Stolpersteine 2007: Botlatás vidéken

  • Molnár Szabolcs
  • 2007. június 28.

Belpol

Gunter Demnig kölni képzőművész másfél hónapja a budapesti Ráday utcában helyezett el három "Emlékező macskakövet". Június közepén 32 újabb követ süllyesztett a járdába 8 kelet-magyarországi helyszínen. Három napon át követtük.
Gunter Demnig kölni képzőművész másfél hónapja a budapesti Ráday utcában helyezett el három "Emlékező macskakövet". Június közepén 32 újabb követ süllyesztett a járdába 8 kelet-magyarországi helyszínen. Három napon át követtük.

Demnig művészeti akciónak induló, mára életprogrammá, emlékezésrobottá váló tevékenységéből annak idején viszonylag keveset foghattunk fel (Emlékezéstechnológiák, Magyar Narancs, 2007. május 3.). Most, hogy a Nagykőrös-Szolnok-Kiskunhalas-Szeged-Makó útvonalon elkísértük (a művész Makó után még elment Újfehértóra, Mátészalkára és Kisvárdára), valamivel tisztábban látjuk működését. Május elején még "csak" 11 000 lerakott botlatókőről (Stolpersteine) számolhattunk be, ez a szám mostanra 12 000 körül jár. Mondanunk sem kell, hogy az akció esztétikai értelmezése igencsak kitágul, ha az ember az ismétlés aktusával is kalkulál. 17 "útbontás" végignézése után elég biztosan kijelenthető ugyanis, hogy egy kő lerakása (maga a "Kunstwerk") nem azonos 12 000-ével.

A tevékenység gépiessége és precizitása hátborzongató - részben azért, mert a gépesített, racionalizált gyilkolás mintáját követi, s részben azért, mert a művészi tevékenységtől való (éljünk elavult fogalommal) totális elidegenedést példázza. Demnig, ha egy-egy kőletétel után beszédre kényszerül, szinte szóról szóra ugyanazt a (már második hallásra is érdektelennek tűnő) szöveget mondja el. S amikor érdekes példát akar említeni, akkor - miközben 12 000 esetből válogathatna - mindig ugyanazt az egyet mondja el. Eleinte furcsának tűnt ez a fajta kataton magatartás, ám ha komolyan veszszük "beszédének" mindig azonos első mondatát ("ez egy konceptuális művészi munka"), akkor nagyon is érthetőnek, logikusnak és következetesnek, a konceptuális mű szelleméhez szorosan kötődő magatartásnak kell tartanunk. Arról nem is beszélve, hogy ez a mondat felhatalmazza az értelmezőt arra, hogy a jelenséget ne pusztán a holokausztemlékezet kontextusában, hanem attól valamennyire függetlenítve, valahol a köztéri szobrászat és az akcióművészet közötti térben helyezze el. A nyitott végű (megjósolhatatlan befejezésű) Stolpersteine akciósorozat külsőségeit valószínűleg akkor értékeljük helyesen, ha egy rituális (sőt: mélyen vallásos) tevékenység reflektálatlannak tűnő, de nagyon is tudatos komponensének tartjuk őket.

Maga az akció - ha csak egyetlen kő és nem kőcsoport lerakásáról van szó - a hely kijelölésétől (ezt Magyarországon mindig sárga krétával csinálta, ami Demnig koordinátora, Uta Franke szerint merő véletlen) a terület megtisztításáig, a törmelék elszállításáig nagyjából 12 percig tart. Minden mozdulat kísértetiesen azonos, a szükségtelenné váló szerszámokat mindig visszaviszi speciálisan felszerelt furgonjába, mindig ugyanabban a ruhában dolgozik, s minden útburkolati típusra - betonra, aszfaltra, kövezésre - fel van készülve. A három nap alatt nem találkoztunk olyan burkolókővel, melynek pótlására, javítására - ha maga az elhelyezett "objektum" kisebb volt, mint a kiemelt kő - ne készült volna fel: mindenféle kőből volt tartalékja.

Az elhurcoltak utolsó lakhelyének meghatározásában, illetve - ahol mód volt rá - a rövid életrajzok megírásában a helyi hitközségek és/vagy holokauszt-helytörténészek segítették a szervezők munkáját. Utóbbiakat érdemes név szerint is megemlíteni, a szolnoki zsidóság deportálásának történetét és adatait Csősz László, a kiskunhalasiét Végső István, a makóiét Urbancsok Zsolt kutatta ki, illetve dolgozta fel. Urbancsok egy kimerítő makói holokausztkönyv megírása mellett egy Makói Zsidó Honlapot is felépített (www.mzsh.hu). Demnig magyarországi útjának (amely augusztusban a Dunántúlon folytatódik) szakmai (történészi, levéltári, hitközségi) hátteréről részletes információk találhatók a www.macskako.net oldalon.

Minden helyszín tartogatott valamiféle meglepetést. Nagykőrösön például felbukkant Manci néni, aki az elhurcolt Révész lányok jó ismerője, barátnője volt. ' maga is megjárta a kecskeméti gyűjtőlágert, ám árja férjének köszönhetően a deportálástól megmenekült. Szolnokon egy kilencven körüli úr nézte végig, amint a Szapáry utca 9-es számú háza előtt Demnig Szabó Barnára emlékeztető követ helyezett a járdába. Mint megtudtuk, az öregúr édesapja és Szabó jó barátságban voltak, utóbbi a szolnoki kávéházi élet és a szolnoki sajtó legjelentősebb és legszínesebb figurája volt. Szegeden pedig még a szervezők is meglepődtek, amikor az egyik kő lerakásánál (Müller László, Püspök u. 11/A) egy idős néni egy kavics rátételével "továbbgondolta" a műalkotást. Kiderült, hogy a hölgy a meggyilkolt Müller egyik lánya, s ajándékként éli meg, hogy apjára mostantól egy sírkő mellett is emlékezhet. A legátfogóbb előkészítéssel a makói szervezők várták Demniget. Az akcióval egy időben kiállítást nyitottak a makói zsinagógában arról a hét emberről, akiknek a nevét már nemcsak a zsinagóga udvarán elhelyezett emléktábla őrzi, hanem egy-egy botlatókő is.

A kövek elhelyezését az önkormányzatok illetékes építési szakhatósága engedélyezi, maga az engedélyezés többnyire problémamentes volt. Ám a jövőbeli civil és hitközségi kezdeményezéseket (előbbire talán Soltvadkerten, utóbbira Nagykőrösön lesz a közeljövőben példa) sejtető jelenbéli lelkesedést, mint Böröcz László a 2B Galéria vezetője, a magyarországi Stolpersteine projekt társkoordinátora elmondta, könnyen lelohaszthatja a bürokratikus eljárás. Pedig az első 50 kő leszervezése után a civileken a sor.

Demnig egyébként a hőségriadó ellenére bírta a munkát, ő előzőleg csak annyit kért, hogy egy nap 80 kőnél és tíz helyszínnél ne legyen több.

Június 18-20., Gunter Demnig útja a Bipolar német-magyar együttműködési program részeként valósult meg

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.