Magyar Narancs: Az új médiatörvény előkészítése során az elmúlt években többször felmerült, hogy összevonják a közmédiumokat, s szóba került a hírügynökségi törvény módosítása is. Mit gondol ezekről a javaslatokról?
Vince Mátyás: Úgy vélem, nem az a legfőbb kérdés, milyen intézményi formában működik a magyar közmédiumrendszer. Sokkal fontosabbnak tartom a tartalmi elemeket, a függetlenség biztosítását és a normatív alapú finanszírozás megteremtését. Egykor ez volt a rendszerváltás egyik legfontosabb ígérete, és ezt hangsúlyozzák ma is a különféle civil és szakmai szervezeteket összefogó Nemzeti Média Kerekasztal állásfoglalásai. Ugyanakkor a 21. század elején a média egészen másképp működik, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Elég csak a Google tevékenységére, szerepére gondolni, melynek hírgyűjtő és hírszolgáltató tevékenysége jelentős mértékben átszabja a piaci viszonyokat. Azokkal értek egyet, akik a közmédiumok erősítésével akarják mérsékelni a különféle gazdasági és politikai erőcsoportok tevékenységének szükségszerű, de kedvezőtlen hatását. Tény, hogy a magyar közmédiumrendszerrel valami nincs rendben: az optimálishoz képest kevesen nézik, olvassák, hallgatják, így épp az említett feladatát nem tudja igazán ellátni. Ezen úgy is lehet változtatni, hogy a törvényhozó a szakma, a civilek bevonásával átdolgozza a médiatörvényt, ám ez önmagában nem lesz elegendő: a jelenleginél lényegesen nagyvonalúbb finanszírozásra lesz szükség.
MN: Számos nyugati országban nincs állami hírügynökség, a hírszolgáltatással foglalkozó cégek kiválóan megélnek a piacról - gondoljunk a Reuters vagy a Bloomberg szerteágazó tevékenységére. Mitől közmédium az MTI?
VM: A Magyar Távirati Iroda nem tartozik a médiatörvény hatálya alá - ránk a nemzeti hírügynökségi törvény vonatkozik -, ebben az értelemben nem számítunk közmédiumnak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének közszolgálati feladataink, hovatovább az alaptörvény 61. paragrafusa külön is nevesíti a nemzeti hírügynökséget. Jelenleg tehát alkotmányos követelmény legalább egy ilyen intézmény fenntartása és működtetése, ezért ha valaki meg akarja szüntetni az MTI-t, ahhoz alkotmánymódosításra van szüksége. Az 1996-os hírügynökségi törvény ugyanakkor hosszan sorolja a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatait. Többek között rendszeres és tényszerű tájékoztatást kell adnunk a parlamentben képviselettel rendelkező pártok tevékenységéről, a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, a határon túli magyarság életéről, és tájékoztatást nyújtunk külföldre a legfőbb magyarországi eseményekről - jelenleg két angol nyelvű szolgáltatásunk is van. Ezen feladatok ellátására az MTI évről évre támogatást kap a költségvetésből. Egyszóval egy megbízható, gyors és kiegyensúlyozott hírszolgáltatás, amire esténként egy megbízható híradó, hírmagyarázó műsor épül - mindez aranyat ér egy olyan társadalomban, amit komoly feszültségek feszítenek, egy olyan világban, ami tele van félinformációkkal, akár dezinformációkkal.
MN: Miért kell ehhez egy külön állami hírügynökséget fenntartani több ezer munkatárssal? Elég lenne egy jól körülbástyázott függetlenségű, de kicsi tájékoztató iroda, a hírszolgáltatást pedig végezzék a kereskedelmi ügynökségek.
VM: Ahány ország, annyiféle megoldás (erről lásd keretes írásunkat - a szerk.). Van, ahol a hírügynökség kormányzati tájékoztató irodaként működik, van, ahol a híreket magánkézben lévő cégek "állítják elő", és van, ahol az állami tulajdonban lévő ügynökség függetlenségét számos jogi biztosíték garantálja, nem beszélve a finanszírozási oldal rendezettségéről. Nem gondolom, hogy a magyar modell tökéletes, az uniós csatlakozás előtt lett volna a lehetőség a rendszer teljes átalakítására. Persze az üléspontok sok tekintetben maghatározzák az álláspontokat: mint a cég vezetője köteles vagyok védeni az intézmény integritását. Elismerem viszont, hogy a közmédiumok - most ide értve az MTI-t is - intézményi keretei Magyarországon sok tekintetben átalakításra, javításra szorulnak. Többször felmerült, hogy alkossunk egy olyan közszolgálati szerződést, ami a vonatkozó törvény mellett, illetve azon felül részletesebben szabályozná az MTI és az állam viszonyát. Így pontosabban lehetne rögzíteni a közszolgálati feladatokat, évről évre súlypontokat lehetne kijelölni. Erre jó példa a francia modell, ahol a ciklusokon átívelő szerződés garantálja az AFP állami támogatását. Nemrég kaptunk egy levelet a pénzügyminisztertől, amiben jelezte, hogy a kormány nyitott, de a szerződés megalkotását előbb az MTI tulajdonosának, az Országgyűlésnek kellene szorgalmaznia.
MN: Ezt fél évvel ezelőtt a Magyar Televízió (MTV) alelnöke is felvetette, de süket fülekre talált. Miért nincs előrelépés ezen a téren?
VM: Ebben a ciklusban volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, meglesz a konszenzus és a kétharmad az új médiatörvény megalkotásához, ám a pártok közötti tárgyalások valamiért megakadtak - ennek pontos okait ne tőlem kérdezze. Az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testülete - melyben a parlamenti pártok delegáltjai ülnek - 2007-ben kidolgozott egy, a hírügynökségi törvény átdolgozására vonatkozó koncepciót, ami ott porosodik a T. Ház sajtó- és kulturális bizottságának fiókjában. 1996 óta sok minden történt: többek között beléptünk az Európai Unióba, ám a hírügynökségi törvényből hiányoznak azok a paszszusok, amelyek tisztáznák, hogy ezen a téren milyen tájékoztatási kötelezettségei vannak az MTI-nek - az említett koncepció többek között erre is reflektál.
MN: Pozitív példaként említette az AFP finanszírozását, de az éremnek két oldala van: a francia hírügynökség évek óta rendkívül sikeres.
VM: Viszont nagyon sokáig veszteséges volt, több alkalommal az államnak kellett kihúznia az AFP-t a bajból. A 2008-ban aláírt szerződés komoly kötelezettségeket ró a francia hírügynökségre: áramvonalasítani kell a gazdálkodását, fejleszteni kell a termékcsoportokat, igaz, ehhez az állam hozzárendelte a megfelelő forrásokat is. Egyébként az utóbbi hét évben nálunk is komoly változások történtek: már két leépítési hullámon vagyunk túl. Egy ideje évről évre nullszaldó feletti eredményt érünk el.
MN: Elnézést, az üzemi eredményük évek óta milliós veszteséget mutat.
VM: A mérleg szerinti eredmény, a bevételek és a kiadások szaldója fontosabb mutató, ez öt éve pozitív. 2009-re még nincs végleges mérlegünk, de úgy látom, hogy a mérleg szerinti és az üzemi eredményünk is jó lesz. Nem pocsékoljuk a pénzt!
MN: A sajtóban megjelent információk szerint a 3500 alkalmazott fele újságíró. Jónak tartja ezt az arányt?
VM: Most már több mint a fele. Ez nemzetközi összehasonlításban is jó arány. Mi nem szerveztük ki a tevékenységeinket. A Naphegy téri ingatlanunk egy részét bérbe adtuk (a Magyar Narancs az MTI-székház egyik bérlője - a szerk.), ezzel például egy külön ingatlangazdálkodási osztály foglalkozik, de házon belül intézzük az informatikai tevékenységünket is. Többször terveztük a kiszervezést, de kiderült, hogy nem érné meg, többe kerülne, mint belül intézni.
MN: A hatodakkora létszámmal működő, állami támogatásban nem részesülő Független Hírügynökség (FH) üzemi eredménye viszont évek óta pozitív.
VM: Ez is azt mutatja, hogy a számtalan közszolgálati feladatra kötelezett MTI nincs monopolhelyzetben, folyamatosan alkalmazkodnunk kell a piaci kihívásokhoz. Komoly konkurensünk az FH, a Havariapress, a képügynökségek - köztük az AFP vagy a Thomson Reuters. Munkatársaink nemcsak az Országgyűlés plenáris üléseit követik nyomon, de részt vesznek a bizottságok fontosabb ülésein is. Ezt egy kereskedelmi alapon működő hírügynökség nem vagy csak ritkán, kivételes esetekben engedheti meg magának - ha mi nem ülünk ott, akkor senki. Hadd világítsam meg egy konkrét példával, miért is fontos a nemzeti hírügynökség fenntartása. 1992. november 29-én vasárnap este a parlament költségvetési bizottsága megszavazta azt a kormánypárti módosító indítványt, amely a Magyar Televíziót és a Rádiót a Miniszterelnöki Hivatal költségvetési fejezetébe sorolta át. Az MTI tudósítója a késői órában is ott volt a bizottsági ülésen, így perceken belül kiment a sajtóba a hír. Ezzel vette kezdetét az újkori magyar történelem egy lényeges epizódja, amit azóta "médiaháborúként" emlegetnek. Persze akkor is nyilvánosságra került volna az ügy, ha az MTI nincs ott, de jóval később, napokkal később. Ezt a hírt egyébként a távirati iroda honlapjáról töltöttem le, ugyanis törvényi kötelességünk a tevékenységünk során birtokunkba került történelmi jelentőségű dokumentumok megőrzése, az archívum fenntartása, a hozzáférés biztosítása. Most fejeztük be az archívum egy részének digitalizálását, az 1920 és 1945, illetve az 1988 és 2005 közötti teljes híranyag ingyenesen letölthető. Jó lenne, ha folytatni tudnánk a digitalizálást, és felkerülne a honlapunkra a Rákosi- és a Kádár-kor anyaga is, ám egyelőre ehhez nincs elég pénzünk.
MN: Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008-as vizsgálata szerint az MTI tíz év alatt 15 milliárd állami támogatásban részesült, tavaly 2,6 milliárdot kapott. Ügyelnek arra, hogy ezt csak a közszolgálati feladatok ellátására költsék?
VM: Az ÁSZ évente átvilágítja a gazdálkodásunkat, és jelentéseiben rendszeresen jelzi, hogy szét kellene választani a távirati iroda közszolgálati és egyéb tevékenységét. Bizonyos mértékig számszakilag ez megoldott: a közszolgálati tevékenységünkre fordított kiadásainkat a könyvelésünkben külön kezeljük. Pontosabban van egy olyan könyvelésünk is, ami külön kezeli. A Deloitte-tal együttműködve alakítottuk ki ezt a modellt, de a tulajdonosi testület, illetve a parlament még nem döntött ennek a rendszernek a sorsáról. Egyelőre belső nyilvántartási célokat szolgál, de ha sikerül megkötni az említett szerződést az állammal, akkor üzembe lehetne helyezni.
MN: Az állami tulajdonú cseh CTK tíz éve nem kap a büdzséből pénzt, 2008-ban pedig 18 millió korona (közel 180 millió forint) nyereséget termelt. Mi a cseh hírügynökség titka, és miért nem képes erre az MTI?
VM: A pozsonyi kormányzat ellenőrzése és felügyelete alatt álló TASR gyengesége miatt a CTK-nak igen jövedelmező pozíciói vannak Szlovákiában is. Ugyanakkor a sajtófigyelés területén lényegében monopóliumuk van - nálunk az Observer a piacvezető, nem az MTI -, a cseh piac ráadásul gazdagabb, jobb árakat tudnak elérni, mint mi idehaza.
MN: A világ legsikeresebb hírügynökségénél, a Reutersnél a bevételek mindössze tíz százalékát adja a hírszolgáltatás. Nem kéne bővíteni az MTI kínálatát?
VM: Helytelen lenne összevetni a Reuterst az MTI-vel. A londoni cég a világ 160 országában értékesíti a termékeit fordítási költségek nélkül. Ráadásul a nagy pénzt náluk a tőzsdei monitor termeli. Mi mégiscsak állami vállalat vagyunk, számos előírás köti a kezünket, nem vagyunk annyira rugalmasak, mint egy befektetői alap által fenntartott cég. Így az MTI Zrt. csak a különféle engedélyek beszerzésével szerezhet tulajdont más cégekben, alapíthat leányvállalatot. Ami a kitörési lehetőségeinket illeti: az internet számunkra egyszerre átok és áldás. Átok, mert leértékelődött az ellenőrzött hír - márpedig az információk visszaellenőrzése pénzbe kerül -, áldás, mert az internetes portálok megjelenésével új előfizetők tűntek fel a piacon, ez a legdinamikusabban fejlődő szegmensünk. Az elmúlt három évben megháromszoroztuk az ügyfeleink számát.
MN: A piaci bevételeik viszont csökkennek.
VM: Folyamatosan zsugorodik a piac: így volt már a válság előtt is, most még inkább rájár a rúd a megrendelőinkre, különösen a nyomtatott sajtóra. Márpedig a tarifáink nézettség-, illetve elérésalapúak, kénytelenek vagyunk csökkenteni az árakat. Sajnos az elmúlt években elveszítettük az RTL Klubot, nemrég mondta fel a szerződést az egyik hetilap internetes site-ja, és most úgy néz ki, hogy az MTV-t is elveszítjük, az idei évre még nincs szerződésünk.
MN: Piaci elemzők szerint az FH-t éppen az MTI rugalmatlansága hívta létre: a frissen induló kereskedelmi rádiók, tévék pár száz hírrel is beérték volna, a Magyar Távirati Iroda viszont sokáig nem akart csomagot bontani, árakat csökkenteni.
VM: Hihetetlen hibákat követett el az MTI, amikor ezeket a piacokat elveszítette. Máig issza a levét. Azért ma már más a helyzet. Van olyan, rádióknak kínált szolgáltatásunk, ami óránként hat hírt ad, sőt a vevő dönti el, hogy felmondva kéri, vagy maga akarja felolvasni. Most éppen két új ügyféllel is dicsekedhetünk: a Sláger helyébe lépett Neo FM és a Klasszik is velünk szerződött. Ki lehet kerülni az MTI-t meg a többi hírügynökséget, lehet innen-onnan összeszedni, másolni, lopni az információkat, de ennek szomorú következményei vannak. Megdöbbenve látom, hallom, hogy egyes weboldalakon, rádiókban a háromnapos hír is hír, holott lehet, hogy már rég cáfolták - közben meg a minőségi sajtó sorvad.
MN: A környező országokban működő privát hírügynökségek - többek között a román Mediafax - azért sikeresek, mert holding struktúrában működnek: a hírszolgáltatásra rádió, tévé, portálok, újságok épülnek. Nem lenne ördögtől való a hazai közmédiumok és az MTI összeszervezése, így az MTV-nek sem lenne gond a hírek beszerzése.
VM: Nekem erre lenne egy másik ötletem: a közmédiumokkal kötendő szerződés írja elő az MTI számára, hogy köteles az adott orgánumokat híranyaggal ellátni, és erre kapja meg a megfelelő támogatást a költségvetésből. Ne velük kelljen évről évre vitát folytatni az árakról, mert a jelenlegi formában az állam az egyik médiavállalatából teszi át a pénzt a másikba.
MN: Mit szól a Fidesznek a sajtóban megjelent, a közmédiumok átszervezését célzó felvetéséhez?
VM: Az ön által említett Index-cikkben az szerepelt, hogy az MTI-t egyenesen bezárnák, majd egy néhány fős kormányzati hírügynökséggel helyettesítenék. Ám ezt előbb Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője cáfolta, majd Szijjártó Péter, a párt elnöki stábjának vezetője úgy nyilatkozott, hogy az érintett kérdéskörben a párt egyetlen testülete sem hozott döntést: nem akarják megszüntetni az MTI-t, továbbá cáfolta, hogy a két közszolgálati televízió és a Magyar Rádió összevonását terveznék. Tehát nincs miről beszélni. Továbbá nem szeretnék olyan hipotetikus felvetéssel foglalkozni, hogy mi lesz, ha majd a Fidesznek kétharmada lesz. Bár igazán az nyugtatna meg, ha Orbán Viktor a nyilvánosság előtt erősítené meg, hogy a Fidesz egy erős, független, normatívan finanszírozott közmédiarendszerben gondolkodik a jövőt tekintve.
MN: Az Index-cikkben az szerepelt, hogy a párt szakpolitikusai már szondázták a médiumok vezetőit. Önnel is tárgyaltak?
VM: Nem kerestek meg, senkivel nem tárgyaltam erről az ügyről.
Ahány ház...
A legtöbb európai országban több hírügynökség is működik egymás mellett, ám többnyire a "nemzetinek" tekintett hírszolgáltató a legnagyobb, a piacvezető. Ezek egy része állami tulajdonban van, mások államiak ugyan, de piaci alapon működnek, és vannak magáncégek is. Az egyik véglet a teljes állami kontroll alatt lévő orosz ITAR-TASZSZ, melynek vezetője a moszkvai kormány tagja államtitkári rangban. Hasonló körülmények között működik a szlovák TASR, a kulturális minisztérium felügyelete alatt. Romániában az Agerpres, illetve Magyarországon az MTI független a kormányzattól, parlamenti tulajdonban van, felügyeletét az Országgyűlés által kinevezett testület látja el. Ennél a formánál a hírügynökség piaci bevételeit állami dotáció egészíti ki - Magyarországon a törvény szerint az MTI nem kötelezhető ingyenes szolgáltatásra. A spanyol EFE és a portugál Lusa állami tulajdonban álló, nagyrészt kereskedelmi alapon működő vállalat. Az AFP hosszú távú szerződésben áll a francia állammal, amely szerint a hírügynökség köteles hírekkel ellátni a kormányzati és önkormányzati szerveket, cserében évente növekvő állami támogatásban részesül. Az állami tulajdonban lévő AFP függetlenségét az 1957-es statútum rögzíti, amit 2008-ban egy ötéves fejlesztési programmal, új finanszírozási szisztémával erősítettek meg. Néhány éve szóba került a hírügynökség privatizációja, részvénytársasággá alakítása, ami ellen a szakszervezetek és az Európai Újságírók Szövetsége is hevesen tiltakozott. Szövetkezeti alapon működik a német DPA, az osztrák APA, de sok elemében ilyen az olasz ANSA is. Ezeket az adott országban működő kiadók, újságok hozták létre: az ügynökség által "összegyűjtött" információk, képek közös kalapba kerülnek, ahonnan az alapító médiumok a hírigényüket fedezik. A másik privát modell a skandináv BNS, amelyet egy nagy, médiában érdekelt gazdasági társaság birtokol, míg a holland ANP részvényeinek többsége már egy pénzügyi befektető tulajdonában van.
