Már amikor beléptünk Kövér Nyúllal a Mély Torok nevű borozóba, tudni lehetett, hogy ez a nap egyáltalán nem lesz olyan, mint a többi.
- Tudja, miért vagyok ilyen boldog? - fogadott Yvett, aki még mindig a Rózsadombon lakik, csak lejár ide, hogy a szomszédai ne lássák, amint savanyú fröccsöket lejmol szimpatikus asztalosoktól.
- Mert bezárták a férjemet.
Én hiszek a lélekvándorlásban, de nagyobb biztonságban érzem magamat, ha a testem is követi.
- Én a Máj Mérnöke vagyok, Kedves Yvett - mondom bizonyos visszafogottsággal -, cigit adok, de bort nem veszek.
Yvett két szálat kivett, aztán visszaült duzzogni a rexasztal mellé, ahonnan nem mozdult ki többé.
A sarokasztalnál Karcsik ültek, közülük már ismertem kettőt, és Márti, aki visszafogott volt, mint három pár a második licitnél. A harmadik Karcsi még számomra is új volt, arcát többé-kevésbé egyenletesen borította be az a dolog, amit ő minden bizonnyal szakállnak nevezett volna, ha megkérdezem. Megérintette a karomat, amitől általában kiver a víz, és mondani akart valamit, de úgy bukkantak elő belőle a szavak, ahogy iratmegsemmisítőből a Temesi Ferenc összes.
A csaposhölgy értő szemmel végignézett rajtam, és Zwack-féle kisüstit ajánlott, amit rövid habozás után elfogadtam, különös tekintettel arra, hogy a Harmadik Karcsinak közelgett a születésnapja, mint tolmácsa segítségével tudomásomra hozta. Ittunk, aztán elénekeltük a Heppibörzdéjtújút, és ittunk megint. Az egész nagyon családis légkörben zajlott, a kocsma törzsközönsége fáradságot nem kímélve simogatta szét Kövér Nyulat, én pedig ütemesen rendeltem a savanyú fröccsöket és kisüstiket. (Csak az ínyencek kedvéért mondom el, hogy három és fél órai folyamatos italozás után a számla 1400 forint volt, ami öt ember esetében elgondolkodtatóan kevés, de egyben üdvözlendő is.)
Ekkorra már gyakran el-elgondolkodtam, és nem is kapom fel a fejem, ha Harmadik Karcsi bele nem markol megint abba a dologba, amit régebben bicepsznek hívtam.
- Nyugdíjas vagyok, leszázalékoltak, mert nem tudok dolgozni, pedig van szakmám, de most már nem dolgozhatok, pedig hentes vagyok, tartalékos hentes.
Ennél a közlésnél azért egy pillanatra megállt az égen a Nap.
