Állami, önkormányzati hátszéllel kampányoló fideszesek

Kötelességüknek érzik

Belpol

Beül a miniszter és az államtitkár közé, köszöntik az alapkőletételen, ahová a helyi ellenzéki városvezető nem hivatalos – sokféle módon élnek az állami és az önkormányzati segítséggel a kormánypárti országgyűlési képviselőjelöltek a kampányban. Már természetesnek tűnik, hogy nem egyenlő feltételek között zajlik a verseny.

„Ajánlom a figyelmükbe Szabó István posztját Csengeléről: sok fejlesztés készült el, és közösen azon dolgozunk, hogy vidéken élni egyre jobb legyen” – áll abban a chatüzenetben, amely február 19-én érkezett a telefonomra a Nyugat-Csongrád hírei nevű csatornáról. Az illusztráció Farkas Sándor fideszes országgyűlési képviselő arcképe, aki nem indul újra a Csongrád-Csanád megyei 3. számú egyéni választókerületben, súlyos beteg (lásd: Lélekvesztőtől a tengerjáróig, Magyar Narancs, 2025. június 4.). Helyette jelölték a kormánypártok Szabó István derekegyházi polgármestert. Az üzenet az ő videóját tartalmazza. Szabó István a Csongrád-Csanád megyei, 1737 lelkes Csengele község főterén társalog az ottani polgármesterrel. Szabó arról beszél, szépen fejlődik ez a település, megkérdezi csengelei kollégáját, mit tapasztalt, milyenek a lehetőségek. Apróság, de az, hogy a csengelei polgármestert Tóth Tibor Imrének hívják, nem hangzik el, a poszt szöveges mellékletében sem szerepel. Azt nyilván nem is kell feltüntetni, mindenki sejti, hogy ez egy kampányhirdetés.

Az, hogy a helyi polgármester közös videón szerepel vele, olyan előny, amellyel az ellenzéki vetélytársak a választási kampányban aligha élhetnek. Ezzel a megállapítással hívtuk fel Szabó Istvánt, és a kérdéssel: egyenlőnek tartja-e ilyen körülmények között a versenyt? A Fidesz–KDNP országgyűlési képviselőjelöltje visszakérdezett: biztos, hogy egyértelműen előny ez?

„Azt látom – fejtette ki Szabó István –, hogy mindegyik párt a saját partnereivel, a saját embereivel lép föl, a saját csatornáin mutatja meg magát, és próbálja meggyőzni a választópolgárokat az ő aktivitásáról, leendő tevékenységének hasznáról. Ki mivel tud élni, azzal él, és ez nem visszaélés, a részemről legalábbis nem. A polgármesterek régóta jó kollégáim, beszélgetek velük, fölajánlják a segítségüket, és fölvállalják magukat.”

Máris dolgozik

Szabó Istvánról, aki huszonhárom éve Derekegyház polgármestere, tavaly ősszel már sejteni lehetett, indul az országgyűlési választáson, mert a Facebook-oldalán országos és világpolitikai ügyekről nyilvánult meg videókon. A választókerület híreit ismertető kormánypárti hírportál, a cs3.hu rendszeresen dokumentálta szereplését. A naiv kérdésre, miért fontos megemlíteni, hogy Derekegyház polgármestere egy másik település rendezvényén is ott volt, az az állandó válasz született, hogy Szabó István a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) megyei el­nöke (lásd: Egyszerre mindenütt megjelent, Magyar Narancs, 2025. november 5.). E tisztségében nyilatkozott a szentesi televíziónak is. Aztán őt választották be a csongrád-csanádi megyei közgyűlésbe az októberben elhunyt Gyovai Gáspár képviselő, csongrádi Fidesz-elnök helyére. És bár még van néhány hét a választásokig, mint egy képviselő, aki latba veti összeköttetéseit, elkísérte tárgyalni Csongrád polgármesterét, a független Bedő Tamást a minisztériumba, amikor a Versenyképes Járások Programból adódó fizetési kötelezettség miatt veszélybe került a város likviditása. Ezt nem Szabótól tudjuk, de megerősítette az értesülést, és azzal indokolta, hogy miként DK-s ellenfele, Varga Ferenc szokott fogalmazni, ő is érdekképviseleti munkának fogja fel a képviselőséget. Kötelességének érezte, hogy megyei TÖOSZ-elnökként, a kapcsolatrendszerét használva segítsen.

A Fidesz–KDNP-nél magától értetődőnek tartják, hogy nincsenek határok tisztségek, hatáskörök között, és hogy jelöltjeiket önkormányzati és állami erőforrások és szereplési lehetőségek segítik. Ez derült ki abból a vitából, amely a Békés megyei Gyula képviselő-testületi ülésén zajlott le a közelmúltban. Mikóné Hirth Beáta (Magyarországi Régiókért Egyesület) önkormányzati képviselő azért kért szót, mert egy előterjesztés szerint Kónya István (Fidesz–KDNP) alpolgármester – valamint megyei önkormányzati képviselő, tanácsnok, területfejlesztési bizottsági elnök, és egyben a Békés megyei 3. számú egyéni választókerület kormánypárti országgyűlési képviselőjelöltje –, az előző évről huszonhat nap ki nem vett szabadságot hozott át. Mikóné azt kérte, az önkormányzati működés átláthatósága és az elszámoltathatóság érdekében mutassák be a polgármester és az alpolgármesterek szabadság-nyilvántartását, derüljön ki, mi az oka annak, hogy Kónya nem tudta kivenni a szabadságát. Mikóné szóba hozta Lázár János építési és közlekedési minisztert, aki bejelentette, a kampány idején szabadságon lesz, s a helyettese vezeti a minisztériumot. Kérte Kónyát, hogy mivel szemlátomást a kampányával van elfoglalva az utóbbi fél évben, a januártól április 13-ig tartó időszakban ne vegye fel alpolgármesteri illetményét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.