Tejesdobozbotrány: a rendőrség félrenéz, és nem vállalja a felelősséget

  • - ngm -
  • 2017. június 15.

Belpol

Pedig valami nagyon nem stimmel az adatbázisukban.

Komoly visszhangot váltott ki ma megjelent cikkünk, amely olyan fiatalokról szól, akik eltűntként szerepelnek az Alföldi Tej dobozain, valójában azonban nincsenek eltűnve.

Az érintettek természetesen nem örültek annak, amikor megpillantották magukat a tejesdobozokon, cikkünk rövid előzetesét itt olvashatják:

De hogy lehetséges mindez?

Kárász Róbert, a kampányt szervező GAP Média tulajdonosa a rendőrségre mutat, mondván, ők a police.hu-ról szerzik az információkat, ott pedig olyan személyek szerepelnek, akik hivatalosan körözés alatt állnak. Csakhogy az általunk elért érintettek értetlenül állnak az előtt, hogy mit keres a fotójuk a tejesdobozokon, akadt köztük olyan, akinek nem is volt tudomása arról, hogy valaha eltűnt volna, így nem érti, mit keres a rendőrségi adatbázisban.

Kárász Róbert

Kárász Róbert

Fotó: MTI

Cikkünkhöz megkérdeztük a rendőrséget még múlt héten, de ők a megadott határidőig, azaz lapzártánkig nem nyilatkoztak.

Ma újra nyilatkozatot kértünk tőlük, hogy miképp lehetséges mindaz, ami történt, és érdeklődtünk arról is, hogy miképp tudnák megakadályozni, hogy a jövőben ismét ilyen eset történjen. Ezt a választ kaptuk: a „rendőrség folyamatosan frissíti körözési adatbázisait. Ugyanígy naprakészen tartjuk a rendőrségi honlapon nyilvánosságra hozott körözések adatait, ott a mindenkor hatályban lévő körözések szerepelnek”.

Kérdéseinkre valódi választ nem kaptunk, a rendőrség inkább úgy tesz, mintha az adatbázisukkal nem lenne probléma, a jövőre vonatkozó kérdésünket pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Csakhogy ha nem változtatnak semmit, ilyen esetek újra és újra megtörténhetnek.

(A kampányban érintett ezerlampas.hu-n, de az Alföldi Tej honlapján sem találtunk cikkünk megjelenése után reakciót.)

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.