Sajó László: Öt és feles

Három a magyar igazság

(hungarunicumok, kukáztam én)

Egotrip

1. Ma tócsni lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni. Jaj, meg kell hatódni!

1. Ma tócsni

lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni.

Jaj, meg kell hatódni!

A parancsolat: ne ölj!

De hát miért?

Legalábbis ne ezért a tócsniért.

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!

Nincs is hajlékom.

Élde-

gélek

ezen a tájékon,

ott ni.

Na, milyen a tócsni?

Jó, mi?

Fele-fele.

Ketten is jóllakunk vele.

Nálatok hogy' mondják, macok?

A faszok!

Vagy lepcsánka?

A picsába!

Kösz, megfagyok.

A szervek

csak vegzálnak,

már meg se vernek.

Hanem baszod,

nincs egy húszasod,

pont annyi híja a negyvenhét ezernek,

amiből vígan megélek,

csavargok és kefélek,

és de jó nekem, baszott jó!

Ezt honnan szoptad, melyik faszodból?

Na, gyere, megyünk a Teszkóba.

Ezek is oda iszkolnak,

sok rühes

csöves.

A csöviket

lelövitek?

Azt kéne,

pinába fasz kéne.

Visszaváltjuk az üveget.

De előbb vedd le a szemüveged,

mer' ha megismernek,

meg is vernek.

Legalább a szemüveg maradjon épen.

A húszasod

meg feldughatod

magadnak!

Még kotyog a kanna,

és ma is szabadnap.

Mi kell még?

Hát, ennék, ennék, ennék.

A tócsni már csak emlék.

Éjszaka szar. De fölragyog mindenki karácsonyfája,

a csillagok. Na, megyek, menjél te is. Ne erre, arra, a picsába.

2. Hajléktalaninduló (Ad notam Söprik az utcát)

Döglik az utcán

a hajléktalan.

Megdöglik aztán,

ha mázlija van.

Messze van a szálló,

a halál kaszál, ó,

és hogyha nincs messze,

bemenni nincs mersze -

na döglés.

Mondják, ha fázunk,

égessünk tarlót, s

ne csak pofázzunk,

és szidjuk Tarlóst!

Azt mondják, kapunk egy

esélyt, nem fagyunk meg,

dolgozzon a lumpen,

éhen nem halunk, nem -

na döglés.

Bűnözők vagyunk

mi mindahányan.

Rendőrangyalunk

előtt vigyázzban!

Ha jő a december,

a havak leesnek,

emberek, ezeknek

a csöves nem ember -

na döglés.

3. Népstadion

Ria, ria!

Beszédet mond a Vezér és Kancellária.

Harsog a néptribun,

tele a dísztribün.

Odakünn,

a kapukon kívül a nép köpködi a szotyit.

Van, aki még látta Szokit

csukafejelni.

Volt itt akkora nagy gól,

ezernyi,

akkor,

nemrég.

Tudnék mesélni, sokat.

Most a vonalakat, bírókat, játékosokat

elmeszelték.

A kapukat is lehozták, minek.

Nem hiányoznak senkinek.

Most új játék van, új szabály.

Míg a VIP-páholy tőkehúst zabál,

a nép kint köpködi a szotyolát.

Meddig tart még? A bíró, aki nincs is, továbbot int. Tovább!

Labda sincs már, csak zavarna.

De mi ez a hangzavar ma?

Ki a jobb?

Magyarok!

Gól nincs, van gólöröm.

Nyakába ugrik magyar a magyarnak.

Ki köpködött?!

A stadion fölött

lebukik a narancsszín, kétharmad nap.

Sötét minden karéj.

Szotyolaéj.

(lábjegyzet)

smidtál, már a nevedet se tudod leírni? s m... s m... s mit ittál, hogy hülyeségeket beszélsz? s m... s m... s még le is írod? az újévi beszédben, a jé, jé, bizony, pontos, ez így pontos, smidtál. s m... s m... s mit sütsz ki, tán új helyesírást sücc ki? nagyon helyes, de ez meg elipszilon, bizony. smidtál, mit írtál? doktori, doktori, mindent lát, más szemüvegén át lesi az olimpinát? na de smidtál, legyen vége itt már, snitt már, sicc már!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.