Lehet népszavazás a római-parti védműről

Gátfutás

Tarlós István szívügye, a római-parti mobilgát sorsa már azelőtt bizonytalanná vált, hogy a Kúria zöld jelzést adott a nyomvonalról szóló fővárosi döntés visszavonására irányuló népszavazási kezdeményezésnek.

Napokon belül elkezdődhet az aláírásgyűjtés a római-parti mobilgát nyomvonalához kapcsolódó budapesti népszavazásért. A Kúria a Fővárosi Választási Bizottság korábbi döntését megváltoztatva kedden hitelesítette Pataki Márton (az Együtt budapesti elnöke) és Béres András (a Párbeszéd óbudai képviselője) erre irányuló kérdését. A két politikus azt szeretné elérni, hogy a Fővárosi Közgyűlés vonja vissza a gát part menti nyomvonalát kijelölő áprilisi határozatát.

Nem ez az első fordulat azóta, hogy tavaly nyáron vizsgáltuk a tervezett mobilgát ügyét. Akkor úgy látszott, a 2015-ös megtorpanás és újratervezés után a végéhez közeledik a több mint tíz éve tartó hercehurca, a politikai akarat lenyomja a Budapest utolsó természetes partszakaszát megszüntető, durván 20 milliárd forintos beruházást a fővárosiak torkán (lásd: A gazdagok játszótere, Magyar Narancs, 2016. július 14.). A Fővárosi Közgyűlés a nyomvonalat előíró határozat után júniusban a hatósági engedélyeztetési folyamatot is elindította. A környezetvédelmi károkozás mértékét jól érzékelteti, hogy a tervezet ezen a ponton 400 kivágandó és 80 átültetendő fával számolt.

 

Nyomvonal, frontvonal

Az utóbbi hónapokban azonban egyre több jel utalt arra, hogy a mobilgát-beruházás gyenge lábakon áll, a kormány akár ki is hátrálhat a projektből. Tarlós István főpolgármester hiá­ba számít a parti mobilgát ősrégi támogatójának, nyilatkozataiban gyakorlatilag hetente mond ellent önmagának, és leginkább akkor tűnik kendőzetlenül őszintének, amikor arról beszél, hogy belefáradt az egész gátkérdésbe, csak „szakmai becsületből”, „politikai szükségszerűségből” viszi végig az ügyet. Kérdés, mihez kezd most, hogy egy népszavazást is a nyakába kaphat.

Abban mindenki egyetért, hogy a Csillaghegyi-öblözetben élő mintegy 50 ezer ember személyi biztonságának és vagyontárgyainak árvízvédelme nem kielégítő. Gátat építeni mindenképpen kellene, a kérdés az, hová és milyet. Három elgondolás verseng egymással. Az első a Nánási út/Királyok útján húzódó jelenlegi árvízvédelmi fővédvonal, a köznyelvben nyúlgátnak nevezett töltés megerősítése és magasítása. Ez is fák kivágásával járna, csak kevesebb és kevésbé értékes fafajták kiiktatásával. A gát megnyugtatóan védené az öblözet lakosságának és ingatlanjainak túlnyomó többségét, viszont nem védené – és jelenleg sem védi – a vonalától a Duna felé eső ingatlanokat. Ez a hetvenhektáros terület természeténél fogva hullámtér, településszabályozás-jogi értelemben üdülőövezet, ami azt is jelenti, hogy az itt felhúzott épületekben nem lenne szabad életvitelszerűen lakni, azok csak mint üdülők kaphattak építési engedélyt – ezekben becslések szerint mintegy 800 fő él. Mindössze pár tucat olyan 1970 előtt készült épület van a hullámtérben, amelyek hivatalosan is lakóháznak minősülnek, körülbelül száz fő lakik bennük. A terület harmada üres, azonnal fejleszthető, kétharmadrészt magántulajdonban lévő ingatlan. A hullámtérben jelenleg is zajlanak lakóparkfejlesztések – például Garancsi István érintettségével –, kihasználva azt, hogy 2015-ben egy rövid időre feloldották az építési tilalmat.

A másik változat a parti mobilgát, szaknyelven mobil árvízvédelmi fal. Ez a megoldás elméletileg megvédene minden ingatlant, csónakházat, szállodát, sportlétesítményt, de a partszakasz rendezése és átépítése miatt megszüntetné a Római-part mai, természetes ökoszisztémáját, és növelné a beépítési kedvet; hosszú távon megszüntetné a terület rekreációs jellegét. További probléma, hogy 3,5 kilométeres mobilgátrendszert még sehol nem teszteltek a gyakorlatban. Az 1–4 méter magas mobilgáthoz, amit áradás esetén egy-két nap alatt lehet felállítani, egy 3–4 méter széles szervizutat kell kiépíteni, és a nyomvonal közelében minden fát ki kell vágni, az esetleg kidőlő fák ugyanis beszakítanák a gátat. A partot a legtöbb helyen feltöltenék és leszórnák kővel. A harmadik lehetőség szintén a partnál felhúzott, de nem a partélre tolt, hanem 6–8 méterrel beljebb, a telekhatároknál húzódó gátrendszer. Ezzel az a fő probléma, hogy a nyomvonal kiépítését kisajátítási perek indításával kell kezdeni, ami időigényes és költséges folyamat.

Tarlós, a közgyűlés kormánypárti képviselői és a Római-partért Egyesület (egy kisebb, helyi szállodásokat és vendéglátó-tulajdonosokat tömörítő civil csoport) a mobilgátat támogatja; velük szemben a környezetvédő és helyi civil csoportok – például a Védegylet, a Levegő Munkacsoport – évek óta a Nánási út/Királyok útján húzódó nyomvonalat. Ez a kérdés az utóbbi években többször eldőlni látszott, természetesen a fák kárára. A kampányidőszakhoz és az önkormányzati választásokhoz közeledve azonban mintha átrendeződtek volna az erőviszonyok.

Ennek jeleként Bús Balázs óbudai polgármester (Fidesz–KDNP) a Fővárosi Önkormányzat szeptember 29-i ülésén levált a főpolgármesterről, noha korábban a kerület kérdés nélkül támogatta a főváros gátügyi elképzeléseit. Óbuda képviselő-testülete – a polgármester javaslatára – úgy döntött, nem ad tulajdonosi hozzájárulást semmilyen mobilgátépítéshez addig, amíg el nem készül az általa megrendelt, „a Duna-parton, de az ingatlanok telekhatárán, illetve a kerítések vonalában húzódó árvízvédelmi nyomvonal megvalósíthatóságát vizsgáló” szakmai tanulmány. Tarlós erre a szokott nyers stílusához mérten is meglepő vehemenciával ment neki Búsnak. A Főpolgármesteri Hivatal közleménye egyebek mellett „akcióművészet-ízű felhajtásként”, „kommunikációs performance-ként”, „kardcsörtető melldöngetésként” értékelte a kerület álláspontját. Sajtótájékoztatóján Tarlós elküldte a bánatba a „népszerűséghajhászó” és „kétségbeesett” Búst, majd a Tv2-ben így foglalta össze a vita lényegét: „Van, aki retteg az újraválasztástól, van, aki nem.”

 

Időhúzó csere

Tarlós megrökönyödését magyarázhatja, hogy két nappal a III. kerületi polgármester akciója előtt a Fővárosi Közgyűlés éppen Bús Balázs javaslatára fogadott el egy hasonló, a part­éltől 6–8 méterrel beljebb elhelyezkedő nyomvonal vizsgálatát szorgalmazó határozatot. Ez még akkor is jelentős fejlemény, ha ugyanezen az ülésen döntöttek az eddigi tervek fenntartásáról és a Nánási út/Királyok útja alternatív nyomvonal elvetéséről is – ezt akkor Bús engedelmesen megszavazta.

Forrásaink szerint a főváros vizsgálatától független tanulmány megrendelését az időhúzás magyarázhatja. Tarlós minden bizonnyal siettetni, Bús Balázs pedig nyújtani fogja a vizsgálatot, hogy Óbuda a tulajdonosi hozzájárulás visszatartásával minél tovább blokkolhassa a beruházást. Világosak a két polgármester preferenciái is: Tarlós a nyilatkozatai szerint nem sok értelmét látja a telekhatárok menti nyomvonalnak, maximum akkor menne bele a lassabb és valószínűleg drágább megoldásba, ha azzal meg lehetne nyugtatni a civil ellenzők „kemény magját”. Bús Balázs előterjesztéséből ellenben az derül ki, hogy szerinte a kerítésvonali megoldással a mobilgát árvízvédelmi kockázatait és az „ökoszisztémába történő beavatkozás” mértékét is csökkenteni lehetne.

Béres András arról tájékoztatta lapunkat, hogy Bús helyben kiosztott – azaz a képviselők számára is újdonságként ható – javaslatát egyhangúlag szavazta meg az óbudai testület. Az ellenzék szerette volna elérni, ha az összehasonlító tanulmány kiterjed a Nánási út/Királyok útja nyomvonal vizsgálatára is, de ezt a módosítót a fideszesek nem támogatták.

Bús Balázs mozgásáról két értelmezést hallottunk. Az első szerint a polgármester mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a népszerűtlen beruházás a 2019 őszi önkormányzati választások előtt elinduljon. A másik narratíva úgy tartja, a betokosodott álláspontok közti vitába Bús valóban a kompromisszumkeresés szándékával dobta be a kerítés menti nyomvonalat, és ezt csak Tarlós István értelmezi időhúzásként. Kettejük között korábban is volt súrlódás: tavasszal az óbudai közterület-felügyelet 50 ezer forintra büntette Tarlós feleségét egy szabálytalan jobb kanyar miatt. A főpolgármester kifogásolta, hogy a kerületek kizárólag kamerafelvételek alapján is bírságolhatnak. Erre Bús előbb felfüggesztette, majd újraindította a gyakorlatot, mire Tarlós egyszerűen leszereltette a Bécsi út és Szépvölgyi út kereszteződésében található kamerát. Végül Pintér Sándor belügyminiszter Tarlós mellé állt a vitában, jogértelmezése szerint a közteresek nem büntethetnek a felvételek alapján, ehhez külön eljárást kell kezdeményezniük a rendőrségnél.

 

Talajtörésre kerül a sor

Tarlós jelenlegi álláspontját a legaktívabb mobilgátellenes csoport, a Maradjanak a fák a Rómain nevű Facebook-oldal körül mozgolódó civilek úgy értékelik, hogy a főpolgármester előre rájuk keni a középső nyomvonal kudarcát. A civilek szerint „teljesen világos, hogy egyik vezető sem hajlandó érdemben szót ejteni a valódi megoldásról: a Nánási út elsőrendű védvonalként történő fejlesztéséről uniós forrásból, majd valamilyen szintű, de másodlagos védvonal kiépítéséről a hullámtériek anyagi bevonásával és saját telkein”. Tehát „politológiai szempontból érdekes a mostani látkép, de sajnos egyelőre egyik szereplő sem az ökológiailag legkevésbé zavaró árvízvédelmi megoldáson dolgozik, hanem a saját hatalma megtartásán vagy annak megerősítésén” – írták a hétvégi megmozdulások és tüntetések szervezésében is aktív platformon.

A telekhatárokon húzódó mobilgátat Pataki Márton sem tartja reális forgatókönyvnek, az „kicsit jobb lenne ugyan, mint a partéli gát, de valójában nem oldja meg sem a fairtás, sem a biztonsági kockázatok problémáját, és elveszi annak a lehetőségét, hogy a Római-part egyszer valódi szabadstrandként funkcionáljon”. A Párbeszéd képviselői – Béres András és Karácsony Gergely zuglói polgármester – a civilek javaslatához hasonló megoldásról beszéltek a Narancsnak: minél hamarabb épüljön meg a fővédvonal a Nánási út/Királyok útja nyomvonalon, ezt egészíthetné ki egy 90–95 százalékos védelmet biztosító mellékvédvonal, nyári gát a telekhatároknál. Karácsony ezzel együtt pozitívumnak tartja, hogy újabb tanulmányok készülnek, mert a Római-part hosszú évek óta napirenden lévő árvízvédelme hitvitává alakult. „Nem látjuk kellő mélységben a különböző alternatívákat, az árvízvédelmi, talajterhelési, ökológiai és társadalmi költségek-hasznok összetett elemzését. Jelen ismereteink szerint a Nánási–Királyok útja lenne az optimális nyomvonal, de nem vagyunk valódi döntési helyzetben” – mondja a zuglói polgármester.

A projekt szakmai oldalról is komoly sebeket kapott az utóbbi hónapokban. Augusztus közepén három vízügyi szakértő fordult nyílt levélben a főpolgármesterhez: Futaki Károly, Holló Gyula és Simonffy Zoltán szerint a tervezési folyamat önkényes, átláthatatlan és szakmaiatlan, szembemegy az uniós irányelvekkel, viszont száz évre meghatározhatja a part sorsát. Később további három vízimérnök csatlakozott hozzájuk: Bogárdi István, Koncsos László és Völgyesi István. A hat szakember úgy látja, a parti nyomvonal nemcsak nagyobb ökológiai kárral jár, de kockázatosabb is, mint a belső fővédvonal: egy esetleges „gátszakadás esetén a hullámtér gyors, özönvízszerű elöntése következik be, a teljes öblözet elöntése pedig, a Nánási út–Királyok úti, jelenlegi védvonal párhuzamosan fenntartandó védelme nélkül, csupán pár óra kérdése”. A teljes döntéshozatali eljárást ellentétesnek tartják az általános tervezői alapelvekkel.

Lányi András író, filozófus, Védegylet-elnök szerkesztésében is készült egy tanulmány Koncsos László professzor, Bardóczi Sándor tájépítész, Tosics Iván és Csanádi Gábor városszociológusok részvételével, a kockázatelemzéssel foglalkozó részt a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének vezetője jegyzi. A vízügyi szakprofesszor írásában kihúzza a talajt a mobilgát alól: szerinte eddig nem számoltak egy fontos kockázati tényezővel, a hidraulikus talajtöréssel, vagyis az alépítmény alatti üregesedéshez vezető talajszemcse-kimosódással. Ennek során a talajszint alatti vízszivárgás kimossa az alapzatot és destabilizálja a nagy tömeget tartó gátfalat. A Kortárs Építészeti Központ felkérésére készült szakvélemény szintén arra jutott, hogy az eddigi tervek, összehasonlító tanulmányok hiányosak, a parti gát nem tűnik elég biztonságosnak.

Miután a parti nyomvonal pártolói szeptemberben vaskos zsidózással adtak nyomatékot álláspontjuknak – azt írták, „zsidó értelmiségiek egy csoportja gettóba akarja zárni a Római-part 70 hektárján élőket” – a főpolgármester maga is elbizonytalanodott. A köztévében azt nyilatkozta, hogy népszavazást kezdeményez, mert a vita már nem szakmai mederben folyik, kezelhetetlenné vált. Egy héttel később aztán azt állította, a teljes magyar sajtó félreértette a szavait, ő továbbra is a Duna menti nyomvonalat támogatja, de „ha már valakik előhúzták ezt a kártyát”, fel kell vetni a népszavazás lehetőségét is. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes közgyűlés elé terjesztett javaslata tartalmazta is, hogy a népszavazás indokoltságát vizsgálja meg az önkormányzat illetékes bizottsága, de ezt a kérdést végül szavazásra sem bocsátották.

 

A nép szavaz

Persze, az Együtt–PM népszavazási projektje miatt a közgyűlésnek nem is lett volna lehetősége referendumot kezdeményezni, mert helyi népszavazásoknál még él a kopaszbotránykor elhíresült párhuzamossági moratórium (a jogerős elbírálásig azonos tárgykörben csak egy népszavazási kezdeményezés futhat). Pataki és Béres Tarlós felvetésekor hajlott volna az egyeztetésre az önkormányzattal, de a kúriai jóváhagyás után már az sem gyorsítaná jelentősen a folyamatot, ha maga a Fővárosi Közgyűlés írja ki a népszavazást, így a kezdeményezők aláírásgyűjtésre készülnek (az év eleji NOlimpia-kampányhoz hasonlóan 138 ezer szignóra lesz szükségük egy hónap alatt). Mivel a kérdés csak a közgyűlési határozat sorszámára hivatkozik, Tarlósék akár egy érvényes népszavazás után is megtehetnék, hogy új határozatban újra kijelölik a part menti nyomvonalat, de ez politikailag aligha lenne vállalható.

A kérdés hitelesítése mindenesetre valószínűtlenné teszi, hogy a római-parti gát építése Tarlós jelenlegi ciklusa alatt elkezdődjön. Bár a népszavazást minden bizonnyal csak a parlamenti választások utánra lehet majd kiírni, az ellenzék így is erős kampánytémát kapott, amit összeköthet a Liget-projekttel és más vitatott fakivágásokkal. Ez nemcsak Bús Balázs, hanem a többi fideszes kerületi polgármester számára is kényelmetlen lehet. Az óbudai önkormányzat lakossági felmérése szerint mindössze a kerületiek 16 százaléka támogatja a part menti nyomvonalat (37 százalék a Nánási út/Királyok útja megerősítését, 43 százalék a telekhatárokon húzódó gátat), de a Green­peace által megrendelt budapesti kutatás sem talált sokkal több drukkert Tarlós terve mellett.

A hatalom joggal tarthat a Liget-botrányok óta egyre aktívabb helyi civil csoportoktól is: a római-parti civileknek nemcsak állandó standjuk van a parton, de a 15 ezer példányban kinyomott pofás ingyenes újságjuk is a második számánál tart már. Tüntettek márciusban a Városháza előtt, tavaly októberben több ezren demonstráltak a parton. Kiépítették riadóláncukat is: borítékolható, hogy az első munkagép megjelenése után pár perccel ott lennének a helyszínen. Éppen ezért a fővárosi ellenzék most azzal számol, hogy ez a munkagép 2019 vége előtt már aligha bukkan fel a Rómain.

Kezdhetik elölről?

Október 6-án derült ki – Jávor Benedek EP-képviselő kérdése nyomán –, hogy a közbeszerzési hatóság vizsgálja, miként köthetett szerződést nyílt közbeszerzési eljárás nélkül a Fővárosi Önkormányzat a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmének tervezésére a Tér-team Kft.-vel. A kft.-vel kötött szerződés hátterét az Átlátszó tárta fel. A lap szerint a főváros vízügyeiben eljáró Fővárosi Csatornázási Művek (FCsM) úgy trükközhetett a megbízói szerződésekkel, hogy azok ne érjék el az uniós értékhatárt, így mentesüljenek a nyílt közbeszerzési eljárás kötelme alól. A közbeszerzési eljárás szükségtelenségét a lapnak kiadott, idén februárban a parti védmű engedélyeztetési eljárására és az engedélyes tervek elkészítésére kötött szerződés is rögzíti. Csakhogy az FCsM nem közölte, hogy van egy további szerződés a patakok torkolatvédelmének megtervezéséről, és egy harmadik a szükséges közműkiváltásokról. A három szerződés összértéke már bőven az uniós értékhatár fölött van. A hatósági eljárás akár oda is vezethet, hogy a Tér-teammel kötött szerződéseket semmisnek nyilvánítják, így a mobilgát engedélyeztetését és tervezését gyakorlatilag elölről kell kezdeni.

 

Figyelmébe ajánljuk