Jó néhány nézettségorientált év után a Magyar Televízió Rt. ismét a klasszikus közszolgálati ér-tékek felé fordul - legalábbis a vezetői szerint. Simon Andrást a közszolgálatiságról és a változás mibenlétéről kérdeztük.
Magyar Narancs: Idén tavasszal a Magyar Televízió elnöke, Rudi Zoltán ugyanezeken a hasábokon a magas nézettséggel, a széles nézői igények kielégítésével indokolta, hogy a köztévé olyan gyatra műsorokat tart képernyőn, mint a Névshowr. Azóta megszűnt a Névshowr, pár hete távozott a csatorna egyik húzóarca, Friderikusz Sándor, és a vezetők a legújabb nyilatkozataikban már nem a nézettségre, hanem a minőségre helyezik a hangsúlyt. Jó lenne megtudni, hogy végül is milyen közszolgálatiságban gondolkoznak önök.
Simon András: A rövid válasz az, hogy koncepcióváltásról van szó. Az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja néhány éve végzett egy felmérést, ami rávilágított, hogy milyen hamis kép él az emberekben a közszolgálatiságról. A fogalmat a politikai tájékoztatással, illetve az ilyen funkciójú háttérműsorok-kal kötik össze. Az egy százalékot sem érte el azoknak az aránya, akik olyan értékeket említettek, mint a művelődés, a tudomány, a kultúra érékeinek terjesztése, a szellemi javakhoz való hozzáférés.
MN: Mégis, mit szeretnének önök?
SA: Azt, hogy a közszolgálat a minőséget jelentse.
MN: Miben nyilvánulna meg ez a minőség?
SA: Tartalmi és formai elemekben egyaránt. Például a német közszolgálati médiában bevezették a "humán szolgáltatás" fogalmát, ami azt jelenti, hogy széles társadalmi szintre - tolerancia, esélyegyenlőség, nyitott kultúra, gyerek-, ifjúságvédelem, környezet, tudomány, technika - emelik a köz minőségi szolgálatát. Ez számunkra is mintát adhat, nem kell attól tartani, hogy ami máshol bevált, azt átvegyük mi is. Amúgy a műsorok szerkesztésén és a vizuális megjelenésen túl akár a műsorvezetők beszédkészsége is a minőség elvét kell hogy kövesse. De szerintem a változások irányát azért nem lehet nem észrevenni: a napi 25 perces Kultúrház a műholdas m2-ről visszakerült az m1-re esti főműsoridőbe, ott van a hétfőnkénti Dokuzóna vagy a BBC természetfilmjei.
MN: A Dokuzóna tényleg jó kezdeményezés, de ha már itt tartunk, a köztelevíziótól elvárható lenne, hogy az importált dokumentumfilmek mellett új magyar dokumentumfilmek készítését is elősegítse.
SA: Jó lenne, ha a Dokuzónában bemutatott dokumentumfilmek fele saját gyártású lenne, de már most látszik, hogy sajnos nemhogy idén, de 2006-ban sem lesz egyetlen ilyen film sem. A dokumentumfilm-készítés drága. Egy jó külföldi dokumentumfilm sugárzási joga körülbelül ezer euróba kerül, a saját gyártás ennél nagyságrendekkel többe.
MN: Tehát jövőre egy fillér sem jut dokumentumfilm-gyártásra?
SA: Csak koprodukciós gyártásról lehet szó: a gyártók összeszedik a produkció költségeinek 90 százalékát, és a Magyar Televízió gyártókapacitással száll be. Kabay Barna rendező-producerrel most tárgyalunk egy ilyen konstrukció kialakításáról. A magyar dokumentumfilmek közül pedig - mások mellett - Almási Tamás és Böjte József válogat, őket, azt hiszem, nem kell bemutatni.
MN: Azért az sokat elárul a helyzetről, hogy mivel ő tud pénzt szerezni, a főleg háború előtti népszerű filmvígjátékok felújításáról ismert rendező készít dokumentumfilmet a Magyar Televízió közreműködésével, miközben az ország legjobb dokumentumfilmesei a külföldi termésből válogatnak.
SA: Igaz, de e mögött az van, hogy a köztévé finanszírozása olyan, amilyen. Sajnos ugyanez a helyzet a rajzfilmekkel, ifjúsági filmekkel, játékfilmekkel. Gyártóként nincs rá pénzünk, és megrendelőként sem vagyunk jelen ezeken a piacokon. A kisebbik német köztévé, a ZDF évi több száz filmet gyárt vagy gyártat. Az éves büdzséje kétmilliárd euró, a miénk átszámítva 81 millió, de a népességre vetítve is a miénk a régióban a legrosszabbul finanszírozott közszolgálati tévé.
MN: Ha az alulfinanszírozottság miatt nincs mód az elképzelések megvalósítására, akkor mi értelme volt elvállalni ezt a munkát?
SA: Évekig puffogtam magamban, majd' szétrobbantam a tehetetlenségérzéstől, hogy merre halad a köztévé. Amikor azután Rudi Zoltán felajánlotta a lehetőséget, hogy csináljam, akkor megijedtem. Olyan azonban nincs, hogy valaki mindig csak a partvonalról kiabál, és amikor behívják játszani, akkor elkullog. Persze a kérdésére kicsit cinikusan azt is válaszolhatnám, hogy semmi. A Magyar Televízió nézőinek többsége ma 59 évesnél idősebb, ha tétlenül várunk még 25 évet, akkor kihal a közönségünk, és lehúzhatjuk a rolót. Ehelyett elkezdtünk közönséget építeni. Újra vannak gyermek- és ifjúsági műsorok - korábban nem volt egy sem. Elindult a Pipitér, a Klipperek és a Zselé, és elővesszük a régi gyerekfilmeket is.
MN: A régi filmek néhány évenként mindig előkerülnek, de erre azért nem mondanám, hogy innovatív lépés.
SA: Én is jobban szeretnék olyan, saját készítésű szórakoztató-oktató gyerekműsort, mint amilyen az amerikai Sesame Street volt a nagy szőrös madárral, de még arra sincs pénz, se bábfilmre, ami pedig olcsóbb műfajnak számít.
MN: A mérsékelt fogadtatás tükrében hogyan ítéli az idei év nagy dobását, a Nagy Könyvet?
SA: Még tart a verseny, de a Nagy Könyv már olvasási mozgalmat indított el az országban. A szavazólapokat Magyarországon többen küldték vissza, mint Nagy-Britanniában. A legjobb 12 regény versenyfilmjei régen látott színvonalat hoztak vissza a köztévé képernyőjére, a 300 ezres nézettség pedig egyáltalán nem rossz.
MN: Köztudott, hogy a Névshowr helyett új, nagy szórakoztató műsor indítását tervezik.
SA: Két külön műsorról van szó, péntek és vasárnap esténként, de részleteket a néhány nap múlva esedékes sajtótájékoztatóig nem mondhatok.
MN: Annyit azért elárulhat, hogy továbbra is az esztrád kereteiben gondolkoznak-e?
SA: Némileg igen.
MN: Hogyan fogják elkerülni a Névshowr fő hibájának megismétlését, az ilyen-olyan hírességek parttalan, belterjes kultiválását?
SA: Az a célunk, hogy ne legyen az új műsorban egyetlen olyan perc sem, ami ciki, ami miatt szégyenkeznünk kell tartalmi okok vagy az alig leplezett reklámok miatt.
MN: "vatosan fogalmaz, de ha ilyen rossz volt a véleményük a legnézettebb műsorukról, nem lett volna korrektebb, ha a kifogásokat tavasszal mondják el, és azokra hivatkozva bontják fel a szerződést?
SA: A legkorrektebbül jártunk el: szerettük volna átalakítani a műsort, és erről hosszasan tárgyaltunk. Nem rajtunk múlt, hogy nem sikerült. Számtalan számunkra előnytelen, a beszállítóknak kedvező szerződést örököltünk. E szerződések felmondása konfliktusokkal jár.
MN: Kényelmesebb például az anyanyelvi bizottság mögé bújni... (Hajdú Pétert, a Névshowr producer-műsorvezetőjét tavasszal elkaszálta a köztévé anyanyelvi bizottsága, és a valódi nézeteltérések helyett ez a kifogás vezetett végül a műsor megszűnéséhez - M. G.) Nem volt elegáns a Friderikusz Sándor és a köztévé között kialakult konfliktus nyilvános kezelése sem. Nem csoda, hogy az elmúlt héten a sajtó azon élcelődött, hogy - a milliárdos nyeremény miatt - a lottóhúzás lett a televízió legnézettebb műsora.
SA: Nincs olyan vállalat a világon, amelyik elnézné a munkatársának azt a rágalmazó stílust, amit Friderikusz Sándor megengedett magának a televízió vezetőivel szemben a nyilvánosság előtt. A köztévé sokszor valóban rosszul kommunikál, de számomra a műsorstruktúra alakulása a lényeg. Nagy eredménynek tartom, hogy fél éve már nem a nézettség az elsődleges igazodási pontunk. A köztévé korábban feladta közszolgálati elveit, és beszállt a kereskedelmi tévék nézettségi versenyébe: úgy próbáltunk versenyezni velük, hogy ugyanazon a százméteres távon ők sík-, mi gátfutásban indultunk. A kudarc keserű tapasztalat volt, amit viszont hosszú ideig nem kommunikáltunk. Az elmúlt években sok jogos, pengeéles kritika érte a köztévét műsorainak színvonaláért, elég csak Krausz Barnabás írásaira visszaemlékezni. Amikor előzőleg a minőséget kérték rajtunk számon, nem fair, ha most a nézettségre hivatkoznak.
MN: Azt mondja, hogy ismét az értékközvetítés, a minőség lesz a teljesítményük fő mércéje. Beszéltünk már erről, de kanyarodjunk kicsit vissza. Az ön számára tartalmi szempontból mitől minőségi a műsorstruktúra, és milyen értékeket kívánnak közvetíteni?
SA: A minőség egy nagyon komplex kérdés, nem lehet elválasztani a tartalmat a csomagolástól. Alapkövetelmény, hogy a képi minőség már a műsorok főcímétől kezdve vizuálisan, technikailag igényes, a kor színvonalán álló legyen, hogy a megszólalók ne törjék a nyelvet. Tartalmilag a műsorpolitikának három fő pillére van: a tájékoztatás, a művelődés és a szórakoztatás. Gyors, pontos, hiteles műsorokra van szükség, amelyeket érdemes nézni.
MN: Értem, de ezek frázisok. Mik a tartalmi igényesség konkrét kritériumai?
SA: Akkor lehet, hogy eddig elbeszéltünk egymás mellett. Számomra az a jó műsor fokmérője, hogy végignézem. Esztétikai szempontból viszont nehéz megítélni, hogy mi jó és mi gagyi, mert ez mindig nagyon szubjektív.
MN: A műsorokért felelős vezetőként kell hogy legyen valamilyen, akár szubjektív elvárása, hogy milyen értékeket akar a képernyőn keresztül közvetíteni.
SA: Ez nem az én kizárólagos döntésem, az kerül a képernyőre, amit a jelenlegi vezetés odaillőnek tart. Ilyen, szerintem jó műsor a Bestseller, a Dob+Basszus, a Dokuzóna.
MN: Melyik célcsoportot akarják megszólítani?
SA: Erre nem mondhatok mást, mint hogy a köztelevízió számára minden néző ugyanolyan fontos. Nehéz kérdés, de a fő feladat mégis az, hogy visszacsábítsuk a presztízscélcsoportot, a magasan iskolázott, magas vásárlóerővel rendelkező, véleményformáló réteget, amelyik leszokott a tévézésről, mert nem talált magának jó műsort. Ebben a kategóriában ősz óta ismét piacvezetők vagyunk.
MN: Ennek fényében sikeresnek tartja az elmúlt nyolc hónapot?
SA: Iszonyatos türelmetlenség van bennem, mert amit látok, nagyon messze van attól, amit szeretnék. Naponta kell műsort készíteni, közben újat felépíteni nagyon nehéz. Akkor lehetne egy jó új struktúrát kialakítani, ha mondjuk a jövő év végén be tudnánk zárni, és új helyen, csak a megfelelő emberekkel, 2008 januárjában újra elindíthatnánk a tévét. A teljes megújításhoz hiányoznak az anyagi, tárgyi és személyi feltételek. Képletesen szólva ez olyan, mintha egy házat úgy kellene teljesen felújítani, hogy közben mindvégig bent él, lakik, eszik, alszik a nagymama, a szülők és a kisgyerekek.
MN: A megfelelő emberekről jutott eszembe: nem tartja furcsának a módot és a némileg szexista indoklást, amellyel a közszolgálati televízió megvált a Híradó női műsorvezetőitől?
SA: A mód amatőr volt, az indoklás pedig nem szexista, hanem semmilyen. Lábhoz tett fegyverrel néztük végig, ahogy egy szakmailag korrekt döntést félremagyaráznak. A hírigazgató azt szerette volna, hogy a Híradó esti főkiadását képzett, gyakorlott újságírók vezessék. Nem számított, hogy férfi vagy nő az illető, az elvárás annyi volt, hogy újságíró legyen. A hírolvasók között akkor két ilyen ember volt: Nika György és Pálffy István. És egy nő, Hegedűs Judit, aki újságíró, de hírolvasói gyakorlat nélkül. ' a napokban debütál. A sokat hivatkozott BBC-nél és a CNN-nél is csak olyanok vezethetik a hírműsorokat, akik gyakorlott újságírók, és nemcsak felolvassák hanem értik is, amit elmondanak. Ez egy hibátlan koncepció.
MN: A szakmaiság jegyében hogyan vélekedik a Nap-keltéről? Tudom, hogy örökölték ezt a helyzetet, és gazdasági szempontból kényelmes a mostani felállás a televíziónak, de nézőként mégiscsak önöktől várjuk, hogy tartalmi és vizuális szempontból elfogadható műsort sugározzanak reggelente.
SA: Hadd kezdjem a Nap-kelte erősségeivel. Tizenöt éve ez az a műsor, amelynek meghívását még azok is elfogadják - legyenek politikusok, művészek -, akik egyébként bírálni szokták, vagy akiket olykor "száműznek" a képernyőről.
MN: Igen, mert egyrészt szerepelni jó, másrészt többnyire csak felszínesen keménykednek velük.
SA: Bárhogyan értékeljük is a Nap-keltét, abban talán egyetértünk: jelenséggé vált a magyar médiában. Naprakészen igyekszik lépést tartani a közélet eseményeivel. Nem lehet letagadni, hogy a Nap-keltében elhangzott vélemények gyakorta hivatkozási pontként kerülnek a sajtóba. Ugyanakkor a reggeli tévéműsorok között csak úgy őrizheti meg vezető pozícióját, ha tartalmi, vizuális szempontból megújul. Erről többször beszélgettünk Gyárfás Tamás producerrel, aki kész megtenni ezeket a lépéseket. Új stúdiót épít olyan digitális technikával, amelyről a köztévé jelenlegi székházában csak álmodunk.
