Sajó László: Öt és feles

Három a magyar igazság

(hungarunicumok, kukáztam én)

Egotrip

1. Ma tócsni lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni. Jaj, meg kell hatódni!

1. Ma tócsni

lesz a reggeli, az ebéd, és a vacsora is, ez a tócsni.

Jaj, meg kell hatódni!

A parancsolat: ne ölj!

De hát miért?

Legalábbis ne ezért a tócsniért.

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!

Nincs is hajlékom.

Élde-

gélek

ezen a tájékon,

ott ni.

Na, milyen a tócsni?

Jó, mi?

Fele-fele.

Ketten is jóllakunk vele.

Nálatok hogy' mondják, macok?

A faszok!

Vagy lepcsánka?

A picsába!

Kösz, megfagyok.

A szervek

csak vegzálnak,

már meg se vernek.

Hanem baszod,

nincs egy húszasod,

pont annyi híja a negyvenhét ezernek,

amiből vígan megélek,

csavargok és kefélek,

és de jó nekem, baszott jó!

Ezt honnan szoptad, melyik faszodból?

Na, gyere, megyünk a Teszkóba.

Ezek is oda iszkolnak,

sok rühes

csöves.

A csöviket

lelövitek?

Azt kéne,

pinába fasz kéne.

Visszaváltjuk az üveget.

De előbb vedd le a szemüveged,

mer' ha megismernek,

meg is vernek.

Legalább a szemüveg maradjon épen.

A húszasod

meg feldughatod

magadnak!

Még kotyog a kanna,

és ma is szabadnap.

Mi kell még?

Hát, ennék, ennék, ennék.

A tócsni már csak emlék.

Éjszaka szar. De fölragyog mindenki karácsonyfája,

a csillagok. Na, megyek, menjél te is. Ne erre, arra, a picsába.

2. Hajléktalaninduló (Ad notam Söprik az utcát)

Döglik az utcán

a hajléktalan.

Megdöglik aztán,

ha mázlija van.

Messze van a szálló,

a halál kaszál, ó,

és hogyha nincs messze,

bemenni nincs mersze -

na döglés.

Mondják, ha fázunk,

égessünk tarlót, s

ne csak pofázzunk,

és szidjuk Tarlóst!

Azt mondják, kapunk egy

esélyt, nem fagyunk meg,

dolgozzon a lumpen,

éhen nem halunk, nem -

na döglés.

Bűnözők vagyunk

mi mindahányan.

Rendőrangyalunk

előtt vigyázzban!

Ha jő a december,

a havak leesnek,

emberek, ezeknek

a csöves nem ember -

na döglés.

3. Népstadion

Ria, ria!

Beszédet mond a Vezér és Kancellária.

Harsog a néptribun,

tele a dísztribün.

Odakünn,

a kapukon kívül a nép köpködi a szotyit.

Van, aki még látta Szokit

csukafejelni.

Volt itt akkora nagy gól,

ezernyi,

akkor,

nemrég.

Tudnék mesélni, sokat.

Most a vonalakat, bírókat, játékosokat

elmeszelték.

A kapukat is lehozták, minek.

Nem hiányoznak senkinek.

Most új játék van, új szabály.

Míg a VIP-páholy tőkehúst zabál,

a nép kint köpködi a szotyolát.

Meddig tart még? A bíró, aki nincs is, továbbot int. Tovább!

Labda sincs már, csak zavarna.

De mi ez a hangzavar ma?

Ki a jobb?

Magyarok!

Gól nincs, van gólöröm.

Nyakába ugrik magyar a magyarnak.

Ki köpködött?!

A stadion fölött

lebukik a narancsszín, kétharmad nap.

Sötét minden karéj.

Szotyolaéj.

(lábjegyzet)

smidtál, már a nevedet se tudod leírni? s m... s m... s mit ittál, hogy hülyeségeket beszélsz? s m... s m... s még le is írod? az újévi beszédben, a jé, jé, bizony, pontos, ez így pontos, smidtál. s m... s m... s mit sütsz ki, tán új helyesírást sücc ki? nagyon helyes, de ez meg elipszilon, bizony. smidtál, mit írtál? doktori, doktori, mindent lát, más szemüvegén át lesi az olimpinát? na de smidtál, legyen vége itt már, snitt már, sicc már!

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről