Szigorodó társadalombiztosítási szabályok

Készfizető gyógyítás

Belpol

Július 1-jén lépett életbe az új társadalombiztosítási törvény, amely az ellátás fizetőssé tételét írja elő azon páciensek számára, akik után legalább 6 hónapja nem fizettek tb-járulékot. A cél helyes: a potyautasok kiszűrése. Félő azonban, hogy az ostor ismét a legrosszabb helyzetben lévőkön csattan.

„Az elmúlt időben jelentősen nőtt azoknak a száma, akik – közülük nem kevesen szándékosan – nem fizettek egészségügyi szolgáltatási járulékot. De az egészségügyi szolgáltatást igénybe vették. Ez igazságtalan és méltatlan a járulékot becsületesen fizető honfitársainkkal szemben. Ezért az új törvény úgy rendelkezik, hogy azok a személyek – és csak azok –, akik a jövőben szándékosan nem fizetnek egészségügyi szolgáltatási járulékot, az egészségügyi szolgáltatást csak akkor vehetik igénybe, ha tartozásukat rendezték” – fogalmazott Áder János köztársasági elnök tavaly decemberben, amikor aláírta az Országgyűlés által december 11-én elfogadott, A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről címet viselő törvényt, közkeletűbb nevén az új tb-törvényt.

A legfőbb változás azokat érinti, akik tb-tartozást halmoznak fel, de igénybe vennék a közfinanszírozott egészségügyi ellátás valamely formáját. Az idén július 1-jéig működő rendszerben, ha a járulékot rendesen fizető polgár felkereste a háziorvosát (a szakrendelőt, a kórházat), zöld jelzés villant föl a neve mellett az orvos számítógépének képernyőjén. Ha elmaradása volt, azaz „rendezetlen” volt a jogviszonya, piros lámpát kapott: az orvosa felszólította a tartozás rendezésére, de a taj-száma továbbra is érvényes volt, és megkapta az ellátást – s azt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK – az OEP utódja) kifizette az egészségügyi intézménynek. Ha a beteg rendezte tartozását, a lámpája zöldre váltott. Barna lámpát pedig eddig az kapott, akinek valamilyen egyéb okból érvénytelen volt a taj-száma: ő az egészségügyi szolgáltatásokat csak akkor vehette igénybe, ha fizetett értük, és a taj érvényességének helyreállítását a kormányhivatalnál kellett kezdeményeznie.

Július 1-jétől azonban barna lámpát kap az is, aki legalább 6 hónapon át nem fizeti az egészségbiztosítási járulékot, illetőleg aki után a munkahelye 6 hónapon át elmulasztja befizetni a szociális hozzájárulási adót. (A törvénytervezetben még három hónap szerepelt, ezt a hatálybalépéskor módosították hatra.) Azaz a legalább 6 hónapja biztosítatlan személy az ellátást megkapja ugyan, de azt ki kell fizetnie: a NEAK mostantól nem fizet helyette az egészségügyi szolgáltatóknak. Ugyanez vonatkozik a gyógyszerekre is: 6 hónapos tartozás esetén az érintettnek a támogatott helyett a teljes árat kell fizetnie. A kivétel a mentés és a sürgősségi ellátás, ami jár mindenkinek, annak is, aki nem fizetett járulékot. A beteg csak akkor lesz ismét jogosult a térítésmentes ellátásra, ha a tartozását rendezte: az azelőtt igénybe vett szolgáltatásért utólag fizetnie kell.

A benyújtó Varga Mihály pénzügyminiszter a törvénytervezetet a potyautasok kiszűrésével indokolta, Izer Norbert, a tárca adóügyekért felelős államtitkára pedig még decemberben így nyilatkozott a változtatás okairól a Magyar Nemzetnek: „A társadalombiztosítás az egész hazai lakosságot felölelő kockázatközösség, de ez sem lehet indok arra, hogy a befizetéseket időben teljesítő tagok finanszírozzák a nem fizetők ellátását.”

Ki fog fizetni?

Többen viszont tiltakoztak, és arra kérték Áder Jánost, ne írja alá a jogszabályt. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) nem vitatja, hogy „a társadalombiztosítás a jogok és a kötelességek egyensúlyán alapszik” és hogy „a járulékfizetési fegyelmet erősíteni”, valamint az elmaradt járulékokat megfizettetni szükséges, de úgy vélik, „ez nem okozhatja a szükséges ellátás megtagadását fizetőképtelenség esetén sem”. A MOK további aggodalma, hogy „a tisztázatlan jogviszony miatt az egészségügyi ellátó személyzet kerül olyan helyzetbe, hogy fizetésképtelenség esetén kénytelen megtagadni az ellátást”. Ezt pedig „az orvos-beteg bizalmi viszonyt alapvetően megzavarónak, a gyógyítás folyamatosságát veszélyeztetőnek” tartják. A MOK a törvénytervezetet nem kapta meg véleményezésre; decemberben arra kérte a döntéshozókat, hogy legalább a végrehajtási rendeletek megalkotásába vonják be a kamarát, de ez sem történt meg.

Tiltakozott a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) is, közleményükben a törvényt embertelennek, a szolidaritás sárba tiprásának nevezték. Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-oldalán tudatta, hogy a Fővárosi Önkormányzat megvizsgálja, „miként tud a kerületekkel együttműködve segítséget nyújtani azoknak, akik önhibájukon kívül, szociális helyzetük miatt kerülnének a törvénymódosítás miatt lehetetlen helyzetbe”. Erzsébetváros önkormányzata még januárban azt írta honlapján, hogy évente egyszer magára vállalja a kerület lakosainak legfeljebb négyhavi tb-tartozását, hogy jogosultak legyenek a térítésmentes orvosi ellátásra. „A rendeletünk július 1. napjától a 3 havi tartozás szerint lépett hatályba, így továbbra is maximum 4 hónapos tb-tartozást áll módunkban kiegyenlíteni” – írták most kérdésünkre.

Biztosított jelenleg többféleképpen lehet valaki. Először is valamilyen mögöttes jogviszony alapján: járulékfizetés nélkül is jogosultak a nyugdíjasok, a kiskorúak, a nappali tagozatos tanulók, a gyesen vagy gyeden lévők, hajléktalanok, fogvatartottak. A munkaviszonyban állók járulékot fizetnek, illetve fizet utánuk a munkaadójuk. A munkavállaló bruttó bérének 7 százalékát fizeti erre a célra, míg a munkáltató (szociális hozzájárulási adó néven) a bruttó bér 15,5 százalékát fizeti be a közösbe. (Ez utóbbi összeg durván 70 százaléka a nyugdíjjárulék, a maradék az egészségügyi.) Ez a munkavállalói, illetve a munkáltatói járulék; de mindkét összeget – ami tehát az egyik a dolgozótól levont, a másik a dolgozó után a cég által fizetett – a munkáltató küldi el (utalja) a NAV számláira.

A gond ott kezdődik, ha a munkáltató valamilyen okból – mondjuk hanyagságból vagy gazemberségből – nem jelenti be a dolgozóját a NAV-nál, illetve ha a járulékot nem fizeti be utána – és a dolgozó csak akkor szembesül ezzel, amikor az orvos vagy a gyógyszerész erre figyelmezteti őt. Hogy vele mi történik, arról a törvény ezt írja: ha az egészségbiztosítási szerv azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató a „bejelentési kötelezettségét nem, vagy nem jogszabály szerint teljesítette, 15 napos határidő tűzésével felszólítja a bejelentésre kötelezettet, hogy igazolja a bejelentés szabályszerű teljesítését. Ha a bejelentésre kötelezett határidőben nem igazolja a bejelentés teljesítését, 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható”. Ez azonban mintha csak a bejelentésre vonatkozna: jóllehet a munkáltató nem pusztán bejelenteni köteles a dolgozóját, hanem havonta a NAV felé bevallani és befizetni is a járulékait. Úgy tűnik azonban, a NEAK rendszere (és az orvos is) csak a bejelentettséget látja: azaz a szabályszerűen bejelentett dolgozó akkor is kap térítésmentes ellátást, ha a munkáltatója valójában nem fizetett utána járulékot. (A járulékfizetés elmaradásának szankcionálása a NAV feladata.) Azt is világosan kimondja a törvény, hogy a tartozást a cégen kell behajtani – arról viszont nem szól, hogy bejelentettség hiányában az ellátásért kinek kell fizetnie. Ahogy arról sem, hogy ha a munkavállaló fizet, akkor később, akár peres úton visszakaphatja-e az ellátási díjat a munkáltatójától.

A munkavállalók és az ugyancsak járulékfizető vállalkozók mellett (a rájuk vonatkozó szabályok ismertetésétől most eltekintenénk) vannak olyanok is, akik egyéni szerződés alapján fizetik maguk után az egészségbiztosítást – például azért, mert bizonyos ideig külföldön tartózkodnak, de szeretnék fenntartani a magyar biztosítást is, vagy huzamosabb ideig nem találnak munkát. Az egészségbiztosítási szolgáltatási járulék összege júliustól havi 7710 forint – egyszerűen szólva ez az a minimális összeg, amelyért ma Magyarországon valaki állami egészségügyi ellátáshoz jut. Izer Norbert a múlt év végén azt mondta, 271 ezren fizetik így a tb-t, ez évente durván 25 milliárd forint. És persze sokan vannak olyanok, akik alkalmi vagy feketemunkát végeznek, vagy kiestek minden szociális hálóból, és a havi 7710 forint megfizetése sem áll módjukban. A mostani változások elsősorban őket hozzák nehéz helyzetbe.

Hogy pontosan vagy legalább közelítőleg hány biztosítatlan állampolgár van ma Magyarországon és milyen bontásban, arra senki sem tudja a választ. (Izer Norbert emlegetett decemberi nyilatkozata szerint 2019-ben 75 ezren vettek igénybe jogosulatlanul egészségügyi szolgáltatást, s ez a NEAK-nak 6,6 milliárd forintjába került – de ez a magyar nyelv szabályai szerint csak azt jelenti, hogy egy év alatt ennyi emberről derült ki az orvosnál, hogy nincs befizetve utána a járulék.)

A valós szám százezres nagyságrendű lehet, két szakértőnk is 200–300 ezerre tippelte. „Ez kormányokon átívelő probléma, és a mostani törvény folytatása annak, amit 2005–2006 táján elkezdtünk” – mondja erről Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. A Gyurcsány-kormányban, Molnár Lajos egészségügyi miniszterkedése idején helyettes államtitkárként ő volt a felelőse a jogviszony-ellenőrzési programnak: „Akkor nagyjából egymillió rendezetlen jogviszony volt, az ellenőrzésnek köszönhetően ez 300–400 ezerre csökkent le, és körülbelül 100 milliárd forintnyi többletbevételt hozott.” Dózsa úgy véli, most jóval kevesebb ember jogviszonya kérdéses, és a szigorítás nagyrészt ezeket rendezni is fogja. De biztosan marad néhány tízezer biztosítatlan – nekik segítséget kell kérniük. „Egy magyar állampolgár egészségügyi ellátására havonta átlagosan 16–18 ezer forintot költ az egészségbiztosító. A 7710 forint ennek kevesebb mint a fele, ezt illene mindenkinek befizetnie, vagy ha nem tudja, segítséget kell kérnie, ami viszont már a szociális ellátórendszerre tartozik.”

Aggályok

Azzal minden általunk megkérdezett egészségügyi szakértő egyetért, hogy az egészségügyi hozzájárulás összege (napi 257 forint) nem sok, nemcsak az Egyesült Államokkal vagy Nyugat-Európával, de térségünk más országaival összehasonlítva sem. Ahogy arról is hasonlóan gondolkodik mindenki, hogy az irány jó, a jogviszonyokat tisztázni kell. Aggályok azonban felmerülnek. „A havi 7710 forintos járulék nincs arányban azzal a potenciális költséggel, amellyel a betegnek szembe kell néznie, ha tartozása van. Egy epekőműtét több százezres, egy csípő- vagy térdprotézisműtét akár egymillió forintos kiadás is lehet, ha valaki nincs biztosítva” – mutat rá Rékassy Balázs egészségügyi szakmenedzser, és hozzáteszi: az még a jobbik eset, ha valaki a jogviszonya rendezetlenségéről a beavatkozás előtt szerez tudomást, és nem utána, amikor fizetnie kell. Ezért elengedhetetlen, hogy a NAV, illetve a NEAK értesítse a tartozást felhalmozó állampolgárokat. „Az, hogy a törvénytervezetben eredetileg szereplő 3 hónapot 6 hónapra módosították, fontos lépés volt. A 3 hónap nagyon rövid idő, bárki elveszítheti a munkáját vagy kerülhet olyan helyzetbe, hogy ennyi idő alatt nem tudja rendezni a tartozását” – mondja Rékassy.

A NEAK-ot megkérdeztük arról, hogyan képzelik a hátralékosok tájékoztatását. A hivatal volt szíves nem válaszolni, a hozzáállást ezúton is köszönjük. Így újfent csak Izer Norbert decemberi nyilatkozatára hagyatkozhatunk, eszerint „ha a magánszemélynek megszűnik az egészségügyi ellátásra való jogosultsága, a NEAK azonnal tájékoztatja az adóhivatalt. A hatóság levelet küld az illetőnek, amelyben jelzi, hogy adott helyzetében ellátást csak az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével vehet igénybe.”

Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász szerint az új szabályozás egy lépés lehet afelé, hogy a rendszer a biztosítottat ügyfélként kezelje. Ennek nagy előnye, hogy számon lehet kérni, mit kap a beteg a befizetett összegért. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász viszont aggódik: „Csak úgy lenne szabad életre hívni egy ilyen rendszert, ha megvan a megfelelő szociális védőháló, ha az állam könnyítést tud adni azoknak, akik rászorulnak, akik nem tudják fizetni még a havi 7710 forintot sem.” Sinkó szerint az sem szerencsés, hogy éppen most, a koronavírus-járvány levonultával vezetik ezt be, amikor rengetegen kerültek nehéz helyzetbe, sokan elveszítették a munkájukat. „Jövő őszig fel lehetne függeszteni ezt a rendelkezést.”

Kiskapu a sürgősségi ellátáson át

A szakértők azt is kifogásolják, hogy a törvény konfliktust kelthet az orvos és a beteg között, ha a páciens a rendelőben szembesül azzal, hogy vagy fizet, vagy ellátás nélkül távozik. Ráadásul azt sem lehet mindig egyértelműen eldönteni, hogy életveszélyes állapotról van-e szó – mely esetben térítésmentesen jár a betegnek az ellátás –, vagy sem. „Mi történik akkor, ha felhív egy beteg, hogy iszonyú mellkasi fájdalma van, nem kap levegőt, háziorvosként azonnal kimegyek hozzá, megvizsgálom, és megállapítom, hogy mellhártyagyulladása van, írok fel neki gyógyszert és adok egy fájdalomcsillapító injekciót – majd kiderül, hogy nincs biztosítása. Mivel nem életveszélyről van szó, ki kell számláznom neki az ellátás díját, a beteg viszont azt mondhatja, de kérem, mi van, ha infarktusom lett volna?” – hoz egy példát Komáromi Zoltán háziorvos, a DK egészségpolitikusa. „És mi történik, ha nem vagyok benne biztos, hogy infarktus-e vagy sem, kihívom a rohamkocsit, akik beviszik a sürgősségire, ott újabb vizsgálatokat végeznek, és ott derül ki a mellhártyagyulladás?” A sürgősségi ellátás egyébként is kiskapu lehet, és ezt a lehetőséget orvosok és betegek egyaránt ki fogják használni: egy epekőműtétet például el lehet végezni sürgősségi ellátásban, ha epeút-elzáródásra hivatkoznak. Ez viszont a már így is túlzsúfolt sürgősségi osztályok még nagyobb terhelését idézheti elő.

Figyelmébe ajánljuk