Elvesztette Janisch Attila ellen indított becsületsértési pörét Kálomista Gábor

  • CD
  • 2019. április 26.

Belpol

Egyelőre első fokon.

Véget ért az a kifejezetten érdekes polgári per, mely során Kálomista Gábor producer a bíróságon akart érvényt szerezni azon nemtetszésének, mely szerint Janisch Attilát filmrendező egy Facebook-posztja és kommentje bántotta az ő jó hírnevét.

Az ügy a Kojot című filmről, vagyis pontosabban a film körüli szövevényes botrányról, de főként a véleményszabadságról szólt.

Kostyál Márk alkotása anno megnyerte a filmkritikusok legjobb első filmnek járó díját (a filmről itt írtunk kritikát), a film producerei, köztük Kálomista Gábor visszavonta a film nevezését a Magyar Filmhétről, majd az ennek kapcsán kirobbant botrány közepette a producerek saját oldalukon közzétették a film egy a YouTube-ra feltöltött verzióját.

A Kojot több száz millió forintos támogatást kapott a Filmalaptól, Janisch Attila ezért egy tavaly februári Facebook-kommentben azt írta, hogy a film forgalmazása tudatosan volt rossz, szerinte semmilyen volt, ennek okán Kálomistát hűtlen kezeléssel vádolta, lévén közpénzből forgott az a szerencsétlen Kojot. Egy Facebook-posztban meg egyenesen arról írt, hogy amit Kálomista tett a Kojot című filmmel, az bűncselekmény.

Kálomista Gábor ezt követően nyilvános bocsánatkérést követelt Janischtól, és azt akarta, hogy egymillió forintos sérelemdíjat fizessen neki, mert vélekedése szerint Janisch megsértette az ő jó hírnevét, illetve becsületsértést követett el. Janisch ezt nem teljesítette, mire a producer polgári peres eljárást indított.

Az első tárgyalásról itt, a másodikról meg itt írtunk.

A harmadik, április 26-i tárgyalás alkalmával, a bíró meghallgatta a tanúkat, majd ítéletet is hirdetett. Kálomista Gábor ezen a tárgyaláson sem volt jelen.

false

 

Fotó: Narancs

A tanúk között volt filmforgalmazó szakember, alternatív forgalmazással foglalkozó filmklub szervező, valamint Kálomista társproducere, Helmeczy Dorottya is, aki szintén aktív forgalmazó. A hosszas meghallgatásból kevés újdonságra derült fény. Dudás Viktor szerint a Kojot forgalmazása úgymond érdekes volt. Akár a producerek, ő maga sem tartotta szerencsésnek a bemutató dátumát, és úgy tapasztalta, valóban rövid ideig ment a moziban. Az alternatív forgalmazással megbízott Labáth Viktor nem mindig tökéletesen követhetően, de beszámolt saját tevékenységéről, s arról, hogyan alakult a Kojot mozin kívüli bemutatása. Míg Helmeczy igazolni igyekezett saját és Kálomista produceri döntéseit. Elmondta, hogy a film szélesebb körű terjesztése érdekében tették az interneten közzé a filmet, de azt visszautasította, hogy rossz minőségben. Ez ügyben Janisch és ügyvédje szerette volna, ha a bíró Kostyál Márkot is beidézi tanúként, majd meghallgatja, de ezt a bíró nem tartotta szükségesnek, az ítélethirdetés alkalmával az ügy szempontjából irrelevánsnak minősített Kostyál véleményét, mert közlése szerint a rendelkezésre álló iratanyagból kiderült minden, ami e kérdéskörben felmerült.

A bíró döntése szerint az előzményeket részletesen megvizsgálva, teljes körűen elutasította Kálomista Gábor keresetét mind a jó hírnév megsértése, mind pedig a becsületsértés tárgykörében.

A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy Janisch Attila Facebook posztja a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó értékítélet, vélemény, amelyet az alperes a magyar filmmel és a magyar film forgalmazásával kapcsolatos közéleti vitában fejtett ki, és amelyet felperesnek, mint közéleti szereplőnek tűrnie kellett, minthogy az alperes a Facebookon tett véleménynyilvánításaival nem lépte át azt a határt, hogy azokat már direkten, a felperes személyének szóló szándékos sértegetésként lehetett volna értelmezni.

Ez az első fokú ítélet, a peres feleknek az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül van joguk fellebbezést benyújtani.

Janisch Attila a magyarnarancs.hu rendszeres publicistája.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.