Hogy ennek mi lehet az oka, arra is választ kaptunk a Helsinki Bizottság és az Amnesty International konferenciáján.

„Az igazságügyi miniszterünk gyűlöli a független bírókat. Lengyelországban a kormány a bírókra és Donald Tuskra, az Európai Tanács elnökére osztotta azt a szerepet, amit Magyarországon Soros György foglal el. Mindenért mi vagyunk a hibásak. A kormánybarát média még a gdanski polgármester, Pawel Adamowicz meggyilkolásáért is a bírókat tette felelőssé, mondván a börtönviselt elkövető korábban túl hamar szabadulhatott.”

Ezt Joanna Sienkiewicz, a katowicei bíróság büntetőbírája mondta a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International nemzetközi konferenciáján. A beszélgetések témája a jogállamiság és a bírói függetlenség helyzete volt, az apropót a magyarországi közigazgatási bíróságok tervezett felállítása adta.

A 2020. január 1-től működő különbíróságok politikailag fontos – például választási, közbeszerzési, médiahatósági – ügyekben ítélkeznek majd, igazgatási vezetőjük az igazságügyi miniszter lesz, aki döntő szót kap a bírók és bírósági vezetők kinevezésében.

Hahó, a Fidesz épp most végzi ki a fejünk felett a független igazságszolgáltatást!

Ha nem ütköznek ellenállásba, nem fognak megállni. Szerdán az Országgyűlés fideszes többsége minden emberi számítás szerint megszavazza a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, azaz lényegében külön bejáratú bíróságokra tereli a politikailag kényes ügyeket. Mindezt látható tiltakozás nélkül. Amikor 2016-ban a mostaninál egy fokkal enyhébb javaslattal próbálkoztak, még a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal is megfogalmazta ellenvetéseit, az ellenzék pedig megakadályozta a törvény elfogadását.

A múlt pénteki konferenciára a szervezők Trócsányi László igazságügyi minisztert is meghívták, de ő egyéb elfoglaltságára hivatkozva nem ment el, maga helyett a HVG-s interjújának angol fordítását ajánlotta a résztvevők figyelmébe.

A hős főbíró

A lengyel bírónővel egy panelbeszélgetésbe került Vadász Viktor, a Fővárosi Törvényszék büntetőbírája, az Országos Bírói Tanács (OBT) tagja. Feltűnő volt, hogy míg Sienkiewicz folyamatosan a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) intézkedéseit szidta, és nem különösebben titkolta abbéli reményét sem, hogy az idén novemberi választásokat elveszítik, addig Vadász a Fidesz nevét nem is említette, bírálatát Handó Tündére, az Országos Bírósági Hivatal elnökére fókuszálta.

Az OBT tavaly év elején kezdte kritizálni Handó önkényes kinevezési gyakorlatát, ami miatt az OBH elnöke jelenleg nem ismeri el a testület működését, az OBT például a költségvetéséhez sem fér hozzá.

Középen Joanna Sienkiewicz és Vadász Viktor Fotó: Egyed Péter

Lengyelországban a bírói kar a PiS 2015-ös hatalomátvétele után keményen szembeszállt a kormány térfoglalási törekvéseivel, míg Magyarországon az Alkotmánybíróság elfoglalását vagy a bírók korai nyugdíjazását hallgatás övezte, és a különbíróságok terve ellen sem tiltakoztak eddig a bírók. Bár Handó ténykedése ellen a közelmúltban számos bíró nyilatkozatban állt ki, a médiában névvel jobbára csak az OBT-tagok mernek nyilatkozni, aminek Vadász Viktor szerint az lehet az oka, hogy sokan félreértik a bírók politikai véleménynyilvánítását tiltó etikai normát.

A lengyeleknél az ellenállás első jele volt, hogy az Alkotmánybíróság nem fogadott tagjai közé a kormány által jogtalanul kinevezett három bírót, és annak ellenére hozott folyamatosan a kormány szándékaival ellentétes döntéseket, hogy a PiS azokat nem tette közzé a hivatalos közlönyben. A lengyel Alkotmánybíróságot csak 2016 végén tudta elfoglalni a kormánypárt, amikor egy sor korábban megválasztott tag mandátuma lejárt.

Erős az ellenkezés a legfelsőbb bíróság tagjainak korai nyugdíjazásával szemben is. Az elküldött bírók, köztük Malgorzata Gersdorf bírósági elnök továbbra is bejárnak a munkahelyükre, ügyük jelenleg az EU luxembourgi bíróságának kezében van. „Gersdorf nem adja fel a harcot, ő minden lengyel bíró hőse” – mondta Sienkiewicz.

A bírói kar alsóbb szintjein is érezhető a kitartás. Amikor a kormány átvette az irányítást a bírói kinevezésekről döntő tanács felett, a megüresedő 15 bírói helyre a 10 ezer fős karból mindössze 18-an jelentkeztek, és a fejenként 25 ajánlást is csak azután tudták összeszedni, hogy a jelölési folyamatot anonimmá tették.

Nekiugrottak

A lengyel és magyar bírók reakciója közti különbséget Sienkiewicz szerint magyarázhatja, hogy Lengyelországban a bírók a jogászi társszakmáktól és a társadalomtól is rengeteg támogatást kaptak. „Bár a média kormánypárti részében mi vagyunk az állam ellenségei, a független médiumokban rendszeresen megszólalhatunk. Tényleg, önöknél van még sajtószabadság?” – tette fel a kérdést ezen a ponton a bírónő, általános derültséget keltve.

Tüntetés Malgorzata Gersdorf mellett a legfelsőbb bíróság épülete előtt Fotó: Marcin Kmiecinski / MTI/EPA

Lényeges különbség az is, hogy míg a Fidesz kétharmaddal tudta átvinni a bíróságokra vonatkozó szabályokat, a PiS-nek nincs alkotmányozó többsége, így lépéseik sokszor nem csak a jogállamiságot, hanem a formális jogot, a lengyel alkotmányt is sértik. Orbánék továbbá fokozatosan haladtak, Jaroslaw Kaczynski pártja ellenben kapásból nekiugrott a bírói függetlenségnek, és a PiS ideológiájában is központi helyet foglal el a bíróságok megtisztítása a „posztkommunistáktól.”

A történelmi tapasztalat mindenesetre a magyar példát erősíti. A diktatórikus rendszerek bíróságait kutató norvég professzor, Hans Petter Graver szerint a bírók ritkán állnak ellen a jogállamiságot felszámoló végrehajtó hatalomnak. „A bírók legtöbbször elfogadják hatáskörük korlátozását vagy akár a direkt politikai beavatkozást is. Persze ismerünk ellenpéldákat, mondjuk Norvégia vagy Belgium német megszállásának idejéből” – mondta.

Hans Petter Graver Fotó: Egyed Péter

Fleck Zoltán jogszociológus is arra következtet magyar bírókkal folytatott interjúk alapján, hogy a domináns magatartás a hatalomhoz való igazodás. „A magyar bírók három fő típusba sorolhatók: vagy nincs véleményük a jogállamiság leépítéséről, vagy az előmenetel miatt aktívan mutatják a lojalitásukat, vagy nem értenek ugyan egyet, de inkább hallgatnak.” Fleck szerint létezik egy csekély létszámú, óvatosan kritikus bírói csoport is, de ennek tagjai legtöbbször egyedül maradnak, és gyakran elhagyják a szakmát. „Talán az OBT az első olyan platform, ahol együttesen tudnak fellépni.”

Íratlan szabályok

A magyar és a lengyel esetet a nemzetközi szereplők, elsősorban az EU hozzáállása is megkülönbözteti. Míg az Orbán-kormány egyes bíróságokat érintő törvényeit korábban életkori diszkriminációra vagy a szólásszabadság sérelmére hivatkozva kaszálták el, az új lengyel szabályozás miatt az Európai Bizottság az Unió alapértékeinek megsértése miatt elindította a 7-es cikkely szerinti eljárást, a lubembourgi bíróság pedig úttörő módon ideiglenes intézkedésben tiltotta meg a bírók idő előtti nyugdíjazását.

Ettől függetlenül Uitz Renáta és Halmai Gábor előadásának végkövetkeztetése is az volt, hogy az uniós eljárások nem hatékonyak a jogállamiságot és a bírói függetlenséget veszélyeztető kormányok ellen, mert a kormányok párbeszédképességére építenek, és keverednek bennük a jogi megfontolások a politikával. Halmai szerint az uniós pénzek kifizetéséhez kapcsolt jogállamisági feltételhez lehet némi reményt fűzni. Ezt az Európai Bizottság javasolta a következő pénzügyi ciklusra, az Európai Parlament már rá is bólintott, a tagállamokat tömörítő Tanács viszont még nem.

Uitz Renáta és Halmai Gábor Fotó: Egyed Péter

A bírói függetlenség elleni támadásokat azért is nehéz uniós szinten megfogni, mert az gyakran olyan törvényekben nyilvánul meg, amelyek más uniós államokban is léteznek. Miniszteri irányítás alatt vannak a bíróságok Ausztriában, Csehországban és Németországban is, de mint az a külföldi előadók szavaiból kiderült, ezekben az országokban a politikai kultúrából fakadó „íratlan szabályok” biztosítják, hogy a miniszterek nem saját embereiket ültetik a bírói pozíciókba. „Csehországban a rendszerváltás óta egyszer próbálkoztak ilyesmivel, annak az érintett miniszter lemondása és a kormány bukása lett a vége” – mondta Zdenek Kühn cseh közigazgatási bíró és jogászprofesszor.

Zdenek Kühn Fotó: Egyed Péter

A jelenlegi magyar kormánytól ilyen visszafogottság aligha várható, ez az oka annak is, hogy bár Kühn szerint kifejezetten jó, ha a bírósági szervezetrendszeren kívülről is kinevezhetnek bírókat, az Amnesty és a Helsinki a magyar kormány terveiben ezt is bírálja.

Szerintük a kormányhoz lojális tisztviselők érkezhetnek majd a bírói székekbe. „A szabályokat nem önmagukban, hanem a politikai kontextussal együtt kell nézni. Az, hogy egy törvény máshol bevált, semmit sem jelent. A guillotine egyes részei – a deszkák, a kötél, a bárd, a penge – önmagukban nagyon hasznosak lehetnek a hétköznapi életben, de együtt mégiscsak egy halálos fegyvert alkotnak” – zárta a vitát Kádár András Kristóf, a Helsinki társelnöke.