Az éveket csúszó Combino villamosok ajtaja nem nyílik, szakadnak a felső vezetékek, a jobboldali főpolgármester-jelölt, Tarlós István Köztársaság téri kampányközponttal, vörös kockás szimbolikával és szoci helyettesek ígéretével udvarol az MSZP-nek - amely pedig Demszky Gábor mögött áll. Az viszont nem kizárt, hogy a szocialista szavazók egy része október 1-jén az MDF-es Katona Kálmánt ikszeli.
Látható, a Budapestet 16 éve irányító Demszky Gábor ötödik kampánya minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik, ráadásul a fentiekhez jött még az összetűzés saját pártja fővárosi vezetőivel, a közgyűlési
lista miatti konfliktus
Bőhm András, az SZDSZ városházi frakcióvezetője július végén az Indexen politikai, jogi és erkölcsi okból is visszatetszőnek, illetve hamiskodó PR-akciónak nevezte korábbi patrónusa szándékát, hogy új, eddig leginkább a városvezetés kritikusainak számító "civil" szakemberekkel dinamizálja a fővárost, s persze a maga újraválasztási kampányát is. A jelenség nem példátlan; a szocialistáknál mindig is voltak, a Fidesznél pedig az idén jelentek meg - legalábbis a nyilvánosság előtt - ilyesfajta csatározások, ám a szabaddemokratáknál eddig nem fordult elő, hogy a jelöltállítási belső harcokat a sajtóban vívják.
Bőhm a felszínen Bojár Iván András építészetkritikus, Z. Halmágyi Judit építész, John Emese, az ifjúliberális Új Generáció elnöke, valamint Dancs Gábor eddigi irodavezető-helyettes politikai pozícióba emelése, mandátumot érő listás helye miatt fordult szembe Demszkyvel, ám több, általunk megkérdezett SZDSZ-politikus és -háttérember szerint mindennek előzménye és célja is van. "Demszky mindig ezt csinálta: saját embereit is magával vitte, amikor valamilyen pozícióba került" - mondta egy forrásunk, aki hozzátette: korábban Bőhm is a haszonélvezője volt a főpolgármester e szokásának. A politizálást a rendszerváltás utáni első ciklusban XI. kerületi önkormányzati frakcióvezetőként kezdő Bőhm 12 éve vezeti a Fővárosi Közgyűlés szabaddemokrata frakcióját. A korábbi bizalmi helyzetet jól jellemzi, hogy Demszky az ő ügyvivőségét kvázi feltételül szabta 2000 decemberében, amikor megválasztották rövid lélegzetű SZDSZ-elnöki ciklusára. Alig fél évvel későbbi lemondásakor bizalmasa is távozik az ügyvivői testületből (üt), ám Demszky nyomására 2002-ben befutó helyhez jutott a párt országos listáján. Idén tavasszal azonban csak a 22. helyre került, amit forrásaink egyöntetűen azzal magyaráznak, hogy az utóbbi években a párt belső ellenzékét jelentő fodorista lázadókhoz csatlakozott.
Az évtizede összeforrt Demszky- Bőhm páros közti ellentét első jele a bennfentesek számára a 2005. márciusi tisztújítás volt, amikor Bőhm Fodor Gábor elnökké választását támogatta, míg Demszky Kuncze Gábor mellett állt ki. Bőhm akkor az üt-be sem került be, ám két hónappal később a pártellenzék és a fővárosi küldöttek voksait bírva egy huszárvágással megszerezte a párt belső parlamentjeként működő országos tanács (ot) elnöki posztját - épp a Fodor-vonalat akkorra odahagyó, a pártvezetés fősodra által támogatott Gusztos Péterrel szemben. Ezzel
Bőhm kilépett
Demszky árnyékából, azaz 2005 júniusától "saját jogán" is országos politikusnak tekinthető. Jelezte ezt a tél végi listaállítás is: a mainstream nem felejtette el neki a Fodor melletti kiállást, amit jól érzékeltetett a már említett 2006-os országos listás helye. Sőt, a pártve-zetés a budapesti területi listán is az 5. (nem befutó) helyre javasolta, amit aztán a fővárosi választmány megfúrt, s Bőhm így jutott a biztos országgyűlési mandátumot érő 3. pozícióhoz. Egy kerületi szabaddemokrata politikus eszünkbe idézi: a főpolgármester e vitában nem állt ki Bőhm mellett.
A július végi, Demszky elleni támadás óta szilenciumot tartó Bőhm a városháza informális belső hierarchiájában a főpolgármestert körülvevő négy-öt befolyásos ember egyike volt, ám forrásaink szerint Demszky legfőbb bizalmasának azután sem volt tekinthető, hogy Atkári Jánost - Bőhm erős közreműködésével - megfosztották a hatalmától. (Az addig a jobbkezének, Budapest pénzügyi vezetőjének számító Atkáritól a főpolgármester 2004 november-decemberében gyakorlatilag az öszszes jogkört megvonta, csak a helyettesi posztról nem lehetett leváltani. A fő ok Atkári költségvetési "merevsége" volt, de azért eltávolításába belejátszhatott az is, hogy a Demszky körüli tavalyi botrányok idején - terepjáró, isztriai nyaraló - bírálta a főnökét annak "dzsentri- allűrjei" miatt.)
Forrásaink szerint bár a főpolgármester egyre ritkábban kérte ki mostanság Bőhm véleményét, a belső kör tagjaként - fővárosi frakcióvezetőként - tudott a készülő személyi változásokról, hiszen posztja okán részt vett a kampánymegbeszéléseken. Bőhm nehezményezte is a politikán kívülről érkezők előnyben részesítését a kipróbált pártemberekkel szemben, de nyílt konfrontációig annak ellenére sem jutottak, hogy Demszky nem vette figyelembe az ellenvetéseit. Egyébként Bőhm az Indexnek nem is a stábon belüli, hanem a szocialistákkal (!) való egyeztetés hiányát kifogásolta, arra hivatkozva, hogy a főpolgármester közös jelöltként indul. Egy - a vitában Bőhm-párti - liberális politikus szerint az eddig Bőhm vezette, általa összerakott és hozzá kötődő frakciót Demszky saját, politikai legitimitás nélküli, majdhogynem csak tőle függő emberekkel tölti fel, "gyakorlatilag kihúzza a frakciót Bőhm alól". Az újak bejövetele ugyan nem radikális mértékű, de nyilván kárvallottjai lesznek néhányan, akiket a főpolgármester tanácsadói vagy háttérintézménybeli státusokkal, illetve külső bizottsági tagságokkal kárpótolhat.
Több - a mostani jelöltállítási vitában a főpolgármester mellett álló - forrásunk szerint Demszky nem tehetett mást, mint hogy ötödik ciklusáért harcba szállva kerüli a mozdulatlanság látszatát, és megoldást ígér azokra a problémákra, melyeket a liberális (és a baloldali) közvélekedés leginkább a városháza szemére vet. Atkári után idén kirúgta a konzervatív felfogású Schneller István főépítészt; Budapest vizuális megújítását pedig a korábban a szemellenzős és fantáziátlan fővárosi építészetpolitikát erősen bíráló Bojártól főpolgármesteri biztosként, Z. Halmágyitól pedig valamilyen szakmai, de nem főépítészi beosztásban várnák el. John Emeséé lesz az oktatás- és az ifjúságpolitika, az eddig hivatalnokként, a továbbiakban politikusként a Demszky-csapatba tartozó Dancsnak a városüzemeltetést, legfőképp a tömegközlekedést kell kezelnie. Mindannyian képviselők is lesznek, mivel az 5., a 8., a 9. és a 13. helyen vannak az SZDSZ listáján, ahonnan várhatóan az első 15 jut a közgyűlésbe. (Pontosabban az első 16, mert a Demszky mögötti második helyet a demokratikus ellenzék egyik szimbólumának számító Rajk László foglalja el, aki - 2002-höz hasonlóan - idén is lemond a mandátumáról.) Az említetteken kívül Ikvai-Szabó Imre (3.), Bőhm (4.), Lakos Imre (6.), Szolnoki Andrea (7.), Geberle Erzsébet (10.), Hardi Róbert (12.), Molnár István (14.) és Szász Domokos (15.) számít befutónak, de új ember még az egykori főpolgármester-helyettes Székely Gábor (11.), illetve Takács Gábor (16.) józsefvárosi alpolgármester is.
A névsor egyelőre nem tekinthető véglegesnek, mert a választmány csak lapzártánk után, szerda délután dönt a kérdésben, de az előzetes információk szerint várhatóan elfogadják. Már csak azért is, mert ezt az egy listát terjesztik be, miután Demszky és a fővárosi elnök Lakos a múlt héten megegyezett róla, illetve azt a budapesti elnökség is támogatta.
Demszkynek amúgy joga van meghatározni a lista első harmadát, és - mint említettük - ezzel rendre élt is; most pedig olyan kompromisszum született, amelyben a főpolgármester valamennyi jelöltjét akceptálták. (Eredetileg volt egy ötödik is, de a Kóka János miniszter által helyzetbe hozni kívánt Szekfű Balázshoz Demszky nem ragaszkodott, így neki nem is jut közgyűlési mandátum.) Amúgy mindegyik új jelölt ellen merültek fel kifogások, de egy forrásunk szerint mindenkinek csak egy-egy emberrel volt baja, az egészet és főleg a megújulás elvét nem kritizálták.
Bőhm frakcióvezető látszólag semmit nem ért el a lázadással - hacsak azt nem, hogy végképp kikerül a városháza meghatározó emberei közül. A Demszkyvel évtizede kötött szövetsége minden bizonnyal elmúlik e ciklussal. Egy esetleges - ámbár nem valószínű - jelentős SZDSZ-siker lehetőségét leszámítva (amikor a lista 18-20. helyére szorultak is bekerülnek) várhatóan nem választják újra frakcióvezetőnek sem. Forrásaink szerint azonban Bőhm bekalkulálta ezt a veszteséget, és szemét már sokkal inkább
a jövő tavaszi tisztújításra
veti: a pártvezetés támogatói közé számolt Demszkyvel való affér egyáltalán nem árt majdani esélyeinek. "Gyűjti maga körül a pártvezetéssel elégedetleneket" - értékelték többen is a frakcióvezető szándékait, például azon gesztusát, hogy kitart "elvi álláspontja" mellett, miszerint pártjának nem kellene "politikai közösséget vállalni" az állambiztonsági múltú óbudai szocialista polgármesterjelölttel. Egy támogatója szerint az MSZP-vel szemben a koalícióban sokszor gyengének bizonyuló, valamint a Demszkyvel kezdeni semmit nem tudó SZDSZ-ben akár komoly támogatottságot is szerezhet. Ha jövőre - évek óta lebegtetett szándéka szerint - Kuncze nem indulna a már öt éve betöltött pártelnöki posztért, a mainstream Kóka Jánosban látná az utódot, míg a belső ellenzéknél újra Fodor Gábor neve merülhet fel. Forrásaink nem tartják kizártnak, hogy Bőhm is beszáll a versenybe, de az ot-elnöki poszt megőrzésére mindenképp jó esélye van.
Kókával mindenesetre idejekorán összerúgta a port. Egy januári Népszabadság-beli publicisztikában - nevének említése nélkül ugyan - azzal támadta, hogy "a szolidaritás és az emberi jogok képviseletének elsődlegességét elutasítók által kínált alternatíva messze elrugaszkodik a klasszikus liberalizmus gondolatvilágától, és a demokratikus ellenzék hagyományaitól is. Ezért jogos a gyanú, hogy a libertáriánus alternatíva csupán egy szűk gazdasági érdekek mentén agresszívan lobbizó yuppie-párt ideológiájaként szolgál majd. Egy ilyen formációnak lehet legitimitása - de azt nem a szabaddemokratáktól kell elnyernie. A mantraként ismételgetett >>versenyképesség<< önmagában nem hordoz politikai tartalmat." Akár a mostani listaállításra is vonatkozhatnának azok a mondatai, amelyek szerint "a szavazó nem holmi lila elvekre kíváncsi, hanem a dinamikus megjelenésre, az üzenetre és a brandre, ezeket pedig az új infokommunikációs technológia eszközeinek szakértő használatával állítjuk majd elő".
