Interjú

"Ez hozza ki a legjobb szinergiát"

Mesterházy Attila, az MSZP listavezetője

  • M. László Ferenc
  • 2009. december 10.

Belpol

A szocialisták hétvégi kongresszusa emelheti pajzsra a párt elnökségének és választmányának miniszterelnök-jelöltjét. Megpróbáltuk megtudni, mit gondol a világról.

Magyar Narancs: Hetekig az a kérdés foglalkoztatta az MSZP-t, hogy ki lesz a párt kampányarca: Kovács László és/vagy Mesterházy Attila. Hogyan érvelne maga mellett?

Mesterházy Attila: Én az és-re tenném a hangsúlyt. A lendület és a tapasztalat kiegészítik egymást. Most ez hozza ki a legjobb szinergiát, az MSZP-nek az előttünk lévő kampányban mindkettőre szüksége lesz. Ha a vagy-ra kérdez rá, akkor azt mondom, hogy a párt üzenni akart ezzel a döntésével. Az MSZP - és ebben a személyem csak részben fontos -, olyan politikust keresett, aki hosszabb távban gondolkodik, aki az elkövetkező tíz-tizenöt évben is ezen a pályán akar maradni, ebben a pártban képzeli el a jövőjét, tehát nagyobb elánnal, erőbedobással küzd a sikerért. Nekem a jelöltség hatalmas megtiszteltetés és komoly kihívás is egyben.

MN: Mi kellett ahhoz, hogy az MSZP erős emberei kiegyezzenek, és felsorakozzanak ön mögött? Hogy lett önből a legkisebb közös többszörös?

MA: Nem hiszem, hogy puszta kiegyezésről van szó, persze a döntés valóban egyhangú volt az elnökségben, de a választmányban is. Különösen az utóbbira vagyok büszke, hiszen ez azt mutatja, hogy nem a párt - ahogy az imént fogalmazott - "erős emberei" választottak ki és toltak maguk elé. Bár fontos az egyes vezetők véleménye, az MSZP mégsem úgy működik, hogy egy-két ember eldönti, mi az irány - ennél sokkal demokratikusabb körülmények közepette születnek a döntések. Ahhoz, hogy egy személy körül ki tudjon alakulni valamiféle konszenzus, az kell, hogy a párt testületei, a vezetőség és a tagság együtt úgy érezhesse, az illető mögött van némi tapasztalat, teljesítmény, és alkalmas az előtte álló feladat megoldására. Továbbá úgy látom, legalább ilyen fontos, hogy az illető integratív személyiség legyen, aki a számtalan irányzatot egyesíteni, harmonizálni tudja. 2006-ban más volt a helyzet, akkor az egész szervezet lendületben volt. Nyolcévnyi kormányzás után sokkal nehezebb a különféle áramlatok egyesítése. Most nehezebb az érdekek mentén integrálni, hiszen a jelenlegi népszerűségi mutatók mellett nem arról beszélünk, kiből mi lesz a következő kormányban, ráadásul ha a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, akkor a képviselőcsoport is kisebb lesz. Ilyenkor jobban előjönnek az ideológiai nézetkülönbségek. Frakcióvezetőként az elmúlt hónapokban megtapasztaltam ezt: igen sok energiámba került a közös nevező megtalálása, de néhány kivételtől eltekintve szinte mindig sikerült.

MN: Ha már karrierről beszélünk, nem túl kockázatos a miniszterelnök-jelöltség vállalása egy bukónak tűnő helyzetben?

MA: Dehogynem. Amikor először megkérdeztek, egy hetet gondolkodtam, hogy elvállaljam-e. Ugyanilyen kockázatos volt a frakció vezetésének átvállalása Lendvai Ildikótól, hiszen nem volt könnyű parlamenti többséget pakolni a kormányzati döntések mögé - kisebbségből. Volt olyan barátom, aki azt mondta, legfeljebb két-három év múlva álljak elő az ambícióimmal, de vannak olyan szituációk az életben, amikor az adott feladat vállalása nem csak rólam, az én karrieremről szól. Határozott véleményem, hogy ez a párt többre képes, sokkal jobb eredményt tud majd felmutatni, mint amit a mostani közvélemény-kutatások előre jeleznek. De odáig el kell jutni, a feladat adott. Kemény csapatmunka lesz, de azt gondolom, határozott kiállással, őszinte beszéddel és egy jó kampánnyal be fogjuk bizonyítani, hogy ez a meccs még nincs lefutva.

MN: Miért gondolja, hogy ön képes integrálni a párton belüli különféle csoportokat? Az elején tartanak, és máris elveszítették a párt egyik legnépszerűbb politikusát: Szili Katalin levetette magát az országos listáról.

MA: Nagyon sokat számítanak egy ilyen helyzetben az emberi kapcsolatok. Úgy gondolom, az érintettek tudják rólam, hogy nem önös érdekből közvetítek a felek között, ismerem a megfontolásaikat, a különféle álláspontokat, képes vagyok őszinte és tartós kompromisszumokat teremteni. Sokat beszélgettem Szili Katalinnal, pontosan tudom, hogy meg sem fordult a fejében az MSZP-vel való szakítás. Nem igaz, hogy elveszítettük volna, ő vezeti a párt Baranya megyei listáját, részt vesz a kampányban, Pécsen egyéniben is megméretteti magát. Tiszteletre méltó, hogy ezzel a döntésével a fiatalok előtt akart utat nyitni, az elnökség döntése alapján így került a helyére a 36 éves Botka László. Egyébként az egység nem statikus dolog: helyzetről helyzetre kell megteremteni. Lehet és kell gesztusokat tenni - el is mentem az Összefogás a Jövőért zászlóbontására -, ugyanakkor naponta kell egyeztetni és tárgyalni. Senkiben sem maradhat tüske.

MN: Hallani, hogy többen a negyedik helyet elfoglaló Gyurcsány Ferenc hátrébb sorolásáért lobbiztak, sikertelenül. Nem a Sziliék által szorgalmazott szembenézés elmaradása okozta a feszültséget?

MA: A kritikának helye van, de a folytonosságot éppúgy vállalnunk kell, mint ahogy helyet adunk a változásnak is. Nem hiszem, hogy van olyan szocialista politikus, aki azt mondhatja, semmi köze az elmúlt nyolc évhez. A fiatalabb generáció egyébként pont ezért kezdeményezte a legutóbbi kongresszuson a vita kinyitását. Beszéljük meg, ki, hol és milyen problémákat lát, mit rontottunk el, mi számít sikernek. Hogy ne utólag, a választások után legyünk okosak. Ez sajnos elmaradt, és meggyőződésem, hogy a kampányidőszakban már nem szabad ezzel foglalkozni, hiba belső vitákra fecsérelni az energiáinkat.

MN: A kampányban mondaniuk kell valamit a 2008 tavaszán leállított reformokról. Mit gondolnak jelenleg az egészségügy, az oktatás vagy a közigazgatás rendbetételéről, továbbviszi-e az MSZP a progresszív irányvonalat?

MA: A feszes költségvetés ez esetben már kikényszerített belőlünk számos olyan döntést, amelynek meghozatalára egyébiránt régóta szükség volt. A közigazgatási szféra karcsúsodik, a béreket befagyasztottuk, mindent elkövetünk azért, hogy kisebb legyen az adminisztráció. A kormány magán kezdi a spórolást, sőt nagyobb a kiadáscsökkentés ebben a szférában, mint az egész önkormányzati rendszerben. Nem kérdéses az sem, hogy az oktatás színvonalát emelni kell. Az egészségügy az egyik legfogósabb kérdés, mert a referendum a reformokat csírájukban elfojtotta. Mindenki tisztában van persze azzal, hogy változtatni kell a jelenlegi rendszeren, de az is bebizonyosodott, hogy széles társadalmi vagy erős szakmai támogatás nélkül nem lehet mélyreható változásokat véghezvinni. A tanulságokat levonva, de a célokat megtartva kell a következő években is politizálni.

MN: Ha jól értem a párt kampányüzeneteit, a hitelességre és a kormányzókészségre helyezik majd a hangsúlyt. Többek között az önkritika elmaradása is alapot teremt a Fidesznek arra, hogy az MSZP-t meghasonlott és hiteltelen pártként mutassa be.

MA: A Fidesz nyolc éve soha semmiben nem ismeri el a szocialisták teljesítményét. Ott van példának a H1N1-vírus elleni kormányzati fellépés ekézése. A szomszédos országok közül többen külföldről szerzik be az oltóanyagot, ezzel szemben nálunk már javában zajlik az oltás - hazai fejlesztésű oltóanyaggal. Erre a Fidesz folyamatosan támadja a kormány erőfeszítéseit, emberéleteket kockáztat az ellentmondásos hozzáállásával, csak hogy üssön rajtunk.

MN: Épp most írták át az MSZP választási programját, ami az Új kiegyezés címet kapta, és amelyik partnerként kezeli a demokratikus jobboldalt. Milyen gesztusokat tesznek a Fidesz felé a kampányban?

MA: Valóban meg kell találni a nemzeti minimumot. Bizonyos kérdéseket ki kell vonni a politika háborús övezetéből.

MN: Ilyen lehetne a kampányfinanszírozás tisztába tétele. Ehhez képest a múlt héten kígyót-békát kiabáltak egymásra a képviselők a Házban a javaslat vitájakor.

MA: Mi azt a javaslatot támogattuk, amit a Transparency International és a Freedom House dolgozott ki. Egy vesszőt nem módosítottunk rajta, hogy ne mondhassa a Fidesz, hogy ez egy szocialista tervezet, és nem támogatja. Ugyanígy név szerinti szavazást kértünk a pártfinanszírozási törvényjavaslatról is, de az ellenzék tartózkodása miatt nem jött össze a minősített többség. Kíváncsian várom a kampányfinanszírozási javaslatról szóló szavazás eredményét.

MN: Egy belső használatra szánt tanulmány szerint az MSZP-nek gesztusokat kell tennie a felaprózódott kispártok szavazóinak is, különben 8-10 százaléknyi voks marad parlagon. Kizárt az Olajfa-koalíció?

MA: Az MDF-nek van miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos személyében. Szerencsére nem mi választjuk az ő jelöltjüket, és ők sem szólnak bele a mi döntésünkbe. A Fórum nem kezdeményezte, hogy legyen közös jelölt, az Olajfa-koalíció ötletét az SZDSZ dobta be. Úgy gondolom, ezzel próbálták a média ingerküszöbét átütni. Egyébként a magyar demokráciának jót tesz, ha minél több párt kerül be a parlamentbe, adott a lehetőség. Viszont számomra negatív példa, ahogy a különféle kispártok az elmúlt évtizedben leamortizálták a táborukat. A felmérések azt mutatják, hogy van egy jelentősebb jobbközép és egy viszonylag nagy liberális szavazói réteg, de pártkötődésük már nincs, vagy minimális. Kísérletet kell tennünk e szavazók megszólítására.

MN: Ám ők nagyon kényes szavazók, ráadásul kiábrándultak. Miért szavaznának a nyolc éve hatalmon lévő szocialistákra?

MA: El kellene már jutnunk oda, hogy ezek a szavazók az MSZP-t ne a legkisebb rosszként ikszeljék be. Ne a Jobbik vagy Orbán ellen, a félelmeik miatt voksoljanak ránk. A programja miatt találják vonzónak a pártunkat.

MN: Mire gondol?

MA: Szimbolikus ügyekre is, például amikor a radikális jobboldalhoz kötődő Demokrata arra buzdította az olvasókat, hogy lopjanak ki könyveket a könyvtárakból és pusztítsák el, az MSZP egyértelműen elhatárolódott ettől a borzalomtól. A képviselőink a jövő heti születésnapi rendezvényünkre a cikkben említett szerzők könyveit kapják meg karácsonyi ajándékba.

MN: Bocsánat, ez pont a szélsőjobbal való riogatás.

MA: Téved, ezzel kívánjuk jelezni, hogy a mi nemzetfogalmunk nem kirekesztő, hogy a világképünk befogadó.

MN: Hány roma politikus van a lista első száz jelöltje között?

MA: Kettő.

MN: Miért nincs több, ha ennyire befogadóak?

MA: Nem gondolom, hogy a romapolitikával csak roma politikusok foglalkozhatnak. Mindegyik politikusnak - legyen roma vagy nem roma - kötelessége, hogy az integrációt előmozdítsa. Sokkal jobban örülnék annak, ha minél több roma köztisztviselő, szakpolitikus lenne a kormányzatban, példának okáért agrár- vagy külügyi szakértők - ebbe az irányba tesz is lépéseket a Bajnai-kabinet. Nem attól lesz jobb a romáknak, hogy több cigány származású politikust veszünk fel a listára, hanem azzal, hogy a mindennapokban, kormányzati szinten teszünk a felemelkedésükért.

MN: Ezen a téren sem tud túl sok eredményt felmutatni az MSZP.

MA: Azért ez nem teljesen igaz. Több nemzetközi szervezet, így az ENSZ, az Európai Unió is elismerte, hogy a kormány sokat tett ebben az ügyben, igaz, azt is hozzáteszik, hogy nem eleget. Ne hárítsuk magunktól a felelősséget azzal, hogy odaadjuk a hazai vagy uniós támogatásokat, hadd költsék el, mert ez nem több puszta pénzosztásnál. A kezdeményező politika híve vagyok, de csak abban az esetben van ennek értelme, ha a problémát felismerve az arra megoldást adó programot végigvisszük és vállaljuk is érte a felelősséget.

MN: Hogyan szólítják meg a párttól 2006 óta eltávolodott szavazókat? Mit fognak ígérni, tervezik-e például a 13. havi nyugdíj vagy a közalkalmazottak 13. havi juttatásának visszaadását?

MA: A nyugdíjasoktól tényleg sok áldozatot követelt a válság okozta helyzet. Tüntetés nélkül tűrtek, sőt sokan azt is értik, hogy ez pluszjuttatás volt. Mi adtuk, mi vettük el. Viszont megígértük, hogy amint növekedésnek indul a gazdaság, visszaáll a régi helyzet, lesz nyugdíjprémium, azaz a bérek növekedése is tükröződni fog a nyugdíjakban. A közszférában a száznyolcvanezer forint alatti keresetűeknek megmarad a 13. havi juttatásuk. Idetartoznak például az egészségügyi dolgozók is, de hangsúlyozom, a közalkalmazottak és a köztisztviselők is. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy mi tényleg elmentünk a falig, a maximumot próbáltuk kihozni a válság által determinált helyzetből.

MN: Az MSZP legfrissebb kampánykiadványa több túlzó adatot sorol fel - erre ott vannak bizonyítékként a Statisztikai Hivatal adatai. Hogy lehet így az elveszett hitelességet visszaszerezni?

MA: A kiadvánnyal azt akartuk megmutatni, hogy nem igaz a Fidesz propagandája, amely szerint az elmúlt nyolc évben nem csináltunk semmit, csak romboltunk. Fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy ne vegyék be, amit a papagájkommandó nyom évek óta: több százmilliárd forint érkezett az EU-tól az elmúlt években, ami itt van, beépült az utakba, a kórházakba, a tömegközlekedésbe.

MN: A Fidesz csúsztatásaira MSZP-s csúsztatás a válasz?

MA: Lehet, hogy a különböző adatsorok között vannak eltérések - meg kell vizsgálni, vannak-e számítási hibák benne, mert a sajtó is szeret időnként túlozni. A lényeg az, hogy voltak és vannak pozitív eredmények, amelyek akkor is Magyarország és az itt élők érdekeit szolgálják, ha azokat a Fidesz politikai okból állandóan tagadja is.

˝"A papír sok mindent elbír"

A Zuschlag-ügyről

 

Magyar Narancs: Védekező pozícióból indít: miután pár hete hallgatták meg tanúként a Zuschlag-perben, folyton magyarázkodhat majd a kampányban.

Mesterházy Attila: Hadd említsek meg egy fontos tényt: a meghallgatáson az ügyész egyetlen kérdést sem tett fel nekem. Mert nem volt mit kérdezzen! Amúgy meg több mint kétszáz tanút hallgattak meg, köztük minisztereket, államtitkárokat és sok mindenki mást.

MN: Jánosi György volt ifjúsági és sportminiszter azt vallotta, hogy államtitkárként ön foglalkozott az ifjúsági ügyekkel.

MA: Ez csak részben van így, az ifjúságpolitikával igen, de nem a pályázatokkal. Ráadásul néhány hónap alatt ez is megváltozott, mert a sport területén lévő problémák mindannyiunk idejét lekötötték. A tárca a döntés meghozataláig kezelte a pályázati ügyeket, utána egy pályázati háttérkezelő intézmény, a Mobilitás foglalkozott a szerződéskötéssel, az utalással, az ellenőrzéssel és az elszámolással. Nagyon sokat csúsztak a pályázati döntések, azaz sokszor utólag adtuk oda a már lezajlott rendezvényre a támogatást, így a minisztérium és a Mobilitás egyszerűen nem volt képes a hatékony ellenőrzésre - nem tudott helyszíni ellenőrzést tartani. Ez súlyos rendszerhiba volt. Ugyanakkor szintén gond volt, hogy forrásproblémák miatt nagyon kevés helyszíni ellenőrzést tudtak tartani. Sajnos, a papír sok mindent elbír, mert lehet korrekt a számviteli elszámolás, a szakmai beszámoló, még akkor is ha a valóságban nem sok minden történt, ám a pályázati referens ezt nem tudja eldönteni a hivatali székéből. Hozzáteszem, mi egy idő után legalább kértünk fényképes beszámolót, jelenléti ívet, Deutsch Tamás minisztériuma még ennyit sem tett meg.

MN: Topolánszky Ákos, egykori helyettes államtitkár többször azt nyilatkozta, hogy ön "túllépve az ész-szerű és jogos mértéket" nyomást gyakorolt egyes pályázatok befogadása érdekében.

MA: Topolánszky a kábítószerügyeket vitte, nem az ifjúságpolitikát. Azon a területen voltak a leginkább kötöttek a pályázatok. A metadon- vagy a tűcsereprogramra nem pályázhatott csak úgy, ötletszerűen bárki, ezek a projektek komoly szakmai tudást igényeltek. Összességében Topolánszky csak egy olyan évet töltött velünk, amikor pályázatokat bíráltunk el. 2003-ban vett részt a pályázati folyamatok menedzselésében, utána távozott a tárcától. De sem neki, sem másnak semmilyen utasítást nem adtam és nem is adhattam politikai államtitkárként a pályázatok elbírálásánál.

MN: 2002 előtt ön elsősorban külpolitikai, közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ha nem értett az ifjúságpolitikához, miért vállalt tisztséget a minisztériumban?

MA: Miután 2002-ben nem kaptam befutó helyet az MSZP listáján (84. volt - M. L. F.) Medgyessy Péter azt javasolta, hogy valamilyen nemzetközi területen kapjak bizonyítási lehetőséget, feladatot a kabinetjében. Ám erre nem volt lehetőség, így kerültem a sportminisztériumba: kis tárca volt, ahol egy 28 éves ember gyakorlatot tud szerezni. Egyébként a párt ifjúsági tagozata igencsak ellenezte a kinevezésemet. Ezért főleg a sport területével foglalkoztam, mert az jobban érdekelt, ez mindmáig így van. A miniszterelnök szerette volna, ha az általa létrehívott Tízek Társaságában tevékenykedő fiatalok államigazgatási tapasztalatot szereznének, hogy hosszú távon a baloldal munkáját segíthessék. 2004-ben Medgyessy Péter felkért a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárának, hogy ott a NATO-ügyekkel foglalkozzak, de a kormányfőcsere közbeszólt.

Figyelmébe ajánljuk