Főzzön sört a kormány! – A Heineken-ügy martfűi utóélete

Több mint háromezren kérik a kormányt, hogy találjon megoldást Martfűn a Heineken leépítése miatt kialakult helyzetre. A holland multicég nemrég több minisztériummal is egyeztetett egy adókedvezmény reményében, de végül más városban, illetve országban bővíti kapacitását.

A nyár elején úgy tűnt, hogy alábbhagyott a kormány értelmetlen hadjárata a Heineken ellen, ám nemrég a Magyar Idők közölte: az Európai Bizottság nem kifogásolja az önkény­uralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmát. Vagyis a korábban csak lex Hei­neken néven emlegetett törvényjavaslat szabad utat kaphat. A minden bizonnyal hamarosan az Országgyűlés elé kerülő szöveg – amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Lázár János kancelláriaminiszter jegyez, és amelyet márciusban küldtek meg Brüsszelnek – az emberi méltóság védelmében tiltaná önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosítását, amibe elvileg beleesik a Heineken logójában szereplő vörös csillag is. Az egyelőre nem egyértelmű, hogy a korlátozás biztosan vonatkozna-e a holland vállalat sörére, hiszen a törvényjavaslat szerint a kormány egyedi elbírálással egyes esetekben felmentést adhat akkor, ha „az önkényuralmi jelkép által sértett társadalmi csoportok érzékenységét” mégsem sérti a vörös csillag egy adott terméken – hiszen például a Heineken logójában az ötágú csillag a sörfőző mesterek régi szimbóluma. (Négy csúcs a természetes összetevőket – víz, árpamaláta, komló, A-élesztő –, míg a csillag ötödik ágának a csúcsa a sörfőzés különleges varázsát jelképezte a középkorban.) Amúgy ez az egészen zavaros, csúsztatásokkal teli, és szándékosan átpolitizált kirohanás a Heineken ellen gyaníthatóan a külhoni magyarok 2018-as szavazatainak bebiztosításáról szólt, illetve a hazai ún. nemzeti érzelmű tábor egyben tartásáról. A kormányzati narratíva szerint ugyanis a gonosz multi le akarta nullázni az erdélyi Igazi Csíki Sör gyártóját – miközben maga az „ügy” egy jogosnak tűnő névjegyhasználati kifogásból nőtt ki. (A történet összefoglalóját lásd a Fejükbe szállt az erdélyi sör című keretes írásunkban.)

A kormányzati ámokfutás miatt sokan felkapták a fejüket, amikor a Heineken itteni leánycége, a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. júliusban bejelentette martfűi gyárának leépítését, továbbá azt, hogy a teljes magyarországi termelést átcsoportosítja a vállalat soproni központjába. Hogy e lépés mennyire függ össze a világcég elleni kormányzati hadjárattal, azt csak a menedzsment tudná megmondani, mindenesetre az átalakítás azóta is téma a Szolnok melletti kisvárosban. Az önkormányzat kezdeményezésére aláírásgyűjtést indítottak annak érdekében, hogy az állam tegyen értük valamit. Igazi NER-szituáció: a település ahhoz a kormányhoz fordul segítségért, amely­nek egyes befolyásos tagjai arra szólították fel a választóikat, hogy bojkottálják a Heineken termékeit, és azok helyett inkább az azóta már Tiltott Csíki Sör névre átkeresztelt erdélyi italt szeressék nagyon.

Martfűn máig több verzió kering arról, hogy miért most épít le náluk a Heineken Hungária. A helyiek közül sokan meg vannak győződve arról, hogy Lázár János szájkaratéja miatt került a 6-6,5 ezer lakosú város nehéz helyzetbe, de többen állítják azt is: e lépésre régóta készülhetett a cég, az utóbbi hónapok kommunikációs hadjárata, valamint egy remélt adókönnyítés elmaradása lehettek az utolsó cseppek a pohárban. Ez utóbbi változatot elsősorban az üzemben dolgozók környezetéből hallani.

Az utolsó palack

A martfűi gyárban még alkalmazásban álló, és ezért lapunknak csak név nélkül nyilatkozó dolgozók szerint egy ideje érezni lehetett, hogy inkább a sokkal nagyobb soproni üzemre összpontosít a Heineken Hungária. Martfűn az utóbbi években nem voltak komolyabb fejlesztések, sőt, a dobozos sörök töltését át is vitték a dunántúli telephelyre. „Már 2012-ben terjedtek olyan pletykák, hogy Martfűre nem lesz szüksége a Heinekennek, de akkor még nem történt semmi” – mesélte egyikük. Folyamatosak voltak a leépítések Martfűn, egyrészt a gépesítés, másrészt a munkaerő kiszervezése miatt (például a targoncásokat és a biztonsági személyzetet is külsős cég közvetítette). A mostani átalakítás nagyjából 50 főállású dolgozót érint, a külsősökkel és a beszállítókkal együtt pedig körülbelül 100-at. Az állományban lévők közül többeknek felajánlották, hogy menjenek át Sopronba, de akikkel mi beszéltünk, azok közül senki sem tartja reá­lisnak a költözést, inkább a környéken keres magának munkát. Nagyjából 20 ember maradhat az átalakítások után a martfűi telepen, amely logisztikai központként működik majd 2018-tól – de hogy pontosan milyen formában és feladatokkal, arról alig tudni valamit; jelenleg annyi biztos, hogy november vége felé lesz az utolsó palackozás a gyárban.

A gyártás felszámolására azért is kerülhetett sor, mert a Heineken nem Martfűre telepíti a cider termékei gyártását, hanem a cégcsoport inkább a régió más országában fektet be. Lapunk érdeklődésére a Heineken magyarországi központjából úgy reagáltak, hogy már régen eldöntötték, hol gyártanak almabort; és azért nem nálunk, mert Magyarországon a régió más országaihoz képest magas az ilyen jellegű termékek jövedéki adója. A martfűi gyárból, az önkormányzattól és a Földművelésügyi Minisztériumból származó értesüléseink azonban némileg ellentmondanak a cég hivatalos tájékoztatásában leírtaknak. A dolgozók korábban is hallották, hogy Martfűre jöhet a cider gyártása, és a cég állítólag azzal próbálkozott a kormánynál, hogy az állam vigye lejjebb az ilyen jellegű termékek magas jövedéki adóját. A gyárban és a városban részben e lobbitevékenységgel hozták összefüggésbe, hogy tavaly Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter személyesen tekintette meg a martfűi üzemet, 2015-ben pedig Budai Gyula méltatta a Heinekent a martfűi sörgyár alakulásának 30. évfordulóján. A Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa – az önkormányzat honlapján közölt beszámoló szerint – azt mondta: a kormány számára fontos, hogy azokat a cégeket, amelyek Magyarországon munkahelyeket teremtenek, fejlesztenek, beruháznak, minden tudásukkal és lehetőségükkel segítsék, majd megemlítette a cég és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között 2014-ben kötött stratégiai partnerségi megállapodást is. Ez azért is lényeges, mert idén áprilisban ez utóbbit Szijjártó Péter külügy­miniszter simán letagadta, miközben a cég szerepel a kormány stratégiai partnereinek listáján.

A martfűi sörgyár madártávlatból

 

Kedvezmény helyett

Úgy tudjuk, a Heineken 2015-ben azzal a javaslattal kereste meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy 50 százalékkal csökkentett jövedéki adókulcs vonatkozzon a cider típusú italokra. Arról már a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatta a Magyar Narancsot, hogy a tárca és a sörgyár illetékesei több alkalommal is tárgyaltak a cidertermékekről, de – mint később kiderült – nem jutottak egyezségre. Fazekas Sándorék végül azért sem támogatták a kedvezmény megadását, mert szerintük a Heineken a minisztériumhoz benyújtott ismertetője „egy gyenge minőségű, a Magyar élelmiszerkönyv gyümölcsborokra vonatkozó, alapszintű szabályozásánál is alacsonyabb minőségű terméket ír le”. A Földművelésügyi Minisztérium állítja: ha engednek a Heineken kérésének, akkor olyan termékek számára biztosították volna „a jövedékiadó-kedvezményt – így a versenyelőnyt –, amelyek minőségben elmaradtak volna a Magyar élelmiszerkönyv gyümölcsborokról szóló, alapszintű irányelvi szabályozástól is. Az olcsó alapanyag és a jövedékiadó-kedvezmény azzal a kockázattal járna, hogy a »cider« név alatt a szőlőbornál kedvezőbb fogyasztói áron kerülhetnének gyenge minőségű termékek a fogyasztók elé”. A kedvezmény helyett a minisztérium inkább szigorításokat kezdeményez: egy tervezet előírná, milyen paraméterekkel kell rendelkeznie egy terméknek Magyarországon ahhoz, hogy cider néven forgalmazhassák.

Furcsa egybeesés lehet a cidersztori szempontjából az is, hogy július 1-jén lépett életbe az új jövedéki törvény – amely sikeres tárgyalás esetén rögzíthette volna a Heineken Hungária számára a kedvezményt –, július 6-án pedig José Matthijsse vezérigazgató Martfűn bejelentette a dolgozóknak, majd a polgármesternek is, a leépítés tényét. Papp Antal településvezető lapunknak megjegyezte: a Hei­neken korábban nekik is jelezte, hogy Martfűn gyártanának almabort, ha alacsonyabb lenne a jövedéki adó. „A Heineken Hungária új igazgatója a 2016-os kinevezésekor személyesen mutatkozott be nekem, majd biztosított arról, hogy a martfűi sörgyár jól működik, és az elkötelezett, illetve motivált dolgozókra építhetnek a jövőben is. Ezek után meglepődtünk a júliusi lépésükön” – mesélte a polgármester, aki elmondta, így a cégtől eddig befolyó évi 87 millió forintos iparűzési adó többségét elveszítik, ami súlyosan érinti a város gazdálkodását is.

Ha tényleg lesz logisztikai központ, évente 20 millió forint körüli összeget kell majd az eddig az egyik legnagyobb adózónak számító Heinekennek befizetnie a martfűi önkormányzat kasszájába, vagyis a város nagyjából évi 450 millió forintos iparűzésiadó-bevétele majdnem 15 százalékkal csökken. Mindez elsőre nem tűnik drámainak, de az utóbbi évtizedekben az iparvárosi jellegét és a korábbi legnagyobb foglalkoztatókat fokozatosan elveszítő település fejlesztési lehetőségeit jelentősen csökkenti, nem beszélve a munkahelyek elapadásáról (a mára megszűnt Tisza Cipőgyár például a hetvenes években még több mint 5 ezer főt alkalmazott). A polgármester szerint a fentieken túl a központi finanszírozási keretek szűkülése miatt a helyzet annyira súlyos lehet majd, hogy a város működőképessége is veszélybe kerülhet.

Háromezer

Amikor Papp Antalt arról kérdeztük, hogy szerinte a fideszes politikusok Heinekent támadó kijelentései közrejátszottak-e a martfűi gyár leépítésében, diplomatikusan annyit válaszolt: a városnak ez már mindegy, nekik megoldást kell találniuk a helyzet kezelésére. A megoldást pedig a jelek szerint a kormánytól várja a nyolcfős – hét független, egy fideszes tagból álló – martfűi képviselő-testület, amely augusztusban arról döntött, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek a gyár ügyében. Az aláírásgyűjtő íveken ez szerepel: „Egyetértek azzal, hogy Martfű város gazdasági stabilitásának fenntartása érdekében Martfű Város Önkormányzata segítséget kérjen Magyarország Kormányától a Heineken Hungária Zrt. Martfűi Sörgyárával kapcsolatosan kialakult helyzet kezelésére és annak megoldására!”

Két hét alatt több mint 3 ezer szignót gyűjtöttek, és ezeket csatolták ahhoz a levélhez, amelyet nemrég Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött el az önkormányzat. A levélben azt a lehetőséget is felvetik, hogy a kormány gondolja meg magát, és segítse a Heinekent. Persze, a városkában is sejthették, hogy erről nehéz lesz meggyőzni Orbánékat, ezért másik két javaslatot is vázoltak. Az egyik egészen furcsán hangzik: azt ajánlják, hogy az állam vegye át az üzem működtetését, és legyen Martfűn egy nemzeti sörgyár. A reálisabb kérés az, hogy a kormány segítsen az ipari park kiépítésében, amelyre már van egy beadott, több mint 600 millió forintos beruházást célzó pályázatuk. Erre elvileg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlésnek kellett volna rábólintania, de a martfűi önkormányzat nem kapott még értesítést a döntésről. A levél zárásaként külön megjegyzik, hogy a településen és a régióban élők nevében is megköszönnék a segítséget, majd a dokumentum alján ott a polgármester, a megyei közgyűlés elnökének és alelnökének az aláírása, valamint Boldog István országgyűlési képviselőé is. Utóbbi azért is érdekes, mert a fideszes honatya januárban bejelentette, hogy bojkottálja a Heineken termékeit – így egyebek közt a Sopronit, a Gössert vagy éppen a Krušovicét –, most pedig a miniszterelnöknél kopogtat segítségért.

De hát Orbán Viktor azokat az aláírásgyűjtéseket szereti, amelyeket ő és a Fidesz indít – a martfűi kezdeményezés után azonban a kormány lépéskényszerbe került. Mondhatja persze azt is, hogy a „gonosz” multi lépése után a martfűiek oldják meg a bajukat. Csak hát éppen a Heineken elleni kormányzati hecckampány miatt aligha tehetik meg ezt anélkül, hogy a városban és a környékén ne az rögzüljön a választókban: a fideszes hangulatkeltés miatt veszítették el sokan az állásukat. Még akkor is, ha a multicég az adókedvezmény hiányában amúgy is vitt volna mindent Sopronba.

Fejükbe szállt az erdélyi sör

A kormány hadjárata a Heinekennel szemben 2017 elején indult, miután egy romániai bíróság a holland világcégnek adott igazat a fele-fele arányban egy Hollandiában bejegyzett cég és Lénárd András székelyföldi vállalkozó tulajdonában lévő sörgyárral szemben. A Hei­neken még az előző évtizedben megvett egy román sörgyárat, amelynek egyik terméke a Ciuc Premium. Ezt a sört románul mindenki bere (de) Ciuc néven említi, ami magyarul annyit tesz, hogy Csíki sör. A Heineken levédette a Ciuc Premium és a Csíki Prémium elnevezést Romániában. Lénárd Andrásék 2014-ben indultak, és egyik terméküket Igazi Csíki Sörre keresztelték. Ezzel elsősorban az erdélyi magyar sörfogyasztókat akarhatták átcsábítani a Heineken leányvállalatának eredeti Csíki sörétől.

A holland cég 2014 decemberében fordult bírósághoz márkanévbitorlás és tisztességtelen piaci verseny miatt. Első fokon pert vesztettek a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosai, majd többszöri fellebbezés után idén januárban került pont a jogi eljárás végére, amikor a Maros Megyei Táblabíróság is megtiltotta az Igazi Csíki Sör név használatát. A döntést a Csíki Sör Manufaktúra igyekezett magyarellenes lépésként feltüntetni, miszerint a román hatóságok a holland multival karöltve akarnak tönkretenni egy székely–magyar vállalkozást. Akkori Facebook-posztjukban egyebek közt azt írták, hogy a román táblabíróság „betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását”, ami ebben a formában nem volt igaz, hiszen gyárthatták tovább ugyanazt a sört, csak más néven. Ezt egyébként meg is tették, így találták ki a Tiltott Csíki Sör elnevezést, amelyet máig használnak. Petíciót is kezdeményeztek, hogy az Igazi Csíki Sör legyen hungarikum – gyorsan össze is jött több mint 45 ezer aláírás.

Az ügyből kezdetben a Jobbik, majd a Fidesz is igyekezett politikai tőkét kovácsolni, Lázár János Hódmezővásárhelyen arra kérte a helyieket, bojkottálják a Heineken termékeit. A kancelláriaminiszterhez föltakart több fideszes politikus is. A kormány igyekezett a Heineken elleni fellépését úgy kommunikálni, hogy érzékeltesse: megvédik az erdélyi, mi több, a teljes határon túli magyarságot.

Márciusban aztán Lázár János Semjén Zsolttal közösen benyújtott egy törvényjavaslatot az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, majd a hónap végén a Miniszterelnökséget vezető miniszter ellátogatott a Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni üzemébe. Rögtön ezután a Heineken és az erdélyi–holland vállalkozás bejelentette: szóban megegyeztek, „a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek egymás mellett békében meg fognak férni a piacon”, és májusban az erről szóló megállapodást írásban is rögzítették.

Júliusban pedig jött a hír a Heineken martfűi üzemének bezárásáról, szeptember első felében pedig az Európai Bizottság rábólintott Lázár Jánosék kezdeményezésére. Most már csak az Országgyűlésen múlik, hogy életbe lép-e a „lex Heineken”.