Ötmilliárd forintnyi civil pénzen birkózik a kormány Norvégiával

Nem kér belőle

Belpol

Továbbra sem írja alá a kormány az EGT/Norvég Alapok következő ciklusáról szóló megállapodást, mert beleszólást akar a civil pénzek elosztásába. Az Orbánt másoló lengyel kormánynak ugyanezt nem sikerült kiharcolnia.

Nem kis meglepetést keltett, amikor november közepén Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója előadást tartott az EGT/Norvég Alapok 2009–2014-es időszakának – a Miniszterelnökség által rendezett – zárókonferenciáján, és egy díjat is átvett a civil alap eredményes lebonyolításáért. A kormányzati kommunikációban korábban majdhogynem közellenségként kezelt Móra azzal magyarázta döntését, hogy a díjat Norvégia budapesti nagykövete adta át, így arra az Ökotárs a támogatók elismeréseként tekint.

Hamar csalódniuk kellett azoknak, akik a kormány és a „norvégos civilek” közötti megbékélés jeleként értelmezték a gesztust. Lázár János kancelláriaminiszter november végi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, nem lett volna elegáns, ha az összes programterület lebonyolítója közül csak az Ökotárs nem kap „plecsnit”, ettől még vitatják Móra Veronikáék munkáját. Az alapok következő, 2014–2021-es ciklusával kapcsolatban Lázár szerint „az a kormány javaslata és kérése az Európai Bizottság felé, hogy a magyar állam területén a mindenkori magyar kormánynak legyen beleszólása abba, ki és milyen pénzt oszt”.

A 2009–2014-es finanszírozási körben az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciumot – amelynek tagja volt még az Autonómia Alapítvány, a DemNet és a Kárpátok Alapítvány – közvetlenül a donorországok (Norvégia, Izland és Liechtenstein) választották ki a Norvég Civil Támogatási Alap programjának lebonyolítására. A civil alap keretösszege 12,6 millió euró (3,9 milliárd forint) volt, az összesen 153,3 millió eurós (47 milliárd forintos) alapok fennmaradó részét a magyar kormány különböző szervei oszthatták szét (például népegészségügyi, energiahatékonysági vagy kulturális örökségvédelmi projektekre).

 

Nincs megegyezés

A 2014-es választások után Lázár János vezetésével frontális támadás indult a norvég civil alap ellen. A kormány a belpolitikába való beavatkozással vádolta meg Norvégiát, az Ökotárs Alapítványt előbb LMP-közeliként állította be, később azzal érvelt, hogy a civil társadalomra szánt pénzek nagy részét egy „jól körülhatárolható” kormánykritikus kör kapja. A pályázati szabályok megsértésével, pénzügyi visszaélésekkel is gyanúsították a lebonyolítókat és a támogatott szervezeteket, ám sem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, sem a NAV, sem a rendőrség nem talált vádemelésre okot adó kihágást a civil alap körül (lásd: Csak a gonoszság maradt, Magyar Narancs, 2015. április 16.). Az eljárások 2015 végére nagyjából kipörögtek, Csepreghy Nándor államtitkár pedig diadalmasan bejelentette, hogy a 2014–2021-es időszakban a magyar kormány vétójogot kap a civil pénzek elosztását felügyelő szervezet kiválasztásakor. Azt is mondta, hogy az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium ezzel biztosan kiesik a rendszerből.

A norvég kormány viszont máshogyan emlékezik a 2015-ös „alkura”: fenntartja, hogy a civil alap lebonyolítójának a következő ciklusban is a donorországok brüsszeli ügynöksége (Financial Mechanism Committee – FMC) által kiválasztott, kormánytól független szervezetnek kell lennie. A tét nem kicsi, a következő hétéves periódusban összesen 214,6 millió euró (66,3 milliárd forint) érkezhet Magyarországra az EGT/Norvég Alapokból. A Miniszterelnökség szerint szeptember végén a keretösszeg programterületek közötti felosztásáról is megállapodtak a norvégokkal, így a civil programra 4,9 milliárd forint jut majd (a többi területről lásd keretes írásunkat). Ha a civil alapkezelő kiválasztása marad a donorországoknál, akkor a tenderen az előző két ciklusban tapasztalatot szerzett Ökotárs és partnerei jó esélyekkel indulhatnak. Móra Veronika lapunknak azt mondta, amennyiben a majdani pályázati kiírás egybevág az alapértékeikkel, szívesen pályáznának a feladatra. A kormány azonban vélhetően azt szeretné elérni, hogy hozzá közelebb álló, de legalábbis kevésbé kritikus szervezet döntsön a civil pénzek elosztásáról. Az előző ciklus lebonyolítói szerepkörére mások mellett a CÖF és a Századvég Alapítvány is sikertelenül jelentkezett.

Norvégia, Izland és Liechtenstein 2016 májusában írta alá a 2014–2021-es alapokról szóló keretmegállapodást az Európai Unióval (ebben fektették le, hogy melyik tagállamra mekkora összeg jut), azóta az egyes támogatott országok kormányaival úgynevezett együttműködési megállapodásokban pontosítják a támogatások leosztását és a pénzosztó intézményrendszer felépítését. A magyar kormánnyal ezt az együttműködési megállapodást éppen a civil program körüli vita miatt nem sikerült megkötni. A legutóbbi tárgyalási forduló december 21-én volt Oslóban (a magyar kormányt Perényi Zsigmond nemzetközi helyettes államtitkár képviselte), de megállapodás ekkor sem született. A Miniszterelnökség elég homályos tájékoztatása szerint „a civil alapkezelő kiválasztásával kapcsolatban vannak megoldási alternatívák, amelyek további egyeztetést igényelnek, de a felek kölcsönös véleménye szerint a találkozó konstruktív és megállapodásra törekvő volt”. A norvég EU-ügyi minisztérium csak annyit írt, hogy a találkozó után is maradtak rendezetlen kérdések.

Nagy késésben nincs a kormány, az alapok honlapján található dokumentumok szerint a 15 támogatott országból öttel még nem kötötték meg az együttműködési megállapodást a norvégok. Igaz, arról nincs hír, hogy Horvátországgal, Ciprussal, Litvániával vagy Szlovéniával elvi nézeteltérések miatt húzódtak volna el a tárgyalások. Az együttműködési megállapodás aláírásának nincs határideje, de értelemszerűen minél később születnek meg az egyes programoknál a pályázati kiírások, annál nehezebb lesz az EGT/Norvég Alapok teljes összegét lehívni. A 2014–2021-es ciklus zárása az EU-s támogatásoknál is alkalmazott n+2-es szabály szerint alapesetben 2023, de ezt a támogatók plusz egy évvel kitolhatják.

A pénzek felhasználásában egyébként az előző ciklusban nem teljesítettünk valami jól. Olav Berstad norvég nagykövet a már említett konferencián azt mondta, hogy nagyjából 50 millió eurót (15,4 milliárd forintot) nem sikerült lehívni, vagyis a teljes keret közel harmadát. Az ok, hogy 2014 májusa és 2015 decembere között Norvégia a civil pénzek kivételével felfüggesztette az alapok kifizetéseit. Először az nem tetszett nekik, hogy a magyar kormány egyoldalúan átalakította a fejlesztéspolitika intézményrendszerét (megszüntették a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget), később azonban már kimondottan a civilek vegzálása miatt tartották vissza a pénzeket, a kifizetések csak az utolsó adóhatósági vizsgálatok lezárultával indultak újra. A Miniszterelnökség lapunknak küldött válaszából kiderül, hogy a kormány a le nem hívott összeget szerette volna átvinni a most zajló hétéves időszakra, de a norvég fél ezt nem engedélyezte.

 

Elkésett reklamáció

Szeretett volna befolyást szerezni az ottani civil program felett az Orbán Viktort számos területen követő lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) is. Az EUobserver és Politico portálokon megjelent beszámolók szerint az NGO-k támogatására újonnan létrehozott kormányszervbe, a nemzeti szabadság intézetébe terelték volna a norvég pénzeket. A 2014–2021-es időszakban Lengyelország az alapok legfőbb haszonélvezője, összesen 809 millió eurós keretösszeggel, amelyből a civil alapra 53 millió euró jut. A december 20-án aláírt együttműködési megállapodás szerint a PiS-kormány offenzívája végül nem járt sikerrel, a civil alap lebonyolítóját Lengyelországban is a brüsszeli FMC választja majd ki. A norvégok kompromisszumkészsége annyiban merült ki, hogy a civil alapot két részre, egy országos és egy – a helyi szervezeteket támogató – regionális alapra osztják. Ennek a PiS szempontjából az lehet az értelme, hogy valamivel kevesebb pénz jusson a közvélemény formálására képes országos hatókörű szervezeteknek, valamint hogy legalább az egyik alapot ne a kormány ellenségének tekintett, Soros György által létrehozott Stefan Batory Foundation kezelje. „Nem hiszem, hogy monopóliumot kellene adnunk a Batorynak. Ezután is kezelhetnek valamennyi pénzt, de kisebb összeg jut a vitatott projektekre” – mondta a Politicónak Adam Lipinski civil társadalomért felelős miniszter.

A lengyelek minden bizonnyal azért kényszerültek visszakozásra, mert a civil pénzek kormányzati befolyás alá helyezésének nincs jogi alapja. A magyar kormánynak abban igaza van, hogy az EGT/Norvég finanszírozási mechanizmus nem könyöradomány, azt a donor országok az EU-val kötött megállapodás alapján a közös piachoz való hozzáférés fejében fizetik a közösség fejletlenebb tagállamai­nak. Azonban a 2014–2021-es időszakról 2016 májusában kötött keretegyezmény világosan leírja, hogy „a civil alap megvalósításáért – beleértve az alap lebonyolítását és ellenőrzését – a donorországok felelősek, kivéve, ha az együttműködési megállapodás erről másképp rendelkezik”. Azaz a norvég félnek a lehetősége ugyan megvan rá, hogy lemondjon a civil alapkezelő kiválasztásáról, de nem kötelezhető erre.

A keretegyezményt valóban az Európai Bizottság tárgyalta le a donorországokkal, de a szöveget 2016. április 21-i ülésén az EU bel- és igazságügyi tanácsa is jóváhagyta (a tanácsban a tagállamok képviselői ülnek, Magyarországot az említett ülésen Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár képviselte, a szavazási arányok sajnos nem nyilvánosak). Nehezen érthető tehát, hogy miért másfél évvel az egyezmény kihirdetése után panaszkodik a kormány az Európai Bizottságnál. Megkérdeztük a brüsszeli testülettől, hogy amennyiben a vitatott civil alap miatt Magyarország egyáltalán nem tudja lehívni az EGT/Norvég Alapok pénzeit – azaz elbukjuk mind a 66 milliárd forintot –, azzal Norvégia megszegné-e az EU felé vállalt kötelezettségeit. Konkrét választ nem adtak, azt írták, az EU reméli, hogy a megállapodást a keretegyezménybe foglalt elvek „teljes tiszteletben tartásával” sikerül megkötni.

Ha a norvégok a későbbiekben sem engednek, az lesz a kérdés, a kormány bevállalja-e akár a teljes támogatás elvesztését a civilellenes hadjárat fenntartásának kedvéért. A támogatók az úgynevezett kék könyvben mindenesetre már meg is határozták a 2014–2021-es civil program prioritásait: a demokratikus részvétel és az emberi jogok érvényesülésének erősítése, a kisebbségek és a sérülékeny csoportok védelme, a nemi alapú erőszak elleni küzdelem. Móra Veronika szerint, ha az 5 milliárd forint a magyar civil szféra méretéhez képest nem is nagy összeg, az e területeken működő szervezeteknek akár a túlélésük is függhet az újabb norvég támogatástól.

Az állam oszt

A Miniszterelnökség szerint így fog kinézni az EGT/Norvég Alapok 2014–2021-es körének programok szerinti bontása. Norvégia egyelőre nem kívánta kommentálni a számokat.

Kétoldalú kapcsolatok nemzeti alapja:                         1,5 milliárd Ft

Energiahatékonyság, megújuló energia

és alkalmazkodás a klímaváltozáshoz:                          18 milliárd Ft

Üzleti fejlesztés, innováció, kis- és közép-

vállalkozások támogatása:                                              9 milliárd Ft

Kutatás:                                                                        11 milliárd Ft

Ösztöndíjak, oktatás:                                                   1,5 milliárd Ft

Helyi fejlesztés, kapacitásbővítés és jó kormányzás:      8 milliárd Ft

Kulturális örökségvédelem és kulturális

együttműködés:                                                              9 milliárd Ft

Roma felzárkóztatás:                                                   3,5 milliárd Ft

Civil Alap:                                                                   4,9 milliárd Ft

Méltányos munka és háromoldalú párbeszéd:             0,3 milliárd Ft

Figyelmébe ajánljuk