Kiderültek az egyik letelepedési kötvényeket forgalmazó cég adatai
D_KOS20170222012.jpg

Kiderültek az egyik letelepedési kötvényeket forgalmazó cég adatai

  • narancs.hu
  • 2017. április 20.

Belpol

A fideszes bizottság csak a büntetőfeljelentés hatására adta ki az adatokat.

Miután a Magyar Nemzet büntetőfeljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen közérdekű adatokkal való visszaélés vétségének gyanúja miatt, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke kiadta a lapnak az egyik letelepedési kötvényeket forgalmazó cég adatait. A gazdasági bizottság már elveszített egy pert, amiben az adatok kiadására kötelezték őket, ám a bizottság elnöke, Bánki Erik a bírósági döntés ellenére is visszatartotta az információkat.

A lap a ciprusi bejegyzésű Migrat Immigration Asia Ltd. engedélyeztetésével kapcsolatos dokumentumokat kapta meg, mely Malajziában, Mongóliában és a Koreai Köztársaságban forgalmazott letelepedési kötvényeket. Az iratokból nem derül ki, hogy a cég hogyan értesült a milliárdos bizniszt jelentő programról. A ciprusi cég egy bizonyos Bodó János tulajdonában áll, övé a dohány-nagykereskedelemmel foglalkozó Trafikband Zrt., valamint üzemeltet egy galériát az V. kerületi Falk Miksa utcában. A papírokból az viszont kiderül, hogy Bodó 2015 novemberében egy magyar cég nevében adta be állampapír-értékesítési kérelmét, három héttel később pedig már a ciprusi cég nevében adta be ugyanazt a kérelmet. Azt nem tudni, miért volt szükség egy ciprusi cégre, az viszont sietségre vall, hogy a társaságot nem újonnan alapította, hanem úgy vásárolta két ciprusitól.

A Magyar Nemzet azt is írja, hogy a vállalkozásnak nincs honlapja, egy másik kötvényforgalmazó társaság pedig arról számolt be, gyakran előfordult, hogy a mongol ügyfelek őket keresték meg, segítsenek a Migrat Immigrationnel kapcsolatba lépni.

A lap számításai szerint a letelepedési kötvényt áruló cégek 115–130 milliárd forintos bevételre tettek szert, ebből 42 milliárd forint közpénz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.