1983 elején az akkor 33 éves Walter Péter szociofotós felajánlotta, hogy szülőfaluja – a Bács-Kiskun megyei 2200 lelkes Császártöltés – minden nagykorú lakosát lefényképezi. Az embereket stencilezett felhívásban értesítette Cserjés Sándor tanácselnök és Angeli Mátyás művelődésiház-igazgató, Walter nagybátyja. A biztonság kedvéért még ki is dobolták, hogy a fotózásra két egymást követő vasárnap kerül sor.
A képeket – a név és születési adatok feltüntetésével – albumba kívánták gyűjteni és az utókor számára a tájházban megőrizni, így dokumentálván az utánunk jövő nemzedékek számára, hogy kik voltak a község lakosai 1983-ban.
A magyar fotográfia történetében ez volt az első alkalom, hogy egy település lakosait azonos körülmények között, azonos módon, azonos időben lefényképezték.
Név kipipálva
Egy TL 26-36 rendszámú sárga Trabanttal mentem 1983. május 1-jén Császártöltésre, riportírás céljából. 29 éves voltam. A Petőfi Népe című megyei napilap újságírójaként több cikkem jelent meg szociofotósokról – Nagybaracskán pár évig külön táboruk volt. Kovács László, Kudelich Lajos, Gyulavári József, Straszer András, Dormán László, Kiss Árpád mind-mind a személyes ismerősömmé vált. Gyulavári és Walter a megyében 1982-ben a 270 lelkes Szeremle felnőtt lakosságát fényképezte le tüdőszűréskor – lényegében ez adta az ötletet a császártöltési falufényképezéshez.
Az akkori cikkemet hiába kerestem. Sokszor átnéztem az internetes archívumot, hiába. Aztán rájöttem: kivétel nélkül az összesből hiányzik néhány 5. oldal (ez volt a művelődéspolitikai rovat szokásos helye), és talán ezért nem találom. Igazából – ha megjelent a riport, ha nem - nem is annyira fontos. Egy csomó mindenre enélkül is emlékszem.
A művházban egy gépelt lista hevert az asztalon, amikor bejött valaki, a nevét Angeli kipipálta, nehogy kétszer is lefényképezzék. Császártöltés sváb falu, katolikusok lakják – a fotózásra a mise után érkeztek. Kevesebben a fiatalok, zömmel idősebbek. Mind szép, ünnepi ruhában, vasalt ingben, zakóban. Páran nyakkendőben.
Walter, aki sokukat személyesen ismerte, egy kisfilmes Nikon FE géppel dolgozott, portrézásra is jó 85 milliméteres objektívvel. NDK-gyártmányú fekete-fehér Orwo NP22 filmre fotózott, a felvételeket derítőfénnyel egalizálta, ezzel teremtve meg a nagyjából azonos körülményeket. Az eredeti tervekkel ellentétben nem kétszer, hanem négyszer volt fotózás, négy egymás utáni vasárnap, de utoljára már csak hárman-négyen jöttek. Aki akarta, az addigra lefényképeztette magát az utókornak. Úgy 1200-1300 fénykép készült. Walter otthon, Kecskeméten, a saját laborjában hívta elő a képeket. 18x24-es nagyításokat csinált.
Azt lehetetlen lett volna tudnia, hogy melyik képen ki szerepel, ezért helyi segítők ismerték fel a császártöltésieket. Akkoriban még nem volt GDPR meg semmi ilyesmi, minden kép hátuljára felírták puha ceruzával a nevet és a születési évszámot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
