Létezik ma még szociofotózás? Császártöltésen az egész falut lefényképezték 1983-ban

Egotrip

A Bács-Kiskun megyei településen rendezett fotózás úttörő kísérlet volt a maga idejében. Milyen műfaj volt és mit ábrázolt a szociofotó, hogyan és miért ment ki a divatból? Ballai József írása.

1983 elején az akkor 33 éves Walter Péter szociofotós felajánlotta, hogy szülőfaluja – a Bács-Kiskun megyei 2200 lelkes Császártöltés – minden nagykorú lakosát lefényképezi. Az embereket stencilezett felhívásban értesítette Cserjés Sándor tanácselnök és Angeli Mátyás művelődésiház-igazgató, Walter nagybátyja. A biztonság kedvéért még ki is dobolták, hogy a fotózásra két egymást követő vasárnap kerül sor.

A képeket – a név és születési adatok feltüntetésével – albumba kívánták gyűjteni és az utókor számára a tájházban megőrizni, így dokumentálván az utánunk jövő nemzedékek számára, hogy kik voltak a község lakosai 1983-ban.

A magyar fotográfia történetében ez volt az első alkalom, hogy egy település lakosait azonos körülmények között, azonos módon, azonos időben lefényképezték.  

Név kipipálva

Egy TL 26-36 rendszámú sárga Trabanttal mentem 1983. május 1-jén Császártöltésre, riportírás céljából. 29 éves voltam. A Petőfi Népe című megyei napilap újságírójaként több cikkem jelent meg szociofotósokról – Nagybaracskán pár évig külön táboruk volt. Kovács László, Kudelich Lajos, Gyulavári József, Straszer András, Dormán László, Kiss Árpád mind-mind a személyes ismerősömmé vált. Gyulavári és Walter a megyében 1982-ben a 270 lelkes Szeremle felnőtt lakosságát fényképezte le tüdőszűréskor – lényegében ez adta az ötletet a császártöltési falufényképezéshez.  

Az akkori cikkemet hiába kerestem. Sokszor átnéztem az internetes archívumot, hiába. Aztán rájöttem: kivétel nélkül az összesből hiányzik néhány 5. oldal (ez volt a művelődéspolitikai rovat szokásos helye), és talán ezért nem találom. Igazából – ha megjelent a riport, ha nem - nem is annyira fontos. Egy csomó mindenre enélkül is emlékszem.

A művházban egy gépelt lista hevert az asztalon, amikor bejött valaki, a nevét Angeli kipipálta, nehogy kétszer is lefényképezzék. Császártöltés sváb falu, katolikusok lakják – a fotózásra a mise után érkeztek. Kevesebben a fiatalok, zömmel idősebbek. Mind szép, ünnepi ruhában, vasalt ingben, zakóban. Páran nyakkendőben.

Walter, aki sokukat személyesen ismerte, egy kisfilmes Nikon FE géppel dolgozott, portrézásra is jó 85 milliméteres objektívvel. NDK-gyártmányú fekete-fehér Orwo NP22 filmre fotózott, a felvételeket derítőfénnyel egalizálta, ezzel teremtve meg a nagyjából azonos körülményeket. Az eredeti tervekkel ellentétben nem kétszer, hanem négyszer volt fotózás, négy egymás utáni vasárnap, de utoljára már csak hárman-négyen jöttek. Aki akarta, az addigra lefényképeztette magát az utókornak. Úgy 1200-1300 fénykép készült. Walter otthon, Kecskeméten, a saját laborjában hívta elő a képeket. 18x24-es nagyításokat csinált.

Azt lehetetlen lett volna tudnia, hogy melyik képen ki szerepel, ezért helyi segítők ismerték fel a császártöltésieket. Akkoriban még nem volt GDPR meg semmi ilyesmi, minden kép hátuljára felírták puha ceruzával a nevet és a születési évszámot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Szeretem szórakoztatni a közönséget, nem gondolom, hogy ez egy lenéznivaló dolog lenne”

Tiszeker Dániel készített már fiatalokról szóló zenés életérzés-filmet (#sohavégetnemérős), magyar karácsonyi romkomot (Nagykarácsony) és krimibe bújtatott nosztalgiatripet (Nyugati nyaralás) is, ezúttal a 90-es éveket idézi meg Beléd estem című romantikus vígjátékával. Múltidézésről, független filmezésről és Fenyő Miklósról is beszélgettünk a rendezővel.

Íme pár filmötlet Valentin-napra

Ha Valentin-nap, akkor romantikus film – esetleg romantikus vígjáték, vagy épp romantikus horror, a lényeg, hogy a szerelem valamilyen formában megjelenjen benne. Szubjektív filmajánlónkban a mozik és a streamingplatformok kínálatából adunk ötleteket, hogy mit lehet és mit érdemes nézni a szerelmesek napján.

Gázórás akciók és alapítványi milliók – Radics Béla, a Fidesz ifjú performanszművésze

A 30 éves Radics Bélát Zuglóból juttatná be a Fidesz a Parlamentbe. A politikus az elmúlt években az erzsébetvárosi Fidelitasból indulva kötött ki a Fővárosi Közgyűlésben, politikai ellenfelei szerint legfőbb erénye, hogy kiválóan fel tudja mondani pártja propagandáját. Portrénk Radics Béláról, a Szentkirályi Alexandra-féle budapesti Fidesz reménységéről.

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.