Az MFB szerepét és a gazdasági életben elfoglalt helyét (erről lásd Bankráció című keretes írásunkat), illetőleg a hazai labdarúgás mai állapotát tekintve különös ügylet létjogosultságát a bank szóvivője azzal magyarázta a Népszabadságban, hogy az MFB egyre több, a lakosságot érintő programnak részese. Majd hozzátette: mindebből a banknak üzleti előnye nem származik, elvégre nincsenek lakossági ügyfelei. Holott az sem lenne meglepő, ha volnának: a hitelintézetre szabott vadonatúj jogszabály ugyanis felruházza az MFB-t a pénzforgalmi számlák vezetésével. Meglehet, a banknak egyetlen fiókja sincs, a jogosítványában a lakossági és kisvállalkozói betétgyűjtés is szerepel, bár az egyszerű földi halandót elhajtanák, ha megtakarított pénzével bekopogna a Nádor utca 31.-be.
Hosszú lépések
A lakossági banki kiváltságok megszerzése mellett az MFB működését az erre vonatkozó szabályok lazulása is könnyebbé tette. A nyugodt üzemelés feltételeit a bankról szóló törvénnyel teremtették meg (amelyben az eredeti elképzelések szerint az is szerepelt volna, hogy az MFB a közjó érdekében működik), magyarán az MFB ma sem tesz mást, mint amit szabad neki. Legalábbis egyelőre nem látott napvilágot olyan tény, ami azt bizonyította volna, hogy a bank törvényt sértene. Más kérdés, hogy akadnak ennek ellentmondó, kapun belüli vélemények, amelyek tömören így foglalhatók össze: "Annyira azért nem szabályos, amit csinálunk." A törvény egyik legfontosabb újítása volt, hogy a minden más bankra vonatkozó prudenciális követelmények betartása alól (a kötelező érvényű normákat annak érdekében határozzák meg, hogy a hitelintézetek biztonságos működésük érdekében minden helyzetben fel tudják mérni és képesek legyenek kezelni kockázataikat; lásd Postabank-pánik és tanulságai) az MFB-nek számos felmentést adott, ami az intézmény fejlesztési banki vagy éppenséggel banki mivoltát kérdőjelezi meg.
Hogy miért nem változott vissza az MFB fejlesztési intézetté (hiszen eredetileg az volt), annak oka a költségvetési szervek elszámoltathatósága. Egy banknál viszont a banktitokra való hivatkozással szinte minden információ kiadása megtagadható, s ezt az adut az MFB többször ki is játszotta. Pedig a banktitok tabuja valójában az ügyfélre vonatkozó egyedi adatok védelmét jelenti, a banknál mint gazdasági szereplőnél legfeljebb üzleti titokra lehet hivatkozni.
Szintén a prudenciális követelményekkel van összefüggésben az állami garancia, amiben az MFB nem szenved hiányt. Míg az előző választási ciklusban ezt megpróbálták az ésszerűség keretein belül tartani (az 1998 közepéig felvett hiteleknek például mindössze a 20 százaléka volt államilag garantált visszafizetésű, a többi "pofára ment"), addig jelenleg a bank válogatás nélkül, minden felvett forrásnál megkapja az állami garanciát. Ez egyfelől a versenysemlegesség elvét sérti, másfelől pedig irigylésre méltó helyzetbe hozza az intézmény kockázatkezeléssel foglalkozó munkatársait.
Ahhoz képest, hogy a pénzügyi szférában a stabilitás a bizalom alapja, az MFB esetében a kormány évente felülvizsgálja a bank tőkehelyzetét, és szükség szerint felemeli vagy leszállítja az alaptőkéjét. Amennyiben ez sem adta volna meg a kegyelemdöfést a kiszámíthatóságnak, az MFB káderpolitikája minden bizonnyal elérte ezt a célt. Az állami tulajdonú intézmények kormányváltáskor szinte kivétel nélkül fejcserék helyszínei. Habár ebbe beleférnek a kisebb vérveszteségekkel járó átmenetek is, az MFB-nél lezajlott dúlás önmagáért beszél: az előző kurzus alatti állapotokhoz képest osztályvezetői szintig teljesen kicserélődött a gárda, aminek az ára több mint két tucat - igaz, zömükben a bank által megnyert - munkaügyi per volt.
Hiba lenne persze az 1994 és 1998 közötti MFB-t makulátlansággal vádolni; elég csak azt a jelentést felidézni, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Postabank működéséről és az MFB 1998-as veszteségéről készített. Ebben a számvevők elismerik ugyan, hogy a 41,5 milliárd forintos negatív eredményből 24 milliárdot az MFB a Postabank alaptőkéjének megemelése miatt (amire kormányhatározat kötelezte) kényszerült elkönyvelni, viszont megemlítik, hogy további 10 milliárdban a kamatkülönbözet és a banküzemi költségek kedvezőtlen alakulása a ludas. Utóbbiakon belül az ÁSZ különösen a szakértői tevékenységgel kapcsolatos kifizetések összegét nehezményezi, amely egy év alatt 318-ról 635 millió forintra nőtt. Mivel ezek a megbízások pályáztatás nélkül születtek, nem állt rendelkezésre árkalkuláció vagy részletes árajánlat, amelyek a ráfordítás nagyságát magyaráznák. A számvevők egy élelmiszer-kereskedelmi megyei felmérést ragadnak ki példaként: a 26 oldalas, három oszlopdiagrammal díszített tanulmányért a bank 6,5 millió forintot fizetett.
A jelentésben olyan súlyos megállapítások szerepelnek, mint "a banknak nem volt valódi kamatpolitikája"; "az illetékes szakterület a bank eredményének és így költségeinek alakulásáról a vezetést év közben folyamatosan tájékoztatta, a tájékoztatásban foglaltakat a döntéshozatal során nem vették figyelembe"; "egyes költségnemeknél nagyvonalú, pazarló gazdálkodás volt érzékelhető"; "az igazgatóság hatáskörébe tartozó vezetők anyagi juttatása esetében a vezérigazgató hatáskörét túllépve döntött"; "több esetben a bank saját döntésű befektetései sem voltak gazdaságilag megalapozottak; a saját döntésű, rossz befektetések a céltartalékképzésen keresztül a veszteséget növelték".
Jogszabad terület
A bank a hitelintézeti törvény előírásait általában betartotta - áll a dokumentumban, s nem kétséges, hogy egy mostanság lefolytatott ÁSZ-vizsgálat is eljutna addig a következtetésig, hogy jogilag nagyjából rendben van a dolog. Mint ahogy az autópálya-építési program sajátos finanszírozási módjával szemben is csupán erkölcsi aggályok merültek fel: a kormány úgy adta - jogilag nehezen kifogásolható módon - az MFB-nek ezt a néhány száz milliárdos boltot, hogy két legyet ütött egy csapásra. Egyfelől kihagyta a játékból a közbeszerzési eljárást (elvégre nem költségvetésből finanszíroz), elérve, hogy azzal üsse nyélbe az üzletet, akivel akarja. Másfelől pedig nem számol be az Országgyűlésnek arról, pontosan mire is megy el a pénz. Hiszen a képviselők csak az MFB-hez utalt összegekről dönthetnek; ráadásul van úgy, hogy csak utólag. Előfordult már, hogy az MFB az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. privatizációs tartalékalapjából jutott pénzhez, amit a parlament a költségvetés felhasználását szentesítő zárszámadási törvény elfogadásával hagyott jóvá.
A megoldás mellett felsorakoztatott hivatalos érvek időközben fokozatosan erejüket vesztették. Elsőként az, hogy e sajátos eljárással a hazai tulajdonú társaságok rúghatnak labdába; azóta többször is bebizonyosodott, hogy a vállalkozási csatárlánc legvégén nem egy esetben külföldi tulajdonú cég áll. Így szállít követ az M3-as új szakaszához a francia tulajdonú Colas-Északkő, de például a hídépítéseknek a Colasszal azonos cégcsoporthoz tartozó Alterra Kft. a meghatározó szereplője. Szintén nem állta meg a helyét az a kormányzati kijelentés, hogy közbeszerzési eljárások híján az építés kevesebb időt vesz igénybe, hiszen egyre inkább úgy tűnik, az építők képtelenek tartani a vállalt határidőket.
Miközben a bank rendhagyó módon saját alaptőkéjéből építi az autópályát, futotta erejéből a profiltisztításra is. Ennek része volt a regionális fejlesztési társaságok (rft.-k) teleportálása az ÁPV közbeiktatásával a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Hogy az eredetileg az MFB vidéki hálózatát adó (a helyi fejlesztési lehetőségeket felkutató, azokat értékelő, majd a bankon keresztül finanszírozó) tizenegy rft.-vel mit lehet kezdeni így, banki háttér nélkül, kérdéses. Rossz nyelvek szerint az egyenként 5-600 millió forinttal útnak indított, teljesen kiépített infrastruktúrával rendelkező létesítmények értéke felbecsülhetetlen lehet a választási csatározásokban. Eltávolították az MFB-csoportból az ország egyetlen nem budapesti székhelyű bankját, a politikai kinyilatkoztatásként világra jött Rákóczi Regionális Fejlesztési Bankot is, amellyel kapcsolatban banki berkekben teljes a nézetazonosság, ti. hogy rég be kellett volna csukni. Szintén a politika "találta ki" a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt.-t. Ennek eredeti célja az volt, hogy a magyar magántőke külföldi expanzióját segítse, ám egyesek szerint megfelelő eszköz lehet a környező országok magyar kisebbségeinek "szelektív támogatására" is. Nem maradhatott az MFB-nél a kis- és középvállalkozások megsegítésére kitalált kockázatitőke-alap sem.
Beszállás ezerrel
Az MFB tevékenységi körének ésszerűsítése közben sem tagadta meg korábbi önmagát, fiatalos hévvel hajkurászta az újabb és újabb befektetési lehetőségeket. A jövő akkor kezdődött meg igazán, amikor Simicska Lajos - aki hírnevét a Fidesz gazdasági igazgatójaként az 1993-as Fidesz-MDF-székházügylettel alapozta meg, majd öregbítette azt a Kaya Ibrahim és Josip Tot nevével fémjelzett cégeltüntetési ügyekkel és APEH-elnökként - feltűnt a Nádor utcában az MFB tanácsadójaként. A HVG értesülései szerint tavaly tavasszal például a bank beszállt egy fizetős mozicsatorna elindításának tervét dédelgető, mindössze néhány hónapos társaságba (ennek igazgatósági tagja Lissák Marcell, akit egy éve első fokon csalás és sikkasztás miatt két év nyolc hónap letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, s aki Körmendy-Ékes Juditnak, az Országos Rádió és Televízió Testület fideszes elnökének a férje). Hasonlóan profilba vágó lépésnek tűnt a Defend Security Kft. kisegítése is: az MFB márciusban 60 százalékos részesedésre tett szert a cégben, kihúzva a csávából az állítólag tetemes köztartozást felhalmozó társaságot (lásd: ´felsége hírszerzője, Magyar Narancs, 2001. április 26.). Néhány hónappal később pedig kiderült, hogy az állam az MFB Üzletrész-hasznosító Kft.-n keresztül vásárolja fel a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrészeit. S a mértékletesség jegyében őszre maradt annak bejelentése, hogy az MFB kétmilliárd forinttal megemeli a Diákhitel Központ Rt. alaptőkéjét, többségi tulajdonossá válva a cégben. Ezek után azt a hírt, hogy a készenléti szervek ötvenmilliárdos mobilrendszerének (Tetra) kiépítésére létrehozott társaság közel felerészben szintén MFB-tulajdon lesz, már általános apátia fogadta (a többség a megbízást megszerző Magyar Postáé, amely - a már ismert, az Országgyűlést megkerülő eljárással - nem közvetlenül a költségvetésből, hanem MFB-hitelből finanszírozza a hálózatot). Legfeljebb azokat töltötte el aggodalom, akik arra bazírozva vettek korábban Antenna Hungária-részvényeket, hogy az AH-é lesz a Tetra-buli.
Akinek ezek után hiányérzete támadt, gondoljon a Mol gázüzletágára, esetleg az MFB-vel szintén hírbe hozott Hungexpóra (amely mintegy két tucat vásárt és szakkiállítást szervez, olyanokat, mint a BNV, a Construma, a Budapesti Autószalon vagy a Boatshow). Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a torkos bank a nagyhalakra specializálódott volna. Az újpesti fociklubba történt beruccanás is arra enged következtetni, hogy az MFB nem veti meg a csemegéket. Ezek összességükben ugyanúgy nem tükröznek egységes ízlésvilágot, mint a főfogások; ami egybefogja őket, az a potenciális értékük. A következő lapszámban ezek közül igyekszünk bemutatni néhányat.
Csák Csongor
Bankráció
A Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt.-t a kormány azon felismerése hívta életre 1991. december 1-jei hatállyal, 4,6 milliárd forint jegyzett tőkével, miszerint a magyarországi piacgazdaság kiépítése, a szerkezetváltás, valamint az infrastruktúra fejlesztésének követelménye speciális pénzintézet létrehozását igényelte - olvasható az MFB honlapján. A társaság 1993. július 1-jétől már banki jogosítvánnyal rendelkezik, tevékenységének fókuszában a hosszú lejáratú hitelnyújtás, a kis- és középvállalatok finanszírozása, a befektetési tevékenység, a követeléskezelés, valamint a vállalati reorganizáció állt.
A befektetések piacosodásával, a privatizáció előrehaladtával a fejlesztési banki feladatkör vált hangsúlyosabbá, ezért az 1997. január 1-jén hatályba lépett hitelintézeti törvény már a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt.-ről rendelkezik. A bank fő feladatává a gazdaság modernizációjának és élénkítésének elősegítése; a térségfejlesztésben való részvétel; az állami pénzalapok és fejlesztési források kezelése, közvetítése; a nemzetközi források bevonása vált. A kormányváltással a gazdaságpolitikai prioritások is megváltoztak, az MFB - "klasszikus, nyugat-európai típusú fejlesztési hitelintézetként" - kiemelt feladatokat lát el az állami infrastrukturális beruházásokban, ezen belül elsősorban a gyorsforgalmi autóút-hálózat fejlesztéséhez kapcsolódó tevékenység bővítésében; programcsomagokkal bővíti a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási lehetőségeit (átvéve a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat támogatásközvetítői feladatainak pénzügyi lebonyolítását a Gazdasági Minisztériumtól); hitelek nyújtásával, illetve közvetítésével részt vesz a háziorvosi és házi gyermekorvosi praxis privatizációjában; hazai kötvénykibocsátással bővíti forrásait, az élénkülő hitelezési tevékenységgel összhangban; felgyorsítja bankcsoportjának átalakítását; rendezi a stratégiához illeszkedő, továbbra is bankcsoportba tartozó társaságok helyzetét; csökkenti vállalati portfólióját - mindezt nem profitorientált módon.
- cs -
Hirdetni
A kormány a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-t bízta meg a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrészeinek megvásárlásával. A bank a projekt finanszírozására önálló társaságot alapított MFB Üzletrészhasznosító Kft. néven, a kommunikációs stratégia kidolgozásával pedig az állami tulajdonú Hungexpo Reklámügynökséget bízta meg.
"A program sikeres végrehajtása szempontjából meghatározó, hogy minél többen élhessenek a lehetőséggel és külső üzletrészüket értékesíthessék. Éppen ezért fontos volt, hogy minden érdekelt tudomást szerezzen a kormányhatározat nyújtotta lehetőségről, ezért a megyei és országos napilapokban közzétett hirdetéseken kívül klasszikus reklámeszközök igénybevételével is felhívtuk a lehetőségre az érintettek figyelmét" - mondta lapunknak Benczúr Ágnes, a reklámügynökség vezetője.
A reklám különböző sajtótermékekben, televízióban, rádióban, illetve közterületi plakátokon jelent meg, hatásában erősen emlékeztetve a Széchenyi-terv népszerűsítő anyagaira.
"A kreatív koncepció kidolgozásánál figyelembe kellett venni, hogy a célcsoportba tartozók jelentős része öröklés útján jutott üzletrészéhez, nem foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, de családja révén kötődik a paraszti élethez. Ezt kívántuk >>A föld a múltam részeés a sajtóhirdetések a filmek főszereplőit ábrázolják, ennyiben hasonlítanak más reklámokhoz, így többek között mobiltelefonokat, mosóporokat vagy a Széchenyi-tervet népszerűsítő kampányhoz" - tette hozzá Benczúr Ágnes.
Az üzletrész-felvásárlási kampány költségvetését az MFB a program lezárását követően az egyéb költségekkel együtt fogja nyilvánosságra hozni.
Hermann Irén
