Sajó László: Öt és feles

Három a magyar igazság

(hungarunicumok, kukáztam én)

Egotrip

1. Ma tócsni lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni. Jaj, meg kell hatódni!

1. Ma tócsni

lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni.

Jaj, meg kell hatódni!

A parancsolat: ne ölj!

De hát miért?

Legalábbis ne ezért a tócsniért.

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!

Nincs is hajlékom.

Élde-

gélek

ezen a tájékon,

ott ni.

Na, milyen a tócsni?

Jó, mi?

Fele-fele.

Ketten is jóllakunk vele.

Nálatok hogy' mondják, macok?

A faszok!

Vagy lepcsánka?

A picsába!

Kösz, megfagyok.

A szervek

csak vegzálnak,

már meg se vernek.

Hanem baszod,

nincs egy húszasod,

pont annyi híja a negyvenhét ezernek,

amiből vígan megélek,

csavargok és kefélek,

és de jó nekem, baszott jó!

Ezt honnan szoptad, melyik faszodból?

Na, gyere, megyünk a Teszkóba.

Ezek is oda iszkolnak,

sok rühes

csöves.

A csöviket

lelövitek?

Azt kéne,

pinába fasz kéne.

Visszaváltjuk az üveget.

De előbb vedd le a szemüveged,

mer' ha megismernek,

meg is vernek.

Legalább a szemüveg maradjon épen.

A húszasod

meg feldughatod

magadnak!

Még kotyog a kanna,

és ma is szabadnap.

Mi kell még?

Hát, ennék, ennék, ennék.

A tócsni már csak emlék.

Éjszaka szar. De fölragyog mindenki karácsonyfája,

a csillagok. Na, megyek, menjél te is. Ne erre, arra, a picsába.

2. Hajléktalaninduló (Ad notam Söprik az utcát)

Döglik az utcán

a hajléktalan.

Megdöglik aztán,

ha mázlija van.

Messze van a szálló,

a halál kaszál, ó,

és hogyha nincs messze,

bemenni nincs mersze -

na döglés.

Mondják, ha fázunk,

égessünk tarlót, s

ne csak pofázzunk,

és szidjuk Tarlóst!

Azt mondják, kapunk egy

esélyt, nem fagyunk meg,

dolgozzon a lumpen,

éhen nem halunk, nem -

na döglés.

Bűnözők vagyunk

mi mindahányan.

Rendőrangyalunk

előtt vigyázzban!

Ha jő a december,

a havak leesnek,

emberek, ezeknek

a csöves nem ember -

na döglés.

3. Népstadion

Ria, ria!

Beszédet mond a Vezér és Kancellária.

Harsog a néptribun,

tele a dísztribün.

Odakünn,

a kapukon kívül a nép köpködi a szotyit.

Van, aki még látta Szokit

csukafejelni.

Volt itt akkora nagy gól,

ezernyi,

akkor,

nemrég.

Tudnék mesélni, sokat.

Most a vonalakat, bírókat, játékosokat

elmeszelték.

A kapukat is lehozták, minek.

Nem hiányoznak senkinek.

Most új játék van, új szabály.

Míg a VIP-páholy tőkehúst zabál,

a nép kint köpködi a szotyolát.

Meddig tart még? A bíró, aki nincs is, továbbot int. Tovább!

Labda sincs már, csak zavarna.

De mi ez a hangzavar ma?

Ki a jobb?

Magyarok!

Gól nincs, van gólöröm.

Nyakába ugrik magyar a magyarnak.

Ki köpködött?!

A stadion fölött

lebukik a narancsszín, kétharmad nap.

Sötét minden karéj.

Szotyolaéj.

(lábjegyzet)

smidtál, már a nevedet se tudod leírni? s m... s m... s mit ittál, hogy hülyeségeket beszélsz? s m... s m... s még le is írod? az újévi beszédben, a jé, jé, bizony, pontos, ez így pontos, smidtál. s m... s m... s mit sütsz ki, tán új helyesírást sücc ki? nagyon helyes, de ez meg elipszilon, bizony. smidtál, mit írtál? doktori, doktori, mindent lát, más szemüvegén át lesi az olimpinát? na de smidtál, legyen vége itt már, snitt már, sicc már!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.