A jegypénztárban kevesen, bár karácsony második napja. K. Dezső retteg, mikor szüntetik meg a jegypénztárakat, és csak automatából, telefonon lehet jegyet venni, ezekhez nem (sem) ért. Applikáció! – kedvenc szava. Csak helyjegy kell, vénember, Hernád–Zemplén IC, mindig a (majdnem) szélső vágányról. Ahol régen a Panda büfé (és bent az Orient, kint talponállópultok sora), nem iszik Unicumot. A restiig Miskolcig kell menni.
Tiszai pályaudvar, resti (pályaudvari étterem/bisztró, 5 betű), a szokásos, 50 fokos Favágó szilva, csapolt Kőbányai; melengetheti, két tenyerében, nem siet. Vonatok (mi más) indulnak, érkeznek; Sátoraljaújhely (sorolják az állomásokat, Olaszliszka–Tolcsva, majd oda is), Hidasnémeti (Kassa), Ózd (Kazincbarcika). Már bent áll a piros kávédaráló, most nem száll át. Öccse nem várja az állomáson, nem beszélik meg a kocsiban, mi történt, nem mennek a temetőhöz virágokat venni a nőknek. Majd mindenszentekkor vesz egy fehér rózsát az urnavázába. Öccse decemberben, néhány nappal a 66. születésnapja után váratlanul, felfoghatatlanul (kibaszott fosztóképzők!) meghalt, infarktus. Én jöttem volna, apánk, anyánk után a sorban, én vagyok szív-, tüdő- és májbeteg, hajtogatja. Neked kellett volna meghalni, mondta öccse egyik barátja a halotti torban, már nem józanul, de igaza volt. A barcikai vonat el, még mindig van a sörből, és ideje is. Ma nem eszi végig (mindenből egy keveset, hogy férjen belé) a karácsonyi menüt: halászlé vagy húsleves (ő ezt, hogy még bírjon enni), a főtt húsból nem kér; töltött káposzta, rántott hús, persze bejgli, a sütikből már nem. Megéhezett. Itt rántott húsos szendvics, zsemlében; ez, a rántott csirke és a fasírt útravalók, inkább majd valamit az IC bisztrójában. (Étkezőkocsik már nincsenek, legalábbis errefelé; az ablakpultnál lehet enni-inni.) Megissza a sört, Tokaj IC. Erre mindig is fel akart szállni, körút, hat és fél óra. Mit fog csinálni? Jegyzetelni se kell, mit? Látni szeretné a pénztáros(nő) arcát, amikor jegyet kér a Keletiben a Nyugatiba. Vagy fordítva. Van pár grillkolbász, kenyérrel; kolbász, lepények, hot dog, szendvicsek. Kér egy menüt, így olcsóbb (grillkolbász + Soproni sör), lassan eszi, issza, nézi az ablaküvegen a tájban az arcát, gyakorol a körutazásra. Keleti, metró, holnap vége a karácsonynak. A fenyőfává csupaszított (ne hulljon végig a lakásban, lépcsőházban; így is talál egész évben tűlevet szőnyegen, polcon, mindenhol) karácsonyfát január 7-én, öccse névnapján dobja ki.
A magyar kultúra napja, ilyenkor mindig az Erdőbényei (közkeletű nevén Tokaji) borozóban. A többiek már ott, késik (orvostól jön, szólt előre). A pultnál megáll, sürgetik, de meg kell inni a szokásos aszútörkölyt. A pultos hölgy és úr évtizedek óta. A kötelezőkön (Himnusz, Szózat) már túl, nélküle, nem örül. Jönnek a szabadon választottak (szabály, nem mondják be a szerzőt, címet, találják ki); Feri Petrit, aztán Guszti (új fiú) szintén, nem mondtátok, hogy Petri-est lesz. Robi Kányádit (eddig könnyű volt kitalálni), K. Dezső Krasznahorkai beszédét a Nobel-díj átvételekor, ez se volt nehéz (csak megtanulni). Köszönöm Kerekes bácsinak, a gyulai román ortodox templom sekrestyésének, cipésznek, aki már nem él, mert eljött a halálának ideje. Janó Tóth Krisztina Tarr Béla-emlékversét, ez nem volt könnyű. István Bertók Lászlót – az segített, kiderült, pécsi. Zsolt mond egy rövidet (Kányádi, megint, helyes megfejtések), egy hosszút (Hajnali részegség), alapmű. Végül Árpi Bereményi-szöveget (Megyek az utcán), még egy telitalálat. Lehet inni (tokaji furmint, mi más), enni (a teljes menüsort: fasírt, kenyér, ecetes paprika, csalamádé, körözöttes, zsíros kenyér; K. Dezső ezt kihagyja, kér viszont, zempléni gyerek, egy lepcsánkát). K und K (Kultúra és Kulinária – ria-ria, Hungária!). Duma: ki merre, hogyan (különös tekintettel az egészségre), még egy kis kultúra, sok politika, sajnos; diskurzus a tejivókról (borozóban), foci. (Nem nézik a Fradi–Panathinaikosz meccset, milyen magyarok vagytok?! Kulturált. Kifejtve: a magyar kultúrát az elfogyasztott literborok ellenére is kulturáltan ünneplő magyarok.) Érkeznek a fél liter borok, ásványvizek; még egy fél litert?, Feri nem, nem, nem, nem akar elmenni innen. Záróra 10-kor, kihörpintik, villamossal ki Budára, ki Pestre. JJÚK! (Jövőre Januárban Újra Kultúra! Legalábbis a napja, de addig is.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
