Békés családi korzózás a budai rakparton. A Duna felett sirályok, Pest felett rendőrségi helikopterek. Az Erzsébet híd felől közelítünk, de a Kossuth utca már zárva, mint ahogy minden kis utca a Fidesz '56-os rendezvénye körül. A Szép utcán egy fiatal szervező kitikkadt szájjal magyarázza a bejárást követelő árpádsávosoknak, hogy innen lehet megközelíteni a pódiumot, mert a mentőknek "biztosítani kell a szabad közlekedés lehetőségét". "De mi tudni akarjuk, hogy mi a teendőnk, hallani akarjuk Viktor útmutatását - replikázik az egyik mozgalmár, majd a fideszes rendezőre legyint: - Te is a kommunistákkal vagy!"
Kiverekedjük magunkat a kiskörútra, a tömeg nagy, az 1848-as jelmezbe bújt Philip már hangolja a közönséget. Később az elhagyhatatlan Ákos hág a színpadra, és miközben dalol, egy barna kabátos férfi kapaszkodik fel az egyetem előtti fára, és azt kiabálja: "Amíg énekeltek, a Deákon verik a magyart!" Mivel rá sem hederítenek, egy idő után lekászálódik és felszívódik. Orbán Viktor fellépését ütemes taps fogadja, majd következik a beszéd, amely hidat ver 1956 és a jelenlegi politikai események között.
A történelmi elemzéssel induló szónoklat hosszasan méltatta '56 jelentőségét, amely "mérföldkő" és "csoda" volt Magyarország történetében. A beszéd finoman hangolva, de felsorakoztatta a két világháború közötti és a jelenkori jobboldali ideológia összes jelentős mítoszát. Orbán laza mozdulattal leszocialistázta a nácikat, majd arról hallhattunk, hogy hova süllyedt az ország a kommunista-rákosista diktatúra alatt, de a forradalom kinyitotta a magyarok szemét, akik hirtelen egy "vörös rongyokba öltöztetett országot" (copyright by Horthy) láttak maguk előtt. A mostani események értelmezéséhez érve Orbán ismét előkapja a választási csalás ügyét: most becsapásról értekezik, miként ezt már hónapok óta hallhatjuk a legitimitáshiányról alkotott vélekedése kapcsán. A vezér viszont továbbra is visszafogott: arról beszél, hogy a nemzet most már szabad, de milliók érzik úgy, hogy "belül" nem szabadok. Válságról szól, arról, hogy az "orvoslásához szükséges és elkerülhetetlen áldozatot a magyarok csak akkor hajlandóak meghozni, ha a felelősök félreálltak". Persze szóba kerül a felelősségre vonás fontossága is, meg hogy "az országvezetők erőszakhoz nyúlnak". Az est metaforája intelem az összegyűltekhez: "A gát nem szakadhat át, a vizet mindig meg kell tartani." Meg kell akadályozni, hogy az "elkeseredés leszorítsa a tömegeket a demokrácia mezsgyéjéről". Igaz, ehhez az kell, a kormány tartsa tiszteletben a népakaratot, mely a következő hetekben a Fidesz által kezdeményezett ügydöntő népszavazásokban ölt majd testet.
*
Nem sokkal a beszéd után már hallatszanak a Deák téri tömegoszlatás durranásai. A feszültség nő, a tér irányába igyekvő tudósítót keményen leteremtik: "Nem tudsz vigyázzban állni a székely himnusz alatt?!" Orbán bepattan a páncélozott kocsijába, a tömeg magára marad. A fideszesek jelentősebb része gyors léptekkel indul haza, de a Dohány utcában már keveredik a két csoport. A focidrukkereknek álcázott forradalmárokat lovas rendőrök páholják, hátrébb az öltönyös családapák vörös fejjel ordítják a zsaruknak: "Hazaárulók, hazaárulók!" Néhányan nekirohannának a zsinagógának, mire az Astoria felől érkezők leteremtik őket: "Mit mondanak majd ránk?!"
Megkezdődik a macska-egér játék, a rendőrök kiszorítják a radikálisokat a Deákról, mire azok a kis utcákon beszivárognak a fideszes rendezvény színhelyére, nagyobb részük a Rákóczira fut, a Blaha felé menekül, ahol ismét csoportokba verődnek. A HírTV később úgy kommentálja az eseményeket, hogy a rendőrök szorították rá a Fideszre a tüntetőket. Mi másképp láttuk: több kopasz teli torokból ordította a Károly körúton: "Fel kell menni a fideszesekre, különben soha nem lesz forradalom!" Az ellenzéki ünnepély résztvevői viszont maradnak a téren, de ütemesen szidják a rendtevőket, biztatják a tüntetőket. Kezdetben a zsaruk igyekeznek megakadályozni, hogy a Blaha felől közeledők felzárkózzanak az astoriásokhoz, a szűk Síp utcából lövöldöznek két irányba. Később megindul az Astoria kiürítése is. Ekkor már a rendőrök sincsenek maguknál, egyikük azt bömböli a kis utcában egyedül álldogáló munkatársunknak: "Takarodjál, keresztüllőlek, bazeg!" Később, amikor visszatérünk a tett színhelyére, az említett zsaru már nyugodtabb, arról panaszkodik, hogy a kövekkel dobálózó tüntetők gyerekeket toltak maguk elé.
A kékruhások akcióját este nyolcra siker koronázza, a tombolókat kiszorítják a Kossuth utcára, a blahásokat elszigetelik, majd szétverik őket, a Múzeum körúton a mérsékeltebbek maradnak. Többen eléneklik a Szózatot, majd műsorzárás. Egy kigyúrt bakancsos lecseszi őket: "Menjetek haza tévét nézni!" Az éjszaka hátralevő részében folytatódik a közelharc a rendőrök és a radikálisok között, a fő csatatér az Erzsébet hídi barikád lesz, melyet hókotróval szednek szét végül. Az est fénypontja: a goj-motorosok nekiindulnak az ELTE előtt a rendőröknek, de az első könnygázsortűz után jön a hátraarc.
