"Morálisan végig helyes döntéseket hoztunk" – Juhász Péter az Együttről, az ellenzék kudarcáról és a pénzgyűjtő kampányról

Belpol

Nem érte el az 1 százalékos listás támogatottságot, így vissza kell fizetnie az Együttnek az állami kampánytámogatást. Az adománygyűjtés jól halad, ami Juhász Péter lemondott elnök szerint a közösség morális tartásának köszönhető. Mégsem javasolja, hogy pártként folytassák, máshogyan küzdene az Orbán-rendszer ellen.

Magyar Narancs: Péntek délelőtt beszélgetünk, hol tart most a gyűjtésük?

Juhász Péter: A ma reggeli adatok szerint 126 millió forintnál járunk. (Az online közzétételkor a összegyűlt támogatás utolsó ismert összege 137 millió 350 ezer forint.) Ez a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebb politikai célú gyűjtése, leszámítva azt, amikor Orbán Viktor „gyűjtött” a Soros-ellenes kampányra. Ez a fantasztikus teljesítmény is jelzi, hogy az Együtt politikája a választási kudarc ellenére bizonyos értelemben működött.

MN: Meddig tervezik folytatni? 150 milliónál megállnak?

JP: A kezdeti ütem azért mérséklődött. Az első két napban 48 millió forint gyűlt össze, most naponta 2 millió forintok jönnek. Nagyjából annyi pénz hiányzik még, amennyit a Kutyapárt plakátolási akciója hozott. Nem dőlhetünk hátra, 25 millió forint befizetése is óriási teher lenne az elnökségi tagoknak. Nekem sincs 5 millió forintom. Nagyon sokan egyébként azért adnak pénzt, hogy folytassuk. Bennünk az elszántság megvan, de ha össze is jön a 150 millió, még mindig nulla fedezete lesz a folytatásnak, mert az állami támogatásunk is elveszett. Mindenesetre újabb kampányokon is gondolkodunk.

MN: Nagyobb támogatók is utaltak?

JP: Épp az a felemelő az egészben, hogy csak mikrotámogatók voltak. Az elején azt hittem, összejön majd 20 millió forint, aztán el kell indulnom nagyobb támogatókhoz koldulni jelentősebb, akár tízmilliós összegekért. Ehhez képest nagyságrendileg 10 ezer adományozóról beszélünk, és csak néhányan utaltak mind az öt számlára 150 ezer forintot. Olyanok is adnak, akik világéletükben, így most is a Fideszre szavaztak, de felháborítónak tartják, hogy valaki a politikai munkája miatt ellehetetlenüljön. Tisztelnek és becsülnek minket, mert emberileg egyben maradtunk.

MN: Nekem is az volt az érzésem, hogy a támogatás inkább az önök személyének szól, nem az Együtt politikájának.

JP: A jelenlegi politikai és választási rendszer egy torz agy szüleménye, nem a pártok valós támogatottságát mutatja. A pártok és a választók is arra kényszerülnek, hogy előre agyaljanak, sakkozzanak, taktikázzanak. Ezen a választáson politikailag minden ellenzéki párt megbukott, mi is. Morálisan viszont végig helyes döntéseket hoztunk, és azt gondolom, mi vagyunk az egyetlenek, akik legalább morálisan nyertünk. Akkor lesz szép világ, ha a morális győzelem egyszer összeér a politikai győzelemmel. Előttünk van út, tudjuk mire építeni a jövőnket. De milyen út van az MSZP vagy általában a parlamenti politizálás előtt?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: A morális tartás önmagában még nem politikai üzenet. A programja például egyáltalán nem ment át az Együttnek.

JP: Szerintem nem a programok alapján szavaztak az embe­rek, hanem a torz rendszer miatt félredobták az elveiket, értékeiket, és okoskodtak. Nem a programunkkal volt a baj, az koherens és jól kidolgozott volt, hanem azzal a térrel, amelyben politizálnunk kell. De nem hárítom a felelősséget, nem kérdés, hogy politikailag nagyot buktunk. Mégis helyes volt, hogy a pártérdek elé helyeztük az ellenzék érdekét. Ebből következett, hogy 76 helyen nem indítottunk jelöltet, harmadannyi pénzből kampányoltunk, mint a Momentum vagy az LMP. Az sem játszott a kezünkre, hogy október óta jártunk az MSZP–DK-paktum szereplőinek a nyakára a koordináció érdekében, cserébe ők ezerszer elmondták, hogy az Együttre nem is érdemes szavazni. Politikai hibáknak tekinthetjük ezeket, de ez volt az egyetlen helyes magatartás, és a végén – jóllehet részlegesen – meg is valósult a koordináció. Ha ez októberben történik, a Fidesznek most biztosan nem lenne kétharmada.

MN: Tudott volna egyáltalán 106 jelöltet állítani az Együtt?

JP: Azt nem hazudnám, hogy mind a 106 helyen tudtunk volna jelöltet állítani, de 80 feletti körzetben igen, amiért már 450 milliós támogatás jár. Az LMP-nek sincs 106 helyen valós jelöltje, épp arról szólt volna az új pólus kezdeményezése, hogy a kisebb pártok kiegészítsék egymást. A pólussal érdemben lehetett volna koordinálni az MSZP–DK-val, az erőforrások pedig nem arra mentek volna el, hogy hat külön kampányt tervezünk, amelyek jelentős részében egymást basztatjuk. A politikai akarat hiányzott ehhez.

MN: Miért halogatták a pártok az utolsó pillanatig még a részleges koordinációt is?

JP: A többiek sokáig azt mondták, nincs értelme visszalépni, aztán pár helyen mégis megállapodtak. Mi ugyanebbe a megállapodásba októberben is belementünk volna, nem ragaszkodtunk mindenhol a saját emberünkhöz, bár az Együtt kettőnél sokkal több körzetben adhatta volna a legalkalmasabb jelöltet. Annak semmi értelme nem volt, hogy szinte az utolsó pillanatig egymás ellen mentek az ellenzéki pártok. Hogy ezt miért csinálták, azt tőlük kell megkérdezni, tisztán az ő felelősségük.

MN: Ön képviselte az Együttet a pártközi tárgyalásokon, csak van valamilyen benyomása.

JP: Pártérdek, töredékszavazatok, kampánypénz – meggyőződésem szerint ezek miatt nem akartak koordinálni. A végén sem önszántukból lettek jó fejek, egyszerűen nagy volt a nyomás a nép részéről, hogy kell az együttműködés. Így is csak korlátozottan valósult meg, pedig Budapesten akár az összes körzet hozható lett volna.

MN: Ahhoz mit szól, hogy Szél Bernadett az Indexnek adott interjújában már arról beszélt, hogy az új pólus pártjai (a Momentum, a Kutyapárt) és az Együtt egyes politikusai felé nyitna az LMP?

JP: Szél Bernadett soha semmilyen levelemre nem válaszolt, telefonhívást sem viszonzott. Vállalhatatlan, amit az LMP csinált, a belső feszültségekből is látszik, hogy sokaknak nem tetszett. Örülök, ha Szél Bernadett most nyitni akar, de ez eső után köpönyeg. Egy éve senkinek nem lett volna baja azzal, ha az LMP dominálja az új pólust, ma ezek egy bukott párt bukott politikusának szólamai, politikai szlogenek. Mit érünk azzal a következő négy évben, ha most nyit az új pólus pártjai felé?

MN: A taktikai szavazásnak tudja be az Együtt vártnál is gyengébb szereplését. De ezt önök is gerjesztették, koordinációról beszéltek, arról, hogy a pártszimpátia fölé kell helyezni a Fidesz leváltását.

JP: Nem önmagában azzal van baj, hogy az emberek gondolkodnak, hanem hogy későn derült ki, milyen konstrukcióban indulnak a pártok a választáson. Az én fejemben az volt, hogy tavaly nyár elejére létre kell hozni az új pólust, október elejére pedig a koordinációt az MSZP–DK-val. Informális támogatást kaptam az új pólus pártjainak vezetőségéből, de aztán nem haladt a dolog, ezért álltam ki vele a nyilvánosság elé.

MN: Ha informálisan kapott támogatókat az új pólus elképzelése, miért bukott meg aztán?

JP: Szerintem minket átvertek, hogy finoman fogalmazzak. De nem látok bele más pártok működésébe, mindenkinek le kell vonni a konzekvenciákat, éppen túl vagyunk egy választáson, amit a teljes ellenzék elbukott. Ma nem mondanék olyat, hogy 2022-re új pólus kell. Ilyen állapotban lévő, ilyen indulatoktól feszített LMP-vel nem nagyon tudok mit kezdeni. Egészen új stratégiára van szüksége az ellenzéknek, itt már nem az új pólusról kell beszélni.

MN: Beszéljünk is a jövőről! Mi az ütemezése az állami kampánytámogatás és az Állami Számvevőszék által kirótt 19 milliós büntetés visszafizetésének?

JP: Konkrét dátumokat nem tudunk, de nem is akarjuk megvárni a végrehajtást. Ha jogerőre emelkedik a választási eredmény, azonnal befizetjük azt a 150 milliót, amiért elnökségi tagokként személyes felelősséggel tartozunk. Ennek persze feltétele, hogy meglegyen a 150 millió. A pártot sújtó büntetés pedig körülbelül 40 millió forint, ez az ÁSZ-büntetésből és egyes egyéni jelöltek után járó támogatásból áll össze. A párt sorsáról a küldöttgyűlésünk fog dönteni. Én nem javasolnám, hogy megtartsuk a pártot – egy nulla anyagi forrással, ámde 40 milliós tartozással rendelkező politikai tömörülésnek nem látom sok értelmét. Nem az a fontos, hogy az Együtt pártként menjen tovább, hanem hogy az ellenzék részeként az Együtt politikusgárdája is végiggondolja, mire van szükség a következő 4–8–12 évben. Nekem úgy tűnik, a Fideszt választáson legyőzni nem lehet. Valami egészen másra van szükség, és erre az egyesületi forma talán alkalmasabb lehet, mint egy párt.

MN: Mikor lesz az Együtt küldöttgyűlése?

JP: Még nem hívtuk össze, egyeztetések vannak, de egyelőre mindenki a pénzgyűjtésre koncentrál.

MN: Úgy tűnik, a vezető politikusok egyetértenek abban, hogy nem kell pártként folytatni: Szigetvári Viktor és Hajdu Nóra is így nyilatkozott.

JP: Jogi értelemben nem kell pártként működnünk, de abban is teljes az egység, hogy a közösségnek egyben kell maradnia. Az anyagiakon túl a mostani támogatás a közösségnek is hihetetlen erőt adott.

MN: Ha nem pártként folytatják, akkor ez egy kvázi szabadidős tevékenység lesz munka mellett?

JP: Erre ma őszintén nem tudok válaszolni, attól függ, milyen erőforrásokból gazdálkodhatunk. Eddig is sokan munka mellett csinálták, nem arról van szó, hogy lett volna a pártnak 150 alkalmazottja. Volt egy tízfős stáb, vannak önkormányzati politikusaink, ők pártháttér nélkül is készülhetnek a 2019-es választásokra.

MN: Az Együtt sikeresebb önkormányzati politikusai, megválasztott országgyűlési képviselője átülnek majd más pártokba?

JP: A választás előtt is csábítgatták az ismertebb politikusainkat, azóta sem változott a helyzet. Próbálkozzanak, ha az új pólus mostanra megérett, akár még értem is a logikáját. Azt már kevésbé, hogy ha most utaznak a politikusainkra, miért nem lehetett a választás előtt egyberakni az ellenzéki oldalt.

MN: Mi lesz Szabó Szabolcs képviselővel?

JP: Sejtéseim vannak, de erről neki kell beszélnie. Szabad kezet kap, az ő döntése lesz, mit csinál a mandátumával. Azt megértjük, hogy egy frakcióhoz tartozó képviselőnek sokkal több lehetősége van, mint egy függetlennek. (Az utolsó hírek szerint Szabó az LMP-be tarthat – a szerk.)

MN: Felmondták az irodabérletet, felmondtak az alkalmazottaiknak. Hogy működik jelenleg az Együtt?

JP: A közösség megvan, a jogi és anyagi háttér kiment mögüle. A levlisták élnek, aktív beszélgetésben vagyunk, a gyűjtésre és a jövőtervezésre koncentrálunk. A pozitív visszajelzések egyfajta nyomást is jelentenek, hogy folytassuk. Nem légből kapott mondat volt, hogy 15–20 helyen az országban mi voltunk a nagybetűs ellenzék.

MN: Az Együtt eredetileg három entitásból jött létre: a Millából, a Szolidaritásból és a Bajnai Gordon mögötti Haza és Haladás Egyesületből. Ma kik maradtak önöknél?

JP: A három társaság szintézise maradt, egy alapvetően liberális vonulattal. Értékközösséggé csontosodott az Együtt. Az indulásnál az volt a bajunk, hogy technikai célt tűztünk magunk elé, Bajnai Gordon miniszterelnöki kampányának lebonyolítását. Nagyon sokféle ember állt Bajnai mögé, de miután ő eltávolodott a politikától, egy személy helyett már értékeknek kellett egyesítenie minket. Emberjogi értelemben liberális, gazdaságilag inkább szociáldemokrata, a nemzeti mivoltot is hangsúlyozó programot tettünk az asztalra.

MN: Hány tagja van most az Együttnek?

JP: Ötszáz körüli.

MN: Ha azt a következtetést vonta le április 8-ból, hogy választáson nem lehet leváltani a Fideszt, akkor milyen ellenzéki munkára van szükség?

JP: Alulról építkező folyamatnak kell elindulnia. Nem azt mondom, hogy soha nem lehet választáson leváltani a Fideszt, hanem hogy ilyen körülmények között nem lehet. Nem a választási rendszer, hanem az egész Orbán-rendszer torzít, pártok küzdenek az állammal szemben. Ez így szélmalomharc. Náluk van a szabályozás, az erőforrások végtelensége, a fenyegetés, korrumpálás, a szavazatvásárlás lehetősége. Független média alig maradt, az ATV-ben három hónapja nem voltam, olyan szinten vásárolta meg őket is a Fidesz, hogy a kampány alatt nem engedtek be. Olyan sem volt a rendszerváltás óta, hogy kizárólag állami kézben legyen országos frekvenciával rendelkező rádió.

MN: De mit jelent az alulról építkezés?

JP: A bevonást. Érdekeltté kell tenni az embereket a változásban. Rá kell világítani arra, miben élnek, ki kell szakítani őket a Fidesz alternatív, migránsokkal és Sorossal benépesített valótlan világából. Fix stratégiám nincs erre, van a fejemben valami, de nem biztos, hogy az a helyes, a jó, a végleges. Ki kell beszélni a dolgot, mindenkinek szembe kell néznie a hibáival. Abból tudunk főzni, amink van. Meg kell fontolni Botka László szavait, aki szerint az MSZP számos szereplőjét is a Fidesz irányítja, pénzeli, el kell gondolkodni azon, amikor Hadházy Ákos hasonlókat mond az LMP-ről. Sok múlik azon, ki mire jut a saját közegében, de a többi párt tisztújítását nem mi fogjuk eldönteni.

MN: Az meglepte, hogy vidéken, főleg a kistelepüléseken ennyire gyengén szerepelt az ellenzék? Még a Jobbik is.

JP: Biztosan igaza van azoknak az elemzőknek, akik szerint az volt a hiba, hogy nem pozitív politikai tartalommal akartuk leváltani a Fideszt. Ugyanakkor ez elfedi azt a valóságot, hogy effektíve nem lehet eljutni vidékre, már egy középváros szavazóihoz sem. Nincs újság, nincs tévé, és nincs az az erőforrás, amivel ezt pótolni lehetne. Az alulról építkezés valószínűleg embereket jelent. De 10 ezres városokban is kevés az olyan ember, aki egzisztenciálisan nem függ a hatalomtól, nem fél, hajlandó politikai munkára áldozni, és még értékeiben is azt vallja, amit mi. Lehet, hogy nem is a politika irányából kell elérnünk ezeket az embereket.

MN: Akkor közösségépítéssel vagy hasonlókkal?

JP: Igen, és nem attól lesz közösség, hogy Juhász Péter lemegy fórumot tartani. Nem politikai eszközökre van szükség, hanem akár kulturális, szociális tevékenységekre, amelyeket magukénak éreznek az emberek. Lássák, hogy valaki tényleg változtatni akar az életükön.

MN: Személyesen önnek is fontos témája a korrupcióellenes küzdelem. A korrupcióra talán nem igaz, hogy nem jut el az emberekhez a híre, a felmérések szerint magas a korrupció érzékelése. Úgy tűnik, a többség mégsem ez alapján szavazott.

JP: Kellene a korrupcióellenesség mellé koherens, pozitív világkép is. Másrészt a migráció negatív utópiája által gerjesztett félelem felülírhatta a korrupció miatti felháborodást. Persze a korrup­ciótól inkább kellene félni, de erőforrás kérdése is, mi jut el az emberekhez.

MN: Azt fontosnak tartaná, ha a Jobbik és a baloldali–liberális ellenzék viszonya tisztázódna az elkövetkező időszakban?

JP: Itt is azt kell látnunk, hogy a Jobbik milyen irányba megy. Egy Toroczkai-vonallal nem gondolom, hogy együtt lehetne működni. Ki fog derülni, a néppártosodás valós politikai akarat eredménye volt-e, vagy a köpönyegforgatásé. Szükségesnek tartom az együttműködést, nem elsősorban a pártok, hanem a bal-, illetve jobboldali emberek között. Kérdés, ki tud nekik ajánlatot tenni. Ha a Jobbik a demokratikus úton megy tovább, az öröm, ha a kirekesztés, gyűlöletkeltés, rasszizmus felé fordul vissza, az nehezen belátható és kezelhető helyzethez vezethet.

MN: Utólag jó döntésnek tartja, hogy egy éve lemondott az önkormányzati képviselői mandátumáról az V. kerületben?

JP: Igen, mert ahhoz tudtam volna csak tovább asszisztálni, ahogy kilopják az ingatlanokat a kerületi vagyonból.

MN: De amióta nem ül ott, nem is téma ez.

JP: Előtte sem a mandátumom miatt tudtam ügyeket képviselni, az emberektől kaptam az információkat. Képviselőként ott nem lehetett dolgozni, a fideszes többség napirendre sem vette a javaslatainkat. Az erőforrásaimat felélő színjáték volt. Azért jöttem el, mert a párt elnöke lettem, erre kellett koncentrálnom.

MN: Az is helyes döntés volt, hogy az országgyűlési képviselőjelöltségtől visszalépett?

JP: Morálisan mindenképp jó döntés volt. De praktikusan is, mert látva az LMP mozgásait és Csárdi Antal személyes ideáját, ő sosem lépett volna vissza a javamra. Így legalább szereztem egy ellenzéki mandátumot, még ha nem is magamnak, hanem Csárdinak, akinek a politikájával végletesen nem értek egyet.

MN: A Fidesz újabb kétharmados győzelme után mire számít, tovább szűkülhetnek akár a parlamenten kívüli politizálás keretei is?

JP: Csak negatívumokra számítok. A Fideszé egy bűnszervezeti módszereket alkalmazó, bűnszervezeti célokat kitűző kormányzás. A közjóhoz semmi közük nincs. Még jobban szűkíteni fogják az újságírás feltételeit, jön majd az újságírói kamara, kiszorítják a még releváns, tömegekhez eljutó, tőlük független médiumokat. A civil szervezeteket a Stop Soros törvénycsomaggal vegzálják, ellehetetlenítik, talán fel is számolják. Még szűkebbre húzzák az autonómia határait.

MN: Van értelme a tüntetéssorozatnak, amely egyebek mellett ezt szeretné megakadályozni?

JP: Energialevezetésre feltétlenül jók a tüntetések. Öröm, ha ennyien összegyűlünk, erőt ad mindenkinek, ha látja, hogy nincs egyedül. De ez önmagában nem elég a kormányváltáshoz. Nem mondok egy rossz szót sem, mert én magam sem építenék barikádot, de látszik, hogy Orbán leszarja az utcára vonuló tömegeket. Hazamennek maguktól, vagy a hatalom beveti a rendőrséget, a provokátorokat. Szükségesek, de nem elégségesek a tüntetések. És sokkal inkább nem elégségesek, mint amennyire szükségesek. Egyszerűen új dolgok kellenek.

Figyelmébe ajánljuk