Szabó Emese

Rajtunk múlik

Az Iványi Gábor elleni ítéletről

Belpol

Iványi Gábor ellen vádat emelt az ügyészség, és bár börtönbe várhatóan nem kell vonulnia, akár két év felfüggesztettet is kaphat. Mindezt miért? Mert egykori barátja több mint huszonöt éve bepipult, és azóta sem sikerült lenyugodnia.

Senki sem tudja pontosan, mi baja van Orbán Viktornak Iványi Gáborral, még maga Iványi sem nagyon. Pár éve azt nyilatkozta, csak tippelni tud. Nem, nem az az ok, hogy Iványi nyilvánosan elhatárolódott tőle, vagy mert a The New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy Orbán szélsőjobboldali, fasiszta pártot vezet, hiszen a cikk jóval az ellene irányuló had­járat megindítása után született.

A lehetséges ok megtalálásához egészen a Fidesz első ciklusáig kell visszamenni, amikor Iványi annak idején még mint SZDSZ-es politikus visszautasította a Fidesz megkeresését. Valamikor 1998 és 2002 között Iványi Gábor azt mondta Orbán Viktor valamelyik odaküldött kobzosának, hogy nem kell neki extra támogatás, csak annyi, amennyi a törvény szerint neki jár, köszi, nem szeretne ellenzéki képviselőként fotózkodni a miniszterelnökkel, mert nem nézne ki jól. Erre az ifjú miniszterelnök annyira megsértődött, hogy azóta sem tudta elfelejteni a sérelmeit.

Akkor, 1998 és 2002 között én vagy az érettségimre vagy valamelyik szigorlatomra készülhettem, és fix, hogy már nem emlékszem mindenre. De ha emlékeznék is, már nem igazán számít, hiszen eltelt némi idő, és már más gondjaim vannak. De Orbán Viktor emlékszik, és neki számít. És ha valami bántja Orbán Viktor csőrét, addig nem nyugszik, amíg azt a dolgot ki nem radírozza, le nem ráspolyozza, össze nem töri.

Nem kell messzire menni e tárgyban, ott a Népszabadság, az sem tetszett neki, és szívós aknamunkával el is érte, hogy bizonyos Heinrich Pecina, akiről már akkor is tudni lehetett, hogy hétköznapi bűnöző, több év altatás után átjátssza a Fidesz körének a lapot, amit aztán az úgynevezett tulajdonos bezárt, és még a névhasználatot sem engedte át. Mert az volt a lényeg, hogy írmagja se maradjon annak a lapnak, amelyik egyszer leírta, hogy. Amire már szintén nem emlékszik senki Orbán Viktoron kívül.

*

Orbán Viktor legalább nyolc évet várt arra, hogy revansot vegyen Iványi Gáboron. Nevezhetjük ezt kitartásnak is, meg másnak is. Nyolc évig őrizgetett egy cetlit, vagyis vélhetően bővítgetett egy listát, amelyen ott volt Iványi Gábor neve. Aztán kormányra kerülve az első évben voltak fontosabb dolgok is, de 2011-ben az Alaptörvény mellett az egyházjogi törvény is hozott néhány apró újdonságot: a legtöbb magyarországi egyház elveszítette egyházjogi státuszát. Köztük Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Egyházközössége (MET) is. A történelminek nevezettek mellett például a Hit Gyülekezete egyház maradhatott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.

Mester és tanítvány

Évtizedeken át tartó konfliktust okozott, hogy az 1987-es férfi kosárlabda-bajnokság fináléjának harmadik, mindent eldöntő mérkőzésén Patonay Imre edző egyetlen percre sem küldte be a pályára Bebes Istvánt. Útjuk később a sportban és a politikában is keresztezte egymást.