Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Az áprilisi országgyűlési választások kampányában az egyes pártok - figyelembe véve hirdetéseik, rendezvényeik számát - hatalmas összegeket költöttek a szavazók megnyerésére. A választásokról szóló jogszabályok szerint egy-egy érintett politikai tömörülés - legalábbis saját könyvelésén keresztül -legfeljebb 386 millió forintot fordíthat ilyen célokra. A Fidesz, illetve az MSZP győzelme érdekében a választások előtt és alatt becslések szerint 4-4 milliárd forint "mozdult meg". Törvényes-e az ilyen drága kampányok finanszírozása? Nem rejti-e magában a pénzmosás vagy a korrupció veszélyét a jelenlegi szabályozás? Többek között erről kérdeztük Kovács Árpádot, a kampányfinanszírozást ellenőrző Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökét.
Kovács Árpád: Elöljáróban hadd szögezzem le: mint az ÁSZ elnökének, fogalmam sincsen, mekkora összegeket költöttek a pártok a kampányaikra. Nekünk a vizsgálati felhatalmazásaink nagyon pontosan definiálva vannak. Ezek szerint azoknak a pártoknak a gazdálkodását, amelyek legalább egyszázalékos eredményt értek el a választások során, s így állami támogatásra jogosultak, legalább kétévente vizsgálnunk kell. A többiek esetében az ÁSZ elnökének kompetenciájába tartozik, mikor rendel el vizsgálatot. Az ellenőrzések során csak a pártok könyvelésének áttekintésére korlátozódik a feladatunk. Tapasztalataink szerint azokban az években, amikor nincsenek választások, a pártok gazdálkodása - döntően az állami támogatásokból - zavartalanul működik. Az ezzel kapcsolatos szabályozás világosan áttekinthető, a pénzek útja jól követhető, a pénzkezelési szabályzatok is szakszerűek.
MN: Mi a helyzet a választások évével?
KÁ: Ha azt szeretné hallani, hogy ilyenkor kirívó visszaélések fordulnak elő, ki kell ábrándítanom. A könyvelések szinte száz százalékig rendben vannak.
MN: Ez esetben nem teljesen világos, miért kell a választások évét külön kezelni a ciklus többi évétől?
KÁ: A választások évében a választásokról szóló törvény is "hatályba lép", s így bonyolódik a helyzet. Konkrétan arról van szó, hogy utóbbi jogszabály alapján a pártok közötti esélyegyenlőség szempontját is figyelembe véve, a választásokon induló valamennyi párt parlamenti képviselőnként legfeljebb egymillió forintot számolhat el a pártkönyveken keresztül futtatva. Mivel jelenleg 386 fős a parlament, ez legfeljebb 386 millió forintot jelent. Általános tévhit azonban, hogy ez az összeg teljes egészében állami támogatás, hiszen túlnyomó részét magánemberek, vállalkozások, alapítványok fizetik be a pártpénztárakba, és erről fillérre pontos nyilvántartás készül. A közvetlen befizetések publikusak, ezeket közzé kell tenni a Magyar Közlönyben is.
MN: Miért érdeke a "szponzoroknak" ez a nyilvánosság?
KÁ: Ahány támogató, annyi érdek állhat e mögött, elsősorban azonban a pártoknak fontos, hogy a törvény által engedélyezett maximális támogatottságot demonstrálni tudják. Ezzel magyarázható, hogy a nagyobb pártok szinte fillérre ki is használják a jogszabály adta 386 milliós keretet.
MN: Ez a keret azonban a nagyobb pártok esetén csak a töredékét fedezi a valóságos kampányköltségeknek. Honnan származik a többi pénz?
KÁ: A pártok saját tagdíjbevételeikből és az általuk alapított vállalkozások adózott eredményéből is finanszírozhatják kiadásaikat. Az ÁSZ ellenőrzéseinek tapasztalatai szerint azonban a tagdíjbevételek igen szerények, a saját cégek nyereségét pedig csak elvétve vonja el az alapító. Marad tehát a pártokhoz kapcsolódó "szürke zóna", de ennek nagyságára, tőkeerejére nincsen rálátásunk. A pártok által alapított gazdasági társaságok, illetve azok társaságainak vagy a párthoz közel álló alapítványoknak, vállalkozásoknak és magánszemélyeknek az ellenőrzése ugyanis nem tartozik a kompetenciánkba. Erre az adóhatóságnak van jogosítványa, de nem lenne szerencsés, ha pártkötődés alapján végeznék az ellenőrzéseiket.
MN: Így viszont megállapíthatatlan, mely cégek, illetve magánszemélyek fizetnek a pártkaszszákba, mint ahogy az is, mit kapnak érte cserébe. Nem rejti magában ez a rendszer a korrupció veszélyét?
KÁ: Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, korrupciógyanús ügyeket nem tártunk fel a pártoknál, az esetleges viszonossági alapon befizetett pénzek nem a pártkönyveken futnak át. Az ÁSZ tehát a pillanatnyi felállás szerint nem láthat a kulisszák mögé. Ezzel persze közhivatalnokként semmiképpen sem kívánom azt a látszatot kelteni, mintha a háttérben korrupciós ügyletek zajlanának, de rálátás híján kizárni sem tudom azokat.
MN: Az adóhatóság viszont csak azt vizsgálhatja, hogy mondjuk egy vállalkozás valós forrásokból finanszírozott-e valós kiadásokat, azok politikai indítékait nem firtathatja. Magánszemélyek pedig adózott jövedelmükből azt támogathatnak, akit akarnak.
KÁ: Ez tényleg így van, s a demokrácia szabályai szerint ez is a helyénvaló.
MN: Vagyis ellenőrizetlenül áramolhatnak pénzek a pártokhoz, s még csak sejteni sem lehet, hogy egy kormányzati döntés mögött milyen ellentételezés rejlik.
KÁ: Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy minden befizető valamilyen konkrét hátsó szándékkal támogat anyagilag egy pártot. Sokan személyes szimpátiából vagy a párt programjából kiindulva adakoznak, jó néhány lobbi pedig több pártot is támogathat egyszerre, mert nem tudhatja, ki lesz a befutó. Nem szabad lebecsülni a lobbizás jelentőségét. Egy kormánynak nem áll módjában mindig az egyetlen igaz döntést meghozni. Sokféle érdek jelenik meg a társadalomban, s az érdekcsoportok befolyást próbálnak gyakorolni a kormányra.
MN: Ezért lenne szükség végre egy európai színvonalú lobbitörvényre, hiszen ma a lobbizást a korrupciótól igen szűk mezsgye választja el Magyarországon. Például vegyük azt az esetet, ha egy tőkeerős lobbi minden parlamentbe jutásra esélyes pártnak befizet egy jelentős összeget. Cserébe a választások után azt kéri a győztesektől, hogy az Európai Uniónál lobbizzanak a számukra kedvező magyar támogatási és adózási feltételeknek a csatlakozás utáni néhány éves fenntartásáért. Az uniós szabályok szerint ugyanis csak az esetlegesen megadott átmeneti időszakra nem vonatkoznak az uniós normák.
KÁ: Természetesen jobb lenne, ha volna világos lobbitörvény. Egyértelművé válna, ki miért, milyen megfontolásokból, anyagi juttatásért vállal szabályozott és átlátható keretek közötti "kijárást". De nem mennék bele még érintőlegesen sem találgatásokba. Annyi bizonyos, hogy ez a rendszer rejt ilyen veszélyeket, de rögtön hozzátenném: a magyar szisztéma még mindig sokkal átláthatóbb, mint az ön által említett Európai Unió tagállamainak a többségében. Nálunk az ÁSZ legalább vizsgálhatja a pártok gazdálkodását, az unión belül viszont nem ismerek egyetlen ilyen országot sem. Egyetlen modell sincs a világon, amely ezt a kérdést kezelni tudná.
MN: Ez ijesztő, hiszen ez a rendszer nemcsak a korrupciónak nyit teret, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a pártok közelébe kerülő bűnözői csoportok fekete pénzeiket tisztára mossák. Ha például egy kábítószerben utazó szervezet a fekete jövedelmének egy részét anonim módon befizeti egy pártnak, majd valamelyik legális vállalkozása cserébe mondjuk állami megrendelést kap, már tisztára is sikálta a pénzt.
KÁ: Az újságíróknak az a dolguk, hogy szabadon használják a fantáziájukat. Az ÁSZ elnökeként viszont legfeljebb az lehet a feladatom, hogy a jelenlegi rendszer javítására tegyek javaslatot. Véleményem szerint sokat segítene a pártok gazdálkodásának átláthatóságán a kampányidőszakok környékén, ha a 386 millió forintos határt mondjuk a duplájára emelnék. Így rengeteg olyan befizető válna megismerhetővé, aki jelenleg anonim marad. Gondolkodni lehetne a 386 milliós határ teljes eltörlésén is, hiszen ez esetben a pártok abban lennének érdekeltek, hogy minél nagyobb támogatói erőt bizonyítsanak a választóiknak. Világosabbá válnának a támogatói kötődések is, bár az is igaz, hogy a kisebb pártok esélyegyenlőségét ez a rendszer rontaná, hiszen már nem lennének képesek ugyanakkora támogatási erőt felmutatni, mint a nagy pártok.
MN: Még ha az ÁSZ javaslata megvalósulna is, és a pártkasszán keresztül kétszer-háromszor any-nyi pénz futhatna keresztül, mint most, a zavarosban halászóknak nem lenne kötelező az átlátható befizetés. Magyarán a nyilvánosságot vállalva csak az fizetne be, akinek nincsen hátsó szándéka. A korrupció és a pénzmosás e javaslattal aligha zárható ki.
KÁ: Még egyszer hangsúlyozom, nincsen tökéletes modell. Az ÁSZ a közpénzek törvényes felhasználásának ellenőrzésére hivatott, a korrupció és a pénzmosás megakadályozása pedig a rendőrség dolga.
MN: A jelek szerint az ÁSZ-nak alig több mint másfél milliárd forintnyi kampánypénz felhasználására van rátekintése, miközben a tavaszi választásokon becslések szerint akár tízmilliárd forint is megmozdulhatott. Mennyibe kerül az ÁSZ-nak a pártok gazdálkodásának az ellenőrzése?
KÁ: Nem olcsó feladatról van szó, évente két kolléga egyenként 180 ellenőri napját fordítjuk erre. Mivel egy ellenőri nap költsége eléri a 80 ezer forintot, könnyen kiszámítható, hogy közel 30 millió forintba kerül a szűken vett vizsgálat. Ha ehhez hozzászámoljuk az infrastruktúra - többek között a belső segítő személyzet, a jogi és számítógépes háttér - költségeinek arányos részét, legalább 35 millióról beszélhetünk.
MN: Ezek szerint a magyar állam 35 milliót költ egy olyan, alig másfél milliárdos kiadási tétel ellenőrzésére, amelynek során csak a teljesen amatőrök bukhatnak meg.
KÁ: A demokráciának ára van, s jelenleg ezek a játékszabályok vannak érvényben. Az ellenőrzés teljes hiánya pedig szerintem nagy hiba lenne. A jelenlegi rendszert kellene szakmai szempontok alapján javítani. A javaslatok rendelkezésre állnak, lehet mit tenni.
Félix Péter
