Georg Spöttle is odatette magát az iskolai terrorelhárítás mellé

  • narancs.hu
  • 2018. január 5.

Belpol

Alig várjuk, mit lép erre Nógrádi György!

Pár nappal ezelőtt mi is beszámoltunk arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma levelet küldött az iskoláknak és az óvodáknak, melyben megkéri az intézményvezetőket, hogy június végéig készítsenek ún. HIT-et (Honvédelmi Intézkedési Terv). A hír nagy felháborodást váltott ki, a kormány részéről Dömötör Csaba államtitkár gyorsan reagált is egy sajtótájékoztatón, és arra hivatkozott, hogy a HIT-re egy „NATO-kötelezettség” miatt van szükség, amiről azonban kiderült, hogy nem igaz.

De az már igaz, hogy tegnap, a NATO-kötelezettségnél sokkal nyomósabb érv hangzott el az M1-en az iskolai honvédelem témakörében. Az ország egyik legjelentősebb biztonságpolitikai csodacsatára, Georg Spöttle volt a vendég, aki arról beszélt, hogy “indokolt már az iskolákban felkészülni az esetleges terrortámadásokra”, mert “így a tanárok, a szülők és a gyerekek is nagyobb biztonságban érezhetik magukat”.

Spöttle szerint Európában a terrorizmus egy fontos kérdéssé vált, és “csaknem bármikor előfordulhat, hogy egy iskolában kezdődik”, és ugyan “hazánk biztonságos országnak számít és a terrorkockázat alacsony”, jobb félni, mint megijedni.

Alig várjuk, mit mond erre Nógrádi György.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.