Könyvelők: A NAV direkt szívatja az adózókat

  • narancs.hu
  • 2023. február 1.

Belpol

A Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke a torkos borzot emlegeti az új internetes ügyintéző felület miatt.

Lekapcsolt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy internetes ügyintéző felületet, újat vezetett be, ami azzal járt, hogy a könyvelők korábban nem várt akadályokba ütköznek ezekben a napokban, és sokkal lassabban haladnak. 

„...A NAV lényegében lekapcsolja a 16 éve egész használható EBEV-et, amit még az APEH indított az útjára, és elégedettek lehetnénk, ha az ÜPO legalább megközelítené ezt a színvonalat. Sajnos a fejlesztés során bekapcsolt új funkciók olyan alapvető hibákkal küzdöttek, hogy a rendszer képtelen volt kiszolgálni a lekérdezéseket és a böngészőn keresztül bejelentkezőkkel is rendre közölte, hogy »HIBA történt«, és elölről kellett kezdeni a kattintgatást” – fakadt ki nyilvános Facebook-posztban az esetről Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke. 

Szóvá tette, hogy a NAV úgy kommunikálta ezt a változást, hogy egy egyeztetést követően vezette be, pedig „az egyeztetés nem azt jelenti, hogy közlöm a másik féllel, hogy mi lesz”.

A problémát nyilvánvalóan a NAV is észlelte: január 28-án, szombaton éjjelre üzemszünetet rendelt el, hogy megoldják az átmenetet, de a helyzet nem lett jobb.

„Most vasárnap hajnali fél három van – posztolta az alelnök. – Kivártam a frissítést és próbáltam rájönni, hogy mi az újdonság. Az ONYA-n továbbra sincs meghatalmazási nyomtatvány, csak a gagyi helyi adózásra való. Az ÜPO-n nem lett több a csempe és az ügyintézhető dolgok se bővültek. Az EBEV-en megszűnt a Lekérdezés menü már a frissítés előtt, helyette először ki kell tallózni az ÜPO-n az adózót, aztán a Dokumentumok menüpontban lehet lekérdezni, de a képernyőkép áttekinthetetlen. Korábban 1 sor volt 1 dokumentum. Most egy fél oldal, színek, megkülönböztető jelzések nélkül. A nyugta itt se tölthető le, hanem előbb azt meg kell jeleníteni.

Ehh. Nakéremszépen: A torkos borz itt kutyafüle.”

Egy másik posztban azt mutatja be, hogy egy felület olyan fájlneveket generál, amelyekről csak akkor tudja meg az ember, mit rejtenek, ha egyenként rákattint: 

„Korábban azt gondoltam, hogy a NAV fejlesztői csak szokásosan hanyagok és felkészületlenek. Most inkább azt gondolom, hogy direkt szívatják az adózókat és az igénytelenség csak álca. Köszönjük” – írja az igazságügyi könyvszakértő.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.