A DK a legerősebb ellenzéki párt a Publicus friss mérése szerint

  • narancs.hu
  • 2020. június 11.

Belpol

A Momentum pedig a nagy visszatérő a járvány lecsengését követően.

A Publicus Intézet megmérte a pártok májusi népszerűségét: eszerint  az ellenzéki térfélen a DK a legerősebb, az MSZP a második, és a Momentum a nagy visszatérő - írja a Publicust megbízó Népszava.

A Publicus mérése szerint a biztos pártválasztók körében a DK az áprilisi 13 százalékról 16-ra jött fel, az MSZP 12 százalékon áll, a Momentum 11 százalékos, míg a Jobbik népszerűsége 10-ről 8 százalékra csökkent. A teljes népesség körében a DK áprilisról májusra 8 százalékról 9-re jött fel, míg az MSZP 7 százalékon áll és ezzel őrzi áprilisi eredményét, A Momentum népszerűsége a teljes népesség körében 7 százalékos, ami szép eredmény, hiszen márciusban 2, áprilisban 5  százalékon álltak. Eközben a Jobbik népszerűsége a teljes lakosság körében 7-ről 6 százalékra csökkent

A felmérés szerint "amíg a járvány érdemi fenyegetést jelentett, addig az emberek a kabinet mögé soroltak, áprilisról májusra viszont 42 százalékról 54 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint az országban rosszul mennek a dolgok." A Publicus továbbá arra jutott, hogy májusban már az emberek 70 százaléka részt vett volna egy országgyűlési választáson, míg áprilisban ez az arány 49 százalék volt.

A lap megjegyzi, hogy a Medián merőben más eredményeket mért májusra - szerintük  a választani tudó biztos szavazók körében a Momentum 11, a DK 10, a Jobbik 7 százalékon áll, a teljes népesség körében pedig mindhárom párt 6 százalékot tud felmutatni. A Medián szerint az MSZP mindkét kedveltségi értéke 3 százalék,

Amiben az eredmények megegyeznek: természetesen a Fidesz vezet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.