Csányi Sándor a magyar gazdaság leggazdagabb és legbefolyásosabb szereplője, több mint negyedszázada vezeti a legnagyobb magyar bankot, a Mol vezetőségének tagja és ő a legnagyobb agrárvállalkozó az országban. Ám mivel mind a pénzügyi, mind az agrárszektor jelentősen függ az állami szabályozástól és támogatásoktól, igyekszik jó kapcsolatot ápolni az ország vezetőivel. Orbán Viktorral közösen szokott meccset nézni és állítólag borozni is, az pedig, hogy immár nyolcadik éve ő a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, egyértelmű bizalmat feltételez. Noha 2010 után komoly konfliktusok is voltak Csányi és az Orbán-kormányok között, úgy tűnik, ezeken sikerült túllépni.
Csányitól ugyanakkor 2010 előtt is tarthattak a jobboldalon. Erre utal, hogy az ő neve is felmerült – az akkor még létező és a Fidesz által kézivezérelt – Magyar Nemzet elhíresült 2007-es cikkében. Ebben az álnéven publikáló szerző arról értekezett, hogy Schmidt Mária körül egy új párt szerveződik, melynek célja Orbán leváltása a jobboldal éléről, és ennek a konspirációnak Csányi is részese. A 2010-es választások idején azonban, amikor már egyértelmű volt, hogy a Fidesz nagy többséggel alakíthat kormányt, Csányi bizakodva várta a következő négy évet. Ekkor egyebek mellett a Magyar Narancsnak is úgy nyilatkozott, a leendő Fidesz-kormány nagy lehetőség előtt áll, hogy rendbe tegye a gazdaságot és megvalósítsa a szükséges reformokat a többi közt az egészségügyi, az oktatási és az önkormányzati rendszerben, valamint hogy csökkentse az adókat és a vállalkozásokra nehezedő pénzügyi terheket (lásd: „A kényszer most adottság”, Magyar Narancs, 2010. március 10.).
Ez a bizalom azonban hamar elillant. Az új kormány a kezdetektől olyan spekulánsként beszélt a bankokról és a bankárokról, akiknek a mohósága volt a 2008-as válság egyik fő előidézője. Az akkor még Matolcsy György vezette gazdasági tárca megszakította a tárgyalásokat az országot korábban kisegítő Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval, a tőlük kapott kedvezményes hiteleket pedig piacira cserélte. Ezt a lépést – és Matolcsy egyéb gazdaságpolitikai intézkedéseit – a piac kevéssé értékelte, ami az OTP-t is érzékenyen érintette.
Sokkal jobban fájtak azonban az OTP-nek a kormány adósmentő tervei, illetve az átmenetinek beharangozott, ám évekig fenntartott bankadó. Noha a Reuters arról írt, hogy 2010-ben a bankok válságadójának bevezetése előtt Csányi felhasználta befolyását annak érdekében, hogy megakadályozza az elfogadottnál durvább adó bevezetését, az OTP első embere a nyilvánosság előtt rendszeresen szidta a kormány intézkedéseit. Már 2010 nyarán arról beszélt, hogy a bankadó „igazságtalan és elszomorító”, noha azt átmeneti időre – a gazdasági kényszer miatt – elfogadhatónak tartotta. Az ígéretek ellenére azonban a bankadó maradt, amit Csányi kifejezetten károsnak nevezett többször is. A bankár elhibázott döntésnek minősítette a devizahitelezés teljes tiltását, a forintosítást és a végtörlesztést is. Egy évvel a 2010-es választások után a Heti Válasz azon kérdésére, hogy nem tart-e a Fidesz-féle „többletdemokráciától”, azt válaszolta, hogy „a túl nagy hatalom leginkább azokra veszélyes, akik gyakorolják”. Az pedig 2013-ban derült ki, hogy az OTP 2011-ben 10 millió, 2012-ben pedig 30 millió forinttal támogatta Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványát. Csányi indulata persze érthető, hiszen a 2009-es mérlegfőösszeg alapján kivetett banki különadóból messze az OTP-re jutott a legnagyobb hányad. Az OTP-csoport 2010-ben (a bankon kívül az alapkezelő, a lízingcégek, a jelzálogbank és a lakás-takarékpénztár) összesen mintegy 36 milliárd forint különadót volt kénytelen befizetni, ami el is vitte a társaság profitjának mintegy felét. A pénzintézetek a következő években bizonyos levonásokat érvényesíthettek a változatlan mértékű bankadóból (mely az európai átlag majd’ 40-szerese volt), de a kormány közben bevezette a hitelintézeti járadékot és a tranzakciós illetéket, így a teher nagyságrendje nem változott. Hasonló mértékű veszteséget okozott a bankcsoportnak a kormány devizahiteles mentőcsomagja is, arról nem is beszélve, hogy a magánnyugdíjpénztárak bedarálásával a kormány az OTP-csoport egyik jól jövedelmező üzletágát nullázta le.
Csányi 2013-ban már arról beszélt nyilvánosan, hogy a magyar politikai közélet miatt kimondottan versenyhátrányba kerül Magyarország, és a bankok elleni folyamatos hangulatkeltés is károkat okoz. Orbán Viktor azon fejtegetéseit pedig, hogy túl sok külföldi bank van az országban, azzal kommentálta: „Ma nem lenne itt az OTP, ha nem lenne ennyi külföldi bank az országban – jót tett a verseny.” Tovább rontott a bankok és a kormány viszonyán a brókercégek csődje 2015-ben, hiszen e cégek okozta terheket jórészt a bankok által finanszírozott Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) állta, azaz a 100 milliárd forintot jóval meghaladó károkat „a bankrendszer ártatlan szereplőire” hárították Csányi megfogalmazása szerint. Csak a Quaestor-kártalanításból 57 milliárd jutott az OTP-re. A bankvezér ekkor már szóvá tette, hogy túl magas az áfa, hogy a kormány elhibázott agrár- és birtokpolitikát folytat, vagy hogy a bevándorlásellenes politika még vissza fog ütni a magyar gazdaságra – hiszen a növekvő munkaerőhiányt csak külföldről lehet majd pótolni.
Lázár-csörte és majdnem kivonulás
2012-ben kezdődött és három évig tartott Csányi Sándor és Lázár János nyilvánosság előtt zajló csörtéje. Először Lázár beszélt arról egy interjúban, hogy a bankár vállalkozásai polip módjára hálózzák be az országot, az OTP-t pedig „magyarnak tűnő nagy banknak” nevezte. Amikor Csányi azt mondta Lázárról, hogy „tehetséges politikus, a trafikügyet is jól intézte”, a Miniszterelnökség államtitkára azzal válaszolt, hogy az OTP-vezér az „ország első számú uzsorása”, aki a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival páváskodik. Ez már Csányinak is sok volt, és az uzsorásozás miatt feljelentette Lázárt. A feljelentést ugyan bűncselekmény hiányában elutasították, de az adok-kapok 2015-ig folyatódott. Hol Lázár nevezte offshore státuszúnak Csányi egyes cégeit, hol az OTP első embere szólt oda a volt hódmezővásárhelyi polgármesternek, mondván, „nem megnyugtató, hogy olyan ember foglalkozik több százmilliárdos finanszírozással (uniós támogatások kezelése – K. A. Á.), aki egy kisváros gazdálkodását sem tudta rendben tartani”. A konfliktus persze nem csak a szavak szintjén zajlott, állítólag államtitkárként Lázár akadályozta, hogy az OTP is részt vehessen az államilag támogatott agrárhitelezésben. A Miniszterelnökségről Lázárnak ráhatása volt a takarékszövetkezetek integrációjára, ráadásul többször is beszélt arról, hogy Spéder Zoltán a jó barátja. A konfliktus forrása azonban nem ez volt, hanem egy 2006-os hódmezővásárhelyi kötvényprogram. Ennek finanszírozását az OTP hitelengedélyezési és kockázatkezelési részlegének vezetője az utolsó pillanatban állította le. Maga Csányi állítólag csak utólag értesült az egész ügyletről, Lázár János a város akkori polgármestereként mégis megorrolt rá.
Még egy epizódot érdemes felidézni 2013 nyaráról, amikor Csányi Sándor szinte az összes birtokában lévő OTP-részvényét eladta a tőzsdén. (Azt, hogy valóban mennyi részvénye maradt, nem lehet tudni. Az OTP tulajdonosi struktúrája szórt, és egy tulajdonos sem szerezhet 10 százaléknál többet a bank papírjaiból. Szakmai körökben régóta az az általános vélekedés, hogy Csányinak – strómanként használt magánembereken és külföldi alapkezelőkön keresztül – jóval nagyobb tulajdoni hányada van, mint amennyiről nyilvánosan tudni. A szórt tulajdonosi struktúra azt is lehetővé teszi, hogy viszonylag kis tulajdonrésszel lehessen döntéseket hozni egy-egy közgyűlésen, hiszen azokon jellemzően kevesen vesznek részt.) Ez az eladási akció látványosra sikeredett, az OTP részvényárfolyama egy hét alatt ezer forintot zuhant, ami mintegy 280 milliárd forintos értékvesztést okozott a tulajdonosoknak. A hivatalos verzió szerint a bankárnak agrár- és élelmiszeripari beruházásaihoz volt szüksége a mintegy 10 milliárd forint készpénzre (Csányi agrárüzleteiről lásd keretes írásunkat), azonban a piacon mást tekintettek valódi oknak. A tőzsdei értékvesztésen túl ugyanis komoly üzenetértéke volt annak, hogy az ország első számú bankjának első számú vezetője megválik a tulajdonrészétől: mintha csak azt jelezné a piacok felé, hogy már ő sem bízik a magyar gazdaságban. Valószínűleg valóban tarthatott attól, hogy a devizahiteles csomag, az elhúzódó válságadók, valamint az „ellen-OTP” gründolására irányuló kormányzati szándék miatt bankja komolyan veszíthet a befolyásából, s így az értékéből is. Az akkor éppen fideszes irányultságú Magyar Nemzet pedig egyenesen arról írt, hogy Csányinak komoly egészségügyi problémái vannak, és ezért vonul ki.
Spéder és az ellen-OTP
Az OTP-re leselkedő egyik legnagyobb veszély az elmúlt években a „nemzeti pénzügyi szolgáltató” létrehozására tett kezdeményezések voltak. A takarékszövetkezetek egybegyúrása a Takarékbankkal, és összeterelésük az FHB-val (ma már Takarék Kereskedelmi Bank), a Magyar Postával, a Díjbeszedővel – a Magyar Fejlesztési Bank és a Nemzetgazdasági Minisztérium segítségével – 2012-ben indult be, a folyamat pedig azonnal megkapta az „ellen-OTP” ragadványnevet. Nem véletlenül: a művelet alig titkolt célja egy olyan országos bankhálózat létrehozása volt (és az mindmáig), amely kormányközeli kezekben van, és amely ellensúlyt képezhet a legnagyobb hazai bankkal szemben. Csányi már a kezdetekkor érzékeny vereségeket szenvedett el. Hiába szerette volna megvenni a Takarékbankot, az az FHB-hoz került, az OTP termékei pedig kiszorultak a Posta országos hálózatából, hogy ott az FHB csomagjait árusítsák (lásd: Célegyenesben, Magyar Narancs, 2016. március 17.). Szintén nem tetszett Csányinak, hogy az állam 136 milliárd forinttal konszolidálta a bajban lévő takarékszövetkezeteket, ám a bedőlt takarékok ügyfeleit az OBA kártalanította – a bankok pénzéből. Azt, hogy a Posta beszállt az FHB-ba, azzal kommentálta az OTP-vezér, hogy a kormány „kétes hírű külföldieket” támogat, utalva ezzel a Népszabadságot később bezárató, FHB-tulaj Heinrich Pecinára, aki ellen hűtlen kezelés és sikkasztás miatt folyt nyomozás Ausztriában. Az OTP-vezérnek azonban talán az volt a legfájóbb pont, hogy a takarékszövetkezeti integrációt az a Spéder Zoltán vezette, aki korábban Csányi helyettese volt az OTP-ben. A kétezres évek elején azonban összevesztek, és Spéder otthagyta a bankot. Azóta Spédert részben az fűtötte, hogy bizonyítsa Csányinak, nélküle is tud birodalmat építeni, és ennek lett volna fontos állomása az általa gründolt „ellen-OTP” (lásd: Az osztó, Magyar Narancs, 2016. február 25.).
Ebben az időszakban mindenki arról beszélt, hogy Csányi háborúban áll a kormány támogatását élvező, Spéder vezette körrel. 2015 őszén Csányi Sándor az Európai Uniónál panaszolta be az integráció egyes lépéseit és a takarékszövetkezetek állami kisegítését, mondván, azok tiltott állami támogatásnak minősülnek, és az OTP-vezér a devizahiteles-törvényt is megtámadta Strasbourgban. „Kicsit dühös lettem” – kommentálta a bejelentést Csányi. Az is igaz ugyanakkor, hogy amikor a kormány külön törvényt hozott arra, hogy az OTP ukrajnai veszteségét kompenzálja, nem kiáltott tiltott állami támogatást.
Béke és együttműködés
Az utóbbi két évben aztán mintha nyoma se maradt volna a fenti konfliktusoknak: Csányi és a kormány viszonya 2016 óta kifejezetten jónak tűnik. Tavaly év végén a Portfolio.hu-nak maga a bankvezér is azt mondta, hogy „jó párbeszéd alakult ki a kormány és a bankszektor között”. A puszta jó viszonynál azonban többről van szó. A takarékok körüli pénzügyi konglomerátum létrehozása továbbra is folyik, ám azt már nem Spéder vezeti, miután őt Orbán egy meglehetősen kemény támadássorozat után levette a tábláról (lásd: Hidegvérrel, Magyar Narancs, 2016. június 16.). Azóta Csányi is megengedőbb, és már nem tartja úgy, hogy az integráció tagjaival kivételezne a kormány. Csányi a saját állítása szerint Lázár Jánossal is rendezte a viszonyát. Varga Mihály miniszter személyesen ment el az OTP 2016-os közgyűlésére, Orbán Viktor pedig az OTP szerbiai fiókjának megnyitójára 2016 végén, és a miniszterelnök személyesen nyitotta meg a Csányi érdekeltségébe tartozó mohácsi óriásvágóhidat 2017 tavaszán, ahol méltatta is az üzletembert. 2016-tól csökkenni kezdett a bankadó mértéke, a 2015-ben bevezetett és 2016-ban megemelt új állami lakásvásárlási hitelnek, a csok-nak pedig az OTP lett a legnagyobb nyertese. Az állami Eximbank adott hitelt Csányi gumifeldolgozójához, míg Andy Vajna cége az OTP-től is kapott hitelt a Tv2 megvásárlására 2015 végén. A legnagyobb magyar bank Mészáros Lőrinc cégeit is rendszeresen hitelezi, ahogyan az MKB munkavállalói résztulajdonosi programját is – Csányi szerint persze mindezt szigorúan üzleti alapon.
Az OTP-vezér annyira nem vonult vissza, hogy 2016 tavaszán elkezdett OTP részvényeket venni, ezúttal a szingapúri alapkezelőjén, a Sertorius Global Opportunities Fundon keresztül. Rövid idő alatt 8,2 milliárd forintért vásárolt be a bank részvényeiből, míg Mol-papírokra ez idő alatt 3,3 milliárdot költött, majd idén tavasszal szintén milliárdos tételben szerzett be az alap a két cég papírjaiból – miközben Csányi rendre kihasználja az OTP részvényopciós programjában rejlő lehetőségeket is. Az időzítés mindenesetre tökéletes volt, hiszen tavaly minden idők legjobb eredményét érte el a bank: a cégcsoport nettó profitja 284 milliárd forint volt. A Sertorius Global Opportunities azért is érdekes, mert a piacon úgy tartják, ahhoz túl nagy, hogy Csányi egyedül legyen benne, ahhoz viszont túl kicsi, hogy komoly nemzetközi befektetők tegyék bele a pénzüket – maradnak tehát az itthoni nagykutyák, akik szeretnék elrejteni milliárdjaikat. A NER néhány fontos szereplőjével azonban nagyon is látható kapcsolatba került Csányi.
Az ingatlanhasznosítással foglalkozó Appeninnt 2017 őszén vásárolta meg Mészáros Lőrinc Konzum-csoportja. Az Appeninn fő tulajdonosa ifj. Ádámosi György volt: ő és az apja is jó személyes és üzleti kapcsolatban vannak Csányival, ifj. Ádámosi például évekig vezette a Csányi magánvagyonát kezelő Bonitás 2002 Zrt.-t. Az üzletről folyatott háttérbeszélgetéseink során többen is utaltak rá: az Appeninn valójában Csányihoz volt köthető, és Mészáros felvásárlása akár azt is jelentheti, hogy így fizették ki az OTP-vezért (lásd: A nagy begyűjtés, Magyar Narancs, 2017. szeptember 21.). A viszonyok azóta tovább bonyolódtak annyival, hogy idén márciusban az OTP Ingatlanbefektetési Alap 5,11 százalékos részesedést szerzett az Appeninnben. Az OTP ingatlanalapjának vezetője egyébként az a Barna Zsolt, aki nem csupán a Tv2 igazgatóságának tagja, de a Hír Tv szerint ugyanazt a magánrepülőgépet szokta használni, mint Orbán bizalmasai, továbbá jóban van Mészáros Lőrinccel és Tiborcz Istvánnal is. Az immár csak volt felcsúti polgármester tavaly év végén vásárolta meg a Mátrai Erőművet, és ehhez kapcsolódóan Mészáros megvette a Geosol Kft.-t is. E biomasszagyártó céget Csányi Sándor és Nagy György adta el Mészárosnak, az ügylet pedig üzleti racionalitással nehezen magyarázható. Az erőmű gyakorlatilag csak a Geosoltól tud fűtőanyagot vásárolni, a monopolközeli helyzet pedig garantálja az évi egymilliárd forint körüli nyereséget (az ügyletről az Index írt részletesen az év elején). Csányi amúgy gyakran üzletel együtt Nagy Györggyel (közösen építették fel például a mohácsi vágóhidat, tavasszal pedig vegyipari céget alapítottak), ami cikkünk szempontjából azért érdekes, mert Nagy György volt a gázkereskedő MET egyik tulajdonosa. Az OTP vezére Orbán Viktor más barátaival is üzletel. Garancsi Istvánnal (és a Mol-vezető Hernádi Zsolttal) közösen több értékes ingatlant is birtokolnak, így például övék a brit nagykövetség volt épülete a Budapest belvárosi Harmincad utcában, az Andrássy út elején lévő Hotel Moments vagy a Tihanyi Kastély és Park Hotel; a cég gellérthegyi villájába pedig hónap elején költözött be Tiborcz István ingatlancége. Csányit amúgy évtizedes barátság fűzi Polt Péter legfőbb ügyészhez vagy Pintér Sándor belügyminiszterhez is, ám arról nem tudni, hogy velük is van-e bármiféle közös üzlete – bár Pintér korábban többször is felbukkant az OTP igazgatóságában.
Érdekesek az OT Industries körül lezajlott tranzakciók is. A társaság olaj- és gázvezetékek építésével foglalkozik, Magyarországon gyakorlatilag egyedüliként, így bőven akadnak megrendelései. 2015 elején a társaság többségi tulajdonosa a Csányi-féle Bonitás 2002 lett, ám 2016 végén a Mol vette át az OT feletti irányítást. De ezeken túl is csurran-cseppen Csányinak az államtól. Év végén tender nélküli tárgyalásos eljárásban nyerte el az OTP, hogy létrehozza a BKK
e-jegy bankkártyás fizetési rendszerét: a kiépítésért 550 milliót kap a bank, majd 0,47–1,2 százalék jutalékot minden megvásárolt jegy árából. Májusban hirdették ki az EU kockázatitőke-programja, a Jeremie keretében kiírt 75 milliárd forintos MFB-pályázat nyerteseit. Ezen Csányi Bontiás alapja mellett olyan cégek voltak befutók, mint a Carion-csoport egyik érdekeltsége (a Rogán köreihez sorolt cég az egyetlen, mely lakáslottót működtet), a Takarékbank-csoport és az MKB egy-egy alapkezelője, vagy épp Hernádi Zsolt.
Csányi Sándor jelen volt Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin júliusi moszkvai találkozóján is, ahol a hivatalos hírek szerint a futball-világbajnokság megrendezéséről, energetikai beruházásokról, gazdasági együttműködésről és az Oroszország elleni uniós szankciókról tárgyaltak. Noha Csányi mindegyik témában érdekelt, a bankvezér jelenléte a tárgyalásokon egyértelmű bizalmat feltételez, főleg, hogy Csányi az orosz elnök tavalyi budapesti vizitjén is felbukkant. Július végén pedig az Index fotósa egy budapesti luxushotelben kapta lencsevégre Csányit, amint Mészáros Lőrinccel beszélget kedélyesen.
Úgy tűnik tehát, hogy ha kezdetben voltak is komoly ellentétek Csányi és az Orbán-kormányok között, mára a közös érdek alapján sikerült azokat elsimítani. Az OTP vezére megteszi azokat a szívességeket, melyeket a hatalom kér tőle, igyekszik együttműködni a kormánnyal és a NER-lovagokkal is, és mindebből rengeteget profitál. A hatalom számára pedig nem biztos, hogy lenne értelme szembemenni Csányival, például mert az OTP tulajdonosi struktúrája (nem lehet csak úgy leváltani a vezetőit) és jó állapota (nem lehet szanálás alá vonni, mint anno az MKB-t) is megnehezíti, hogy azt erővel vegyék el tőle. Ám ha még úgy tűnik is, hogy a kézben tartott Csányival jobban jár a kormány, a NER logikájából az következik, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező ember nem maradhat huzamosabb ideig autonóm. És Orbántól nem állnak távol a váratlan húzások.
| Agrárium: befektetések és támogatások Csányi agrárbirodalma 2010 után is szépen fejlődött, némi visszaesést csak az okozott, amikor a kormány 2014-ben elvonta az 1200 hektárnál nagyobb birtokok alaptámogatásait. Ennek ellenére az elmúlt években továbbra is a Csányi-érdekeltségekhez került a legtöbb földalapú támogatás: miközben az összes dotáció 12,7 százalékkal csökkent 2016 és 2017 között, a Csányinak jutó pénz 3 milliárdról 4 milliárd fölé nőtt a birodalom terjeszkedése miatt. 2014-ben a kormány stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Bonafarm Csoport nyolc cégével. Csányi megúszta a 2015-ben kezdődött állami földárveréseket is, hiszen a kormány mintagazdasággá nyilvánította az általa használt területeket, így azokat továbbra is ő használhatja a kedvezményes bérleti díjért cserébe. A támogatásokra vonatkozó kérdéseket Csányi azzal szokta hárítani, hogy a rendszerváltás óta ő az, aki a legtöbbet fektette a mezőgazdaságba. Ez meg is látszik, hiszen azzal, hogy 2015-ben megvásárolta a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt.-t, ő lett az ország legnagyobb agrárvállalkozója, amivel nem csak megduplázta a Bonafarm Csoport árbevételeit, de immáron annyi gazdával áll kapcsolatban, hogy a hazai termőterület felére van rálátása. Érdemes megemlíteni a 21 milliárdos beruházással felépített mohácsi vágóhidat, amelyhez a kormány 2,7 milliárdos támogatást adott. A tavaly áprilisi megnyitón Orbán Viktor is részt vett, ahol arról beszélt, hogy „ebből kellene több, mondjuk egy tucatnyi, ilyen beruházásból, ilyen cégcsoportból, ilyen tulajdonosokból”. |
| Magyar foci: ami még Csányinak sem sikerült Csányi Sándor nemcsak a bankvilágban és az agráriumban, hanem a labdarúgásban is megkerülhetetlen. 2010 óta az MLSZ elnöke, 2015-től az UEFA Végrehajtó Bizottságának tagja, 2017-től a FIFA tanácsának a tagja, az idén pedig a FIFA alelnökévé is megválasztották. Nem sokkal a 2010-es választások után indult neki Csányi az MLSZ-elnöki posztnak, a miniszterelnök támogatásával. Csányi nemcsak azt ígérte meg, hogy megválasztása esetén rendbe teszi a sportágat, és hogy a fejlesztés érdekében az iskolákban bevezetik a mindennapos testnevelést, de azt is, hogy olyan új adójogszabályok lépnek életbe, amelyek értelmében minden vállalkozó leírhatja az adójából a labdarúgásra fordított összeget. A bankárt megválasztotta elnökének az MLSZ rendkívüli közgyűlése, és egyúttal új alapszabály is életbe lépett, jelentősen bővítve az elnök jogkörét. Csányi hat embert vitt magával a szövetség elnökségébe, köztük Kovács Árpádot, a Költségvetési Tanács elnökét és Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselőt (Kovács már nem tagja testületnek, bekerült viszont oda Garancsi István). Ígéretéhez híven a társaságiadó-kedvezmény rendszere is megvalósult, de az ahelyett, hogy átlátható pénzügyi viszonyokat teremtett volna a sportban, a korrupciós hírek visszatérő témája lett (csak emlékeztetőül: 2017-ben Felcsútra 5,4 milliárdnyi tao-pénz vándorolt, 155 milliót kértek és kaptak például teakonyhára, míg a második legtöbb támogatást a Tállai Andráshoz köthető Mezőkövesd kapta, de ez már csak 867 millió forint volt). Az OTP az elmúlt hét évben összesen 47 milliárd forintot ajánlott fel erre a célra. De hiába nőtt az MLSZ költségvetése a sokszorosára, és nőtt az igazolt játékosok, illetve a csapatok száma, az eredmények csak nem jönnek. A stadionok épülnek, de a bajnokikon az átlagos nézőszám alig haladja meg a 2500-at (Csányi megválasztásakor legalább 10 ezer szurkolót álmodott minden mérkőzésre), a magyar válogatott 51. a világranglistán (2010-ben a 42. volt). Az elmúlt nyolc évben öt olyan szövetségi kapitányt mentettek fel, akit már Csányi nevezett ki, és a helyzet klubszinten sem jobb. Csányi mindezt azzal magyarázta a Portfoliónak, hogy „egy vezető mozgásterét az a szervezet határozza meg, amelynek az élén áll”, és hazai focit nem tekinti sikertelennek, mindössze arról van szó, hogy „lassabb a fejlődés”, mint ahogy a közönség vagy ő maga várta. |
