben, pr-szempontból volt jó, de fajsúlyos előrelépés konkrét ügyekben nem sok történt.
FG: Néhány perccel ezelőtt azt mondták: a megegyezés az oldalak között irreális. Ennek szellemében igenis fajsúlyos, hogy a Fenntartható Fejlődési Tanács létrehozása, a Nemzeti éghajlat-változási stratégia konszenzussal született, látják, mégis működhet a modell. Ausztriával olyan megállapodást kötöttünk, amilyenről soha senki még csak álmodni sem mert. Létrejött a jövő nemzedékek ombudsmanjának hivatala, ez is tizenvalahány éves történet. Egy év alatt szerintem ez sem kevés.
MN: Az, hogy a szemét erőművi égetését támogatjuk, vagy az újrahasznosítást, az ön kompetenciája volt. Például a betétdíjakról szóló készülő jogszabályban mégsem domborodik ki a környezettudatosság.
FG: Szerintem nem elegáns egy nyilvánvalóan sikeres teljesítményt negligálni. Ha tovább dolgozhatok, még több ügyet zárhattunk volna le. Egyébként hogy milyen lesz a végső változat, én már nem tudom. Mi egy radikális változást indítottunk el, pont a betétdíj kiterjesztésének az irányába.
MN: De engedtek az ital- és palackgyártók nyomásának, és nem lesz kötelező betétdíj-rendszer.
FG: Az EU-ban lelkesedéssel, elismeréssel fogadták a javaslatunkat, az itthoni ipari lobbi viszont lecsapott rá. Amit én a minisztériumban hagytam, az egy radikális változást kezdeményező javaslat volt. Hogy mi kerül végül a parlament elé, abba már nem szólhatok bele.
