Szél Bernadett: „Menteni kell az országot”

Szél Bernadett a választási együttműködésről, Orbánék leváltásáról és az LMP ígéreteiről

  • Magyar Krisztián
  • 2018. április 6.

Belpol

Szél Bernadett állítja: ha ő lesz Magyarország miniszterelnöke, az első útja Moszkvába vezet majd, ahol felmondja a paksi bővítéssel kapcsolatos szerződéseket. A miniszterelnök-jelölti interjúsorozatunk második része.

Magyar Narancs: Ki lesz április 8-a után Magyarország miniszterelnöke?

Szél Bernadett: Ez továbbra is a magyar választópolgárokon múlik, természetesen mi dolgozunk azon, hogy végre egy zöld kormányunk legyen, és harmonikus, ki­egyensúlyozott, 21. századi országban élhessünk.

MN: Karácsony Gergely január elején azt mondta, ha az LMP is részt venne az összefogásban, másnap visszalépne az ön javára, és azt is hozzátette: „Le fogok borulni a lába elé, és meg fogom csókolni a lába nyomát.” Az LMP nyitottabbá válása a választási együttműködésre azt is jelentheti, hogy önből közös miniszterelnök-jelölt lehet?

SZB: Nem tudok mit mondani arra, hogy Karácsony Gergely ki előtt vagy mi előtt borulna le, én az LMP miniszterelnök-jelöltje vagyok. Az együttműködéssel kapcsolatban pedig azt látom, ha matekozni szeretnénk, akkor csináljuk rendesen. Akárhogy is nézzük, itt leginkább a ki-ki meccseknek van értelme, annak, hogy van egy olyan integratív jelölt az ellenzéki oldalon, aki mögé fel tud sorakozni az ellenzék. A pártok elkövetik azt a hibát, hogy a saját szempontjukból nézik, ki a jó jelölt, de közben mindezt a választók szempontjából kellene megvizsgálni. Mi érdekes helyzetben vagyunk, úgy látom, velünk mindenki szóba áll, a Momentum, a Jobbik, az MSZP és az ő barátaik is, miközben ezek a pártok egymással nem nagyon beszélnek. Mindez korlátozza a lehetőségeket, mindenesetre mi korrekt tárgyalásokat kezdeményeztünk a Jobbiktól a Momentumon át az MSZP-ig minden szereplővel, de a labda most nem nálunk pattog. Leszögezem, ettől az elvi távolság megmarad, itt az ellenzéki lét miatt látok sorsközösséget. Ma már nemzeti érdek Orbán Viktor keretek közé szorítása, és én egy nagyon szűk keretet tudnék javasolni a számára. De ha a kormányzásról van szó, továbbra is az LMP-ben látom azt az erőt, amely képes ezt új minőségben megvalósítani.

MN: Az LMP-nek is az a célja, hogy csak egy ellenzéki jelölt legyen minél több körzetben?

SZB: A mi célunk, hogy jó jelöltek álljanak szemben a Fidesz rossz jelöltjeivel. Akkor tudok erre a kérdésre válaszolni, ha azok az emberek tényleg beszélnek egymással, akik jelenleg még minden szempontból különböző térfélen állnak.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Úgy tűnik, mintha a DK-val az LMP nem akarna szóba állni.

SZB: Mi az MSZP–Párbeszédtől azt kértük, hogy alakítsanak ki egy a Demokratikus Koalícióval egyeztetett álláspontot, mert olyan helyzetet nem szeretnénk, amelyben az LMP-n keresztül üzenget egymásnak a két szövetséges. Láthatóan nekik külön-külön is vannak érdekeik, ne nekünk kelljen ezek között navigálni. Mi sem kérjük azt, hogy Gémesi Györgyhöz menjenek oda mások, ezért van az Új Kezdettel egy alaposan egyeztetett pozíciónk.

MN: Nem azért nem akarnak a DK-val leülni, mert az LMP a kezdetektől fogva elhatárolódott Gyurcsány Ferenctől, és egy mostani közeledés visszatetszést váltana ki a tagság jelentős részéből?

SZB: Ennyi erővel a Jobbikkal sem állnánk szóba, hiszen velük sem szívesen tárgyalunk. Mi most azon dolgozunk, hogy értékeink megtartása mellett alakuljon ki valamiféle megállapodás, ami alkalmas arra, hogy Orbánék túlhatalmát korlátozza. Március 6. után lesz ennek az egyeztetés-sorozatnak igazi létjogosultsága, amikor látjuk, hogy ki milyen pozíciókkal érkezik abba a fázisba (interjúnk március 2-án készült – a szerk.). Fontos azt is megjegyezni, hogy a médián keresztüli üzengetést is be kellene fejezni, komoly emberek üljenek le egymással, ismertessék az álláspontjukat, és beszéljék meg, hogyan tudnának közösen fellépni az Orbán-kormány leváltásáért.

MN: A hírek szerint az első beszélgetések során az LMP-nek felajánlott körzetekkel nem voltak elégedettek, mivel csak néhány helyet adna át a DK és az MSZP–Párbeszéd, de ezekért arányaiban sokkal több visszalépést kérnének.

SZB: Mondjuk azt, hogy voltak nagyon meredek elképzelések, de nem akarok itt a részletekbe menni. Mindenesetre ki fog derülni, hogy ki az, aki csak furkósbotnak használja ezt az egész koordinációs kérdést, és ki az, aki komolyan gondolja.

MN: Gyurcsány Ferencék rég­óta azt emlegetik, hogy szerintük az LMP kollaborál a Fidesszel.

SZB: Amennyire ezt a DK-s politikusok egyes megnyilvánulásaiból le tudom szűrni, az alkotmánybírák megválasztására és a tusványosi vitában való részvételemre vezetik vissza ezeket a gondolatmeneteiket. Magyarul: ez a DK sorosozása. Külön beszédes, hogy jelenleg a Fidesz és a DK csinál gyűlöletkampányt a választások előtt. Hiába, sok mindent tanultak egymástól az elmúlt 28 évben.

MN: A budakeszi-budaörsi körzetben, ahol ön is indul, éppen DK-s a jelenlegi baloldali közös jelölt.

SZB: A mostani beszélgetésünk előtt jelent meg a Közös Ország Mozgalom mérése, amely szerint a választási körzetemben a fideszes jelölt mögött nekem lehet a legmagasabb támogatottságom. A számok is azt mutatják, hogy integratív jelöltnek számítok, nem rajtam fog múlni, hogy ezt a körzetet be tudjuk húzni.

MN: Céljuk, hogy a két társelnök, ön és Hadházy Ákos mögé is beálljanak az ellenzéki pártok? Az LMP még sosem nyert egyéni választókerületben.

SZB: Célunk a kormány- és korszakváltás, a többieknek is végig kell gondolniuk, hogyan tudnak ehhez hozzájárulni.

MN: Azt, hogy a Jobbik és valamennyire a DK felé is nyitnak, miként verik át a kongresszuson? Hallani olyanokról az LMP-n belül, akik nincsenek ettől elragadtatva.

SZB: Értékek szintjén semmiképp, nagyok a távolságok köztünk, de nagy az ellenfelünk is. Hozzáteszem, elnökségi felhatalmazással mentünk tárgyalni balra és jobbra is, ez még Hódmezővásárhely előtt született. A pártban mindenki látja, hogy ez nem értékközösséget jelent, hanem menteni kell az országot, miközben nincs túl nagy mozgásterünk.

MN: Schiffer András véleményét kikérik még az ilyen irányváltásoknál?

SZB: Ez elnökségi döntés volt, de természetesen beszélünk számunkra fontos emberekkel is.

MN: Március 15-én miért nem ünnepel együtt a baloldali pártokkal az LMP?

SZB: Nagyon nem szeretem, amikor azt látom, hogy egyes pártok és vezetőik el akarják mosni az ellenzéki pártok közötti különbséget. Mi nem az MSZP és nem a DK vagyunk, nem alkotunk ezekkel a pártokkal egy közösséget. Nem ünneplünk velük együtt, a Jobbikkal sem tesszük. Amiről tárgyalni akarunk velük, az egy technikai kérdés: van-e lehetőség a Fidesz által ránk erőltetett egyfordulós választási rendszerből korrekt és bölcs tárgyalásokkal legalább részben kétfordulóst csinálni. Ennyi, és nem több.

MN: De a választóknak, akik rég­óta remélik, hátha kialakul valamiféle együttműködés, nem lenne egy pozitív üzenet az, ha most együtt kiállnak?

SZB: Április 8-ával kapcsolatban korrekt tárgyalásokra van szükség, március 15-ével kapcsolatban pedig, ahogy említettem, fenntartom, hogy köztünk jelentős különbségek vannak, ahogyan egyébként a választópolgárok sem mind egyformák. De van választás: el tudnak jönni a mi eseményeinkre, ott van a Magyar Kétfarkú Kutya Párt menete is, vagy bárki máshoz. Van ebben a sokszínűségben is érték, ha valaki egy tartalmas, közélettel megspékelt március 15-ét szeretne, akkor erre megvan a lehetősége.

MN: Fognak kampányolni a külhoni magyarok voksaiért?

SZB: Igen, készülünk kampányra. Nem vennénk el a határon túliak szavazati jogát (vagyis azokét, akik nem rendelkeznek állandó magyarországi lakcímmel – a szerk.), mert szerzett jogot nem veszünk el. Ráadásul azt gondolom, hogy igenis van hatása a határon túli magyarok életére, hogy mit tesz a magyar kormány. Viszont a külhoni magyaroknak is lehetővé tennénk a levélben szavazást (vagyis azoknak, akik rendelkeznek magyarországi állandó lakcímmel – a szerk.), mert a mostani, felemás rendszer elfogadhatatlanul diszk­riminatív. Orbán Viktor pusztán politikai okokból több százezer embert foszt meg a szavazati jogától.

MN: Keményen megy neki Orbán Viktornak és a Fidesznek – emiatt van az, hogy Németh Szilárdék önre hivatkozva vonulnak ki a Nemzetbiztonsági Bizottság üléseiről?

SZB: Ez egy egészen elképesztő történet, és felmerül a kérdés, hogyan lehet ennyire hülyének nézni a világot. Azt mondják, azért vonulnak ki a bizottsági ülésekről, mert szerintük én Soros Györgynek kémkedek. Mondta mindezt egy nyílt ülésen, ahol még vagy harminc újságíró volt ott. Ez egy ócska színjáték, hiszen az Alkotmányvédelmi Hivatal engem is átvilágított, ők figyelnek, ha kiadnék egy államtitkot, egyből lépnének. Nincs szükség Németh Szilárd közbenjárására. A Nemzetbiztonsági Bizottság irodájában ott van az összes titkosszolgálati jelentés, mindenféle minősített adat, azokat a bizottsági munka keretében rendszeresen olvasom, megismerem, itt van a fejemben minden adat – mire fel állítják, hogy én majd a bizottsági üléseken fogok kémkedni? Agyrém ez az egész, viszont arra jó, hogy a szakszolgálatok és rendvédelmi szervek civil kontrollját meghiúsítsák, tovább pusztítva ezzel a jogállamiságot.

Szél Bernadett az ülés után


Fotó: MTI

MN: Az LMP programja sokat foglalkozik a vidék és a vidéki emberek jólétével. Ezt a témát azért is kezeli a párt kiemelten, mert az LMP vidéki bázisa kevésbé erős? Célba érnek egyáltalán ezek az üzenetek?

SZB: Már bőven kezd kiegyenlítődni a szavazóbázisunk, a megyei jogú városokban szépen erősödtünk. Ami kihívás volt, az a falvakba való eljutás. De az Új Kezdettel való együttműködésünknek van pozitív hozadéka: a hozzájuk köthető kistelepülési polgármesterek segítségével ma már egy LMP-s országjárás is teljesen máshogyan néz ki.

MN: Oktatási elképzeléseik között első olvasásra túlzónak ható vállalások is akadnak, gondolok itt arra, hogy a költségvetési for­rásokból minden 100 forintból
20-at oktatásra költenének.

SZB: Ez a vállalás nem irreális, és abszolút szükség van erre, ha egy 21. századi Magyarországon akarunk élni. Ha Orbán azt mondta, hogy tíz év alatt 1 millió munkahelyet teremt, akkor én azt mondom, hogy ebben az országban világszínvonalú oktatást hozunk létre. Azt is meg kell jegyezni, hogy nem véletlenül züllesztette le az Orbán-kormány az oktatást, ami szerintem óriási bűn. Ennek a helyreállítására fontos energiát és pénzt fordítani. Ma a Fidesz többet költ korrupcióra, mint amit mi fordítanánk oktatásra, tehát a pénz miatt én nem aggódom. Mi minden évben alternatív költségvetést állítunk össze, így pontosan tudjuk, mire van pénz és mire nincs. Oktatásra nálunk mindig volt pénz. Ha 3 százalékos gazdasági növekedéssel számolunk, az 600 milliárd forint évente, és ha csak a felét az oktatásra adjuk, az négy év alatt 1200 milliárd forint, miközben strukturálisan további évi 200 milliárdot át tudunk adni a területnek, már csak a korrupció mérséklésével is.

MN: Nemrég Orbán Viktor az ausztriai szintű bérek eléréséről beszélt, az LMP pedig azt mondja, Közép-Európa Svájcaként is működhetünk. Mintha a Fideszre licitálnának, pedig a miniszterelnök kijelentése is messze van a jelenlegi realitásoktól.

SZB: Nézzünk rá a mutatókra: a legrosszabb helyzetben vagyunk a V4-ek között, simán leköröztek bennünket, és nálunk húzódott el legjobban a gazdasági válságból való kilábalás is. Ez Orbánék elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye. Miközben komoly kitörési potenciál van Magyarországban: zöldgazdaságra és tudásalapú társadalomra van szükség, vidéken ott van a föld, a turizmus és a helyi gazdaságfejlesztés, amelyben fontos szerepet kap a megújuló energia is. De ehhez egy olyan kormány kell, amely ezt támogatja. Ez már a 21. század, nem kell atomerőművet venni az oroszoktól. Ezen a téren is van számos jobb alternatíva annál, mint amit most Orbánék kínálnak a magyaroknak.

MN: Hogyan lehet kilépni az oroszokkal kötött szerződésből, és visszalépni a paksi bővítéstől? Megvizsgálták már, hogy erre egy új kormánynak milyen eszközei lehetnének?

SZB: Abból a szerződésből, amelyet én láttam, ki lehet lépni – csak ennek az ára a kérdéses.
A munkálatok harmadáig ki kellene hátrálni, mert utána felpörög a pénznyelő. Miniszterelnökként az első utam Moszkvába vezetne, és tisztelettel megkérném Vlagyimir Putyint, hogy ezt most zárjuk szépen le.

MN: És ő azt mondaná, hogy persze, semmi akadálya?

SZB: Az én szándékom egyértelmű lesz, meg fogjuk vitatni a kérdést, de közben villámgyorsan elkezdjük szigetelni az országot, hogy minél kevesebb gázt kelljen használnunk.

MN: A Fideszhez közeli vállalkozások energetikai térnyerésével mit kezdenének? Mészáros Lőrinc közelébe a visontai Mátrai Erőmű került nemrég, a Garancsi Istvánhoz is köthető MET-csoport pedig megvette a fél magyar gázvezeték-hálózatot is.

SZB: Azt már többször egyértelművé tettük: az LMP kormányon mindenképp kivizsgálja, hogy Orbánék oligarchái miként tették rá a kezüket mindenre, ami mozdítható. Nekünk ezek a szereplők, köztük Mészáros Lőrinccel, nem diktálhatnak.

MN: Azt is megígérik, hogy megszüntetik a tao-rendszert. Mit kezdenének azokkal a sportklubokkal, a hozzájuk tartozó létesítményekkel, stadionokkal, amelyeket most éppen a tao-felajánlásokból és állami, önkormányzati támogatásokból működtetnek?

SZB: A tao-rendszer átláthatatlanságával vannak komoly problémáink. A helyi közösségekkel együttműködve fogjuk meghatározni a már felépített infrastrukturális elemek sorsát. Segíteni fogunk az önkormányzatoknak, meg fogjuk találni a hasznosítás helyes módját. Ugyanez a helyzet a budai Várral is, ami Orbán Viktor célpontja lett, de én oda kormányfőként biztosan nem fogok felköltözni. Visszatérve a sporthoz: a klubok működni fognak, a feltételeket kialakítjuk ahhoz, hogy lehetőség legyen a minőségi versenysport fenntartására, de csakis észszerű keretek között és annak a figyelembevételével, hogy miként lehet szélesíteni a tömegsport bázisát.

MN: Április 8-án este az LMP hány százalékos eredményével lenne elégedett? A cél, gondolom, már nem az 5 százalék megugrása.

SZB: Több mint egy hónap van hátra a választásokig, kemény időszak következik, és magas elvárásokat támasztottunk magunkkal szemben – ugyanakkor mindenkinek, aki ennek az országnak jót akar, jó munkát kívánok!

Belső szervezkedés a koordinált indulás ellen

Az LMP korábbi megnyilvánulásai és kongresszusi döntései nem abba az irányba mutattak, hogy az idei országgyűlési választások előtt egy asztalhoz ülnének az MSZP-vel, a Jobbikkal vagy akár a DK-val. A többször megerősített és máig érvényben lévő kongresszusi határozat szerint az LMP csak olyan párttal működik együtt a választásokon, amely a rendszerváltás után nem volt kormányon. Az LMP tavalyi, kecskeméti kongresszusán is született volna az össze nem fogásról szóló döntés, amely gyakorlatilag szó szerint megismételte volna a korábbiakat, de az előkészületek ellenére erről mégsem szavaztak.

Sokáig úgy tűnt, hogy az LMP a 2018-as választásoknál sem hajlandó a nagyobb pártokkal együttműködni, csupán a Gémesi György gödöllői polgármester által létrehozott Új Kezdettel álltak össze – máig ez az egyetlen hivatalos választási együttműködése az LMP-nek. Közeledtek a Momentumhoz is, de ez megrekedt, részben Ungár Péter miatt (az LMP elnökségi tagja a Momentum tavalyi táborában kisebb botrányt okozott, aminek az lett a vége, hogy kitiltották őt a párt rendezvényeiről). Egy korábbi, nem publikus megkeresést követően idén február elején Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje levélben fordult Fekete-Győr Andráshoz, a Momentum elnökéhez, amelyben kérte, hogy kezdjenek egyeztetni a „2018-as választások kapcsán folytatandó szövetségi politikáról”. Végül abban maradtak, hogy március 5. után, a jelöltállítás lezárultát követően ülnek le – lapzártánkig nem volt fejlemény ebben az ügyben.

Szél Bernadett február 21-i sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy az LMP az Új Kezdet mellett a Momentumban lát olyan potenciált, amellyel „nagyon komoly” kihívást tudnának támasztani a politikai elitnek, szerinte ez „Magyarország valós érdeke”. Pedig a miniszterelnök-jelölt és az LMP elnöksége ekkor már néhány napja túl volt azon az ülésen, amelyen megegyeztek: tárgyalásokat kezdeményeznek azokkal a pártokkal is az esetleges választási koordinációról, amelyek eddig az LMP-nél szóba sem jöhettek, így az MSZP-vel és a Jobbikkal is.

Már a február 19-i elnökségi ülés előtti hetekben is volt voltak jelei annak, hogy a párt irányt válthat a választási együttműködésekkel kapcsolatban. Korábban elsősorban Hadházy Ákos nyilatkozott bátrabban az együttműködés szükségességéről, a párton belül ő az élharcosa annak, hogy az Orbán-kormány megdöntése érdekében olyanokkal is meg kellene egyezni, akiktől korábban elhatárolódtak. Sőt, az LMP társelnöke a lapunknak adott interjújában (lásd: A matematika még nem fideszes, Magyar Narancs, 2018. január 25.) kijelentette: „Azt nem mondom, hogy nem lesz olyan hely, ahol nem lépünk vissza valaki javára, de ennek a párton belül szigorú feltételei lesznek, abban biztos vagyok. Az LMP vezetőségében vannak, akik szigorúbbak ebben a kérdésben, és olyanok is, akik kevésbé azok. (…) Elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek megállapodások, és fogunk olyan politikai szereplőt támogatni, aki nem az LMP-hez vagy az LMP szövetségesei közé tartozik.” Néhány nappal ezután Szél Bernadett a Heti Válasznak azt mondta, nem zárja ki teljesen, hogy a változás érdekében visszalépnek mások javára. Egyre nagyobb lett a nyomás a párton, hiszen egy ideje a közvélemény egy része és az ellenzék több formációja is azzal vádolta az LMP-t, hogy miatta nem lehet majd leváltani Orbánékat, de még a kétharmad megakadályozása is veszélybe kerülhet a zöldek merevsége miatt.

Úgy tudjuk, a párton és az elnökségen belül korábban is voltak olyanok, akiknek nem tetszett, hogy Hadházyék arra célozgatnak, hogy az érvényes kongresszusi döntéssel ellentétben szélesíteni lehetne a választási együttműködést, legyen az nyílt vagy a háttérből irányított koordináció. A belügyeket már közvetlenül nem befolyásoló Schiffer András és a pártban hozzá közelebb állók most is ellenzik azt, hogy nyissanak olyan pártok felé, amelyektől korábban az LMP elhatárolódott. Sallai Róbert Benedek az Indexnek február elején úgy nyilatkozott: biztos benne, hogy a párt testületei kiállnak a korábbi kongresszusi határozat mellett, és nem lesz együttműködés másokkal. Az LMP titkára azt is megjegyezte: „Árulók minden pártban vannak, ahogy minden fán is van rohadt alma”, ezzel minden bizonnyal Hadházy Ákosra és az ő álláspontját képviselőkre utalt. Sallai Róbert Benedek információink szerint nem is szavazta meg az elnökségi ülésen azt, hogy üljenek le egyeztetni a pártokkal a választási koordinációról, és rajta kívül a 9 fős testületből még egy tag nem értett egyet a többségi állásponttal.

Mindeközben információk szivárogtak ki arról, hogy az MSZP–Párbeszéd és a DK mindössze 2–2 egyéni körzetet ajánlana fel az LMP-nek, de cserébe ennél sokkal több visszalépést kérnek. Az LMP-ben ezt nevetségesen méltánytalannak tartják. A teljes ellenzéki koordináció szempontjából az sem túl biztató eddig, hogy a Jobbik, illetve az MSZP–Párbeszéd és a Demokratikus Koalíció kölcsönösen elutasítják egymást, miközben a DK-tól – legalábbis a nyilvánosság előtt – az LMP igyekszik távol tartani magát. Utóbbi – úgy tudjuk – tudatos lépés az elnökség részéről, ugyanis a párt egyes budapesti és vidéki középvezetői, önkormányzati képviselői és országgyűlési képviselőjelöltjei között már most némi visszatetszést kelt az új irány. LMP-s forrásaink szerint egy kisebb csoport a belső kommunikációs csatornákon felhívást fogalmazott meg az elnökség döntése és a koordinált indulás ellen, kezdeményezésükhöz olyan képviselőjelöltek csatlakozását várták, akik azt is kijelentik, hogy nem akarnak visszalépni szocialista, DK-s vagy jobbikos jelölt javára. Felhívásukhoz nagyjából harminc országgyűlési képviselőjelölt csatlakozott, ami azt is mutatja, hogy ha sikerül is a koordinált jelöltállításról megállapodnia az LMP-s delegációnak, nem lesz könnyű dolga a párt elnökségének, amikor a kongresszus elé kell vinni a döntési javaslatot.

Figyelmébe ajánljuk