- „Akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Radó Péter.
- Az oktatáskutató szerint a kormányzatot nem érdekli az oktatás, a társadalom többsége pedig elfogadta ezt az oktatási rendszer.
- A szakértővel az új Nemzeti alaptantervről (NAT), a várható változtatásokról és az osztályterem becsukott ajtajáról is beszélgettünk.
magyarnarancs.hu: Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke a nyár közepén azt mondta, hogy az összeomlás szélén van az oktatási rendszer. Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Radó Péter: A helyzet nagyon rossz, de az oktatási rendszer nem tud összeomlani. Az oktatási rendszer minősége és hatékonysága folyamatosan romlik, az intézményei lepusztulnak, egyre kevésbé képes arra, hogy életesélyeket nyújtson gyerekek nagy tömegei számára. De összeomlani nem tud, mivel nagyon alacsony színvonalon is el tud vegetálni egy ilyen óriási rendszer. Az viszont igaz, hogy a magyar közoktatás mélyen az ország gazdasági ereje és kulturális lehetőségei alatt működik, és ilyen értelemben a helyzet valóban drámai.
magyarnarancs.hu: Szándékosan juttatta ilyen helyzetbe az oktatást a kormány, vagy pusztán inkompetenciáról van szó?
RP: Azt hiszem, alapvetően inkompetenciáról és érdektelenségről van szó. Jól látszik más területeken is, hogy ezt a kormányzatot egyáltalán nem érdeki az oktatás, az első számú prioritás a saját hatalmuk és önmaguk gyarapítása. Ha vannak is társadalompolitikai prioritásai, azok rászűkülnek arra, amit a kormányzat néhány képviselője keresztény középosztálynak hív – azt most hagyjuk, hogy van-e egyáltalán ilyesmi. Akik kívül vannak ezen a középosztályi eliten, azok tulajdonképpen nem érdeklik a kormányt.
magyarnarancs.hu: Voltak olyanok az oktatásirányban az elmúlt nyolc évben, akiknek volt víziójuk?
RP: Mindig voltak ilyen szereplők, bár ők általában szörnyű dolgokban hittek. Ilyen volt például Hoffmann Rózsa, aki rettenetes dolgokban hitt. Nem azért mondom ezt, mert én személyesen nem osztom az ő értékeit, hanem mert e hipotetikus, elméleti konstrukciók alapján, gondolkodás nélkül feláldozták gyerekek nagy tömegeinek az érdekeit és a tanulási szükségleteit. Leszállították a tankötelezettségi korhatárt, a rendpárti gondolkodás jegyében, aminek az eredményeként diákok tömegei esnek ki hamarabb az oktatási rendszerből. Miközben az iskolák és a gyerekek borzasztóan sokfélék, egyenrendszert kényszerítettek rá az oktatásra, aminek az „eredményét” a különböző mérések már évek óta mutatják.
magyarnarancs.hu: Ma mi a helyzet?
RP: Szerintem akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben. Cinikus módon generálnak politikai háttérzajt, ami a néphülyítésen túl csak arra jó, hogy legitimációs mázat vonjon azokra a szörnyűségekre, amiket csinálnak.
magyarnarancs.hu: Tud olyan oktatáspolitikai változtatást említeni, amit pozitívnak tart?
RP: Tudok olyasmit mondani, ami potenciálisan magában rejtette azt a lehetőséget, hogy abból valami jó süljön ki, de utána brutálisan elszúrták. Például az oktatásirányítás 2011 előtt hihetetlenül szétaprózódott volt, irdatlan mennyiségű önkormányzat működtetett egy darab iskolát ahelyett, hogy önkormányzati szövetségek helyi iskolahálózatokat működtettek volna. Jött az új kormányzat, és a helyi oktatásirányítás szintjét járási szintre emelték, de ezt úgy csinálták, hogy lényegében felszámolták a helyi oktatásirányítást, mert az iskolákat beleolvasztották a Klebelsberg Központba, ami a világ egyik leghatalmasabb szervezete, háromszor akkora, mint a MÁV. Gyakorlatilag nem helyi oktatásirányítás működött, hanem tankerületi dekók, amik igazából az oktatásirányítás végrehajtó szervei. Nem az történt, hogy megoldottak egy problémát, hanem elvették a lehetőségét annak, hogy bármilyen problémát helyben meg lehessen oldani. Eleve ott kezdődött a probléma, hogy egy ilyen hatalmas rendszeren, mint amilyen az oktatás, nem lehet se négy, se nyolc év alatt 43 rendszerszintű átalakítást végigvinni. Megszámoltam, körülbelül ennyi komoly változtatást hajtottak végre az elmúlt években a közoktatásban.
| ||
magyarnarancs.hu: A pedagógusokat és a diákokat sikerült a kormánynak domesztikálnia? A 2016-os tanártüntetések óta nem igazán lehetett látni valódi ellenállást.
RP: Most jöttek rá arra a pedagógusok, hogy a hajó elment. De a hajó valójában már 2011-ben elment, amikor az új köznevelési törvénnyel szemben gyakorlatilag semmilyen ellenállás nem volt. Volt ugyan egy-két tiltakozó mozgalom, ám ezeknek nem volt komoly támogatottsága a tanárok között. A pedagógusok akkor kezdtek el tiltakozni, amikor az új rendszer felállt, és rájuk zúdultak azok az új mechanizmusok, amikről tudták, hogy jönnek, csak nem hitték el, hogy valóban olyanok lesznek, amilyennek a szakértők leírták. Amikor a pedagógusokra zúdult a szakmailag teljesen értelmetlen, kontraproduktív minősítési rendszer, akkor elkezdtek tiltakozni. Akkor kezdtek el tiltakozni, amikor már késő volt, mert az autokratikus, már felállt rendszerben nem volt esélye annak, hogy bármilyen érdemi korrekció legyen.
magyarnarancs.hu: Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok mostanra elfogadták, hogy ebben a rendszerben kell tanítani?
RP: A tiltakozó mozgalomból kiment az a szufla, ami 2016 tavaszán még megvolt. Nagyon sok tanár egyszerűen elhagyta a pályát, egyre többen pedig elkezdték keresni a módját, hogy hogyan tudnának ezzel a rendszerrel együtt élni. Bár politikai értelemben nyolc év nem sok, de egy ember életében rettenetesen hosszú idő. Nyolc évig élni valami szörnyűségben, az rettenetes dolog, és nem lehet nyolc éven keresztül a folyamatos tiltakozás, ellenállás állapotában élni. Miután pedig a pedagógusok megtapasztalták, hogy hiába tolonganak 50 ezren a Kossuth téren, ennek semmiféle hatása nincs, azt hiszem, a legtöbben kiégtek és lelkileg feladták.
magyarnarancs.hu: Ez mit jelent a gyakorlatban?
RP: Több dolgot is: a pedagógusok elkezdtek egyéni stratégiákat kidolgozni arra, hogy hogyan lehet ebben a rendszerben tanítani. Sokan keresik a kiskapukat, amikből ebben a bürokratikus rendszerben rengeteg van. Van egy másik jelenség is, ami a szocializmus idején alakult, és most megint erős: azok a pedagógusok, akik a hivatásuknak tekintik ezt a szakmát, és akarnak valamit csinálni, keresik annak a lehetőségét, hogy olyan iskolában kezdjenek el dolgozni, ahol hozzájuk hasonló emberek vannak. Ezek az emberek tudniillik elkezdtek kiszorulni az állami szektorból, ugyanis a jobb, kísérletező iskolák az állami szektorban lepusztulnak, kihalnak. A magánszektorban viszont egyre több olyan iskola alakul, ahol hasonló gondolkodású pedagógusok képesek összeállni, és képesek valami jót csinálni. Van persze az a stratégia is, hogy csendben maradok, összeszorítom a fogam, becsukom az osztályterem ajtaját, és megcsinálom a minimumot, de annál nem többet. Ebben az is közrejátszik, hogy a pedagógusok elképesztően túl vannak terhelve, ők is és a diákok is körülbelül heti ötven órát gürcölnek.
magyarnarancs.hu: Ennek hosszabb távon milyen hatása lesz?
RP: Ez pontosan látható már most is, adataink vannak arról, hogy milyen eredményeket produkál a magyar közoktatás. A túlterhelésnek azonnali és drámai mértékű minőségromlás volt az eredménye. Nem hiszem például, hogy az OECD PISA-mérések történetében Szlovákián és Magyarországon kívül volt olyan ország, ahol ilyen rövid idő alatt ilyen rettenetes mértékben romlottak volna a teljesítmények.
| ||
magyarnarancs.hu: Nem ad okot némi optimizmusra, hogy elkészült az új NAT, és a kidolgozásért felelős Csépe Valéria egész ígéretes dolgokat mondott (az interjú az új NAT-tervezet nyilvánosságra kerülése előtt készült – a szerk.) a projektalapú oktatáson át a Harry Potter olvastatásáig?
RP: A tanterv egyáltalán nem érdekes, az egész világon az a trend, hogy az állam kivonul a tantervi szabályozásból, csak kimeneti követelményeket rögzít, és hatalmas szabadságot ad ahhoz az iskoláknak, hogy a saját gyerekeiket felkészítsék ezekre a követelményekre. Egy központi sillabusz nem tud működni, mert az előíró tantervek képtelenek alkalmazkodni a gyerekek sokféleségéhez. Nem is érdekes tehát, hogy mi van az új NAT-ban.
magyarnarancs.hu: Milyen változtatások jöhetnek az oktatásban az újabb kétharmad birtokában?
RP: Van néhány dolog, ami évek óta bent van a csőben, csak a választások előtt már nem vették elő. Az általános iskolai iskolahálózatot már régóta szeretnék racionalizálni, ami azt jelentené, hogy kijelölnek iskolaközpontokat, és egy csomó kis iskolából elviszik ezekbe az utolsó két évfolyamot.
magyarnarancs.hu: Ennek mi értelme lenne?
RP: Szakmailag semmi, politikailag annyi, hogy azt gondolják, a pedagógushiányt így majd képesek mérsékelni, mert felszabadulnak majd pedagógusok. De ez nem fogja megoldani a hiányt, mert a pedagógushiányt jórészt demográfiai folyamatok okozzák. Már több mint tíz éve tudható volt, hogy az elkövetkezendő években a pályán lévő pedagógusok egyharmada nyugdíjba fog menni. Ehhez képest semmi olyasmi nem történt az elmúlt nyolc évben, ami azt a célt szolgálta volna, hogy ezt a válságot menedzseljék. És persze egyre nagyobb mértékű a pályaelhagyás.
magyarnarancs.hu: Jöhet a Parragh László iparkamarai elnök által már többször hangoztatott gimnáziumi rendszer elsorvasztása is?
RP: Ez is benne van a csőben. Gyakorlatilag egy olyan rendszert akarnak létrehozni a középfokú oktatásban, amilyen a felsőoktatásban a belépési szűrő. Mivel a kormánynak az az érdeke, hogy minél kevesebb gyerek kerüljön be az érettségit adó intézményekbe, ezért valószínűleg olyan kötelező felvételi vizsgát akarnak bevezetni, ami szűri a gyerekeket. Ezzel az a baj, hogy a gimnáziumi felvételi teljesen igazságtalan lesz, mert a nyolcadik végén nincsenek előre rögzített nyilvános vizsgakövetelmények, standardok, amikre az általános iskolában fel lehet készíteni a gyerekeket. Azok a tanulók, akiknek a szülei megengedhetik maguknak, hogy különórákkal erre a vizsgára készítsék fel a gyerekeket, nagy valószínűséggel bejutnak egy gimnáziumba. Azok viszont, akiknek nincs lehetőségük erre, teljes mértékben ki fognak szorulni az érettségit adó intézményekből. Olyan rendszert hoznak létre, ami társadalmi értelemben brutálisan kirekesztő lesz. Ez egy becstelen és borzasztó hatásokkal járó oktatáspolitika.
magyarnarancs.hu: Mennyire lesz nehéz majd egyszer egy jó oktatási rendszert csinálni Magyarországon?
RP: Kialakult a magyar közoktatásban egy olyan érdekeltségi rendszer, ahol minden fontos szereplő a jelenlegi, brutálisan szegregáló és szelektív oktatási rendszer fenntartásában érdekelt. Szülők, pedagógusok, önkormányzatok, szakszervezetek mind ebben lettek érdekeltek. Ezen áttörni valószínűleg egy hosszú, szívós feladat lesz. Egy oktatási miniszter sokkal hamarabb belebukna egy valódi oktatási reformba, mint ahogy ennek az első hatásai távolról láthatóak lennének. Az kell mondanom, hogy én most elég reménytelennek látom a helyzetet.
