Egotrip

Lenin meghalt. Tavaly októberben történt, Ibrahimpatnam közelében, vasárnap hajnalban. Lenin épp egy ünnepségről tartott hazafelé Ford Scorpióján, valószínűleg gyorsabban hajtott a megengedettnél, s miközben megpróbált kikerülni egy autóriksát, nekiütközött az útkorlátnak. Nem volt bekötve, az autóból kiesve súlyos fejsérülést szenvedett, és a helyszínen életét vesztette. Lenin, az indiai íjászat nagy alakja - nemzetközi hírű edző - huszonhat éves volt. A helyi sajtóban a tragikus hírhez hozzáfűzték, hogy Lenin nővére, Volga - aki szintén íjász volt - néhány évvel korábban hunyt el, súlyos betegségben, egykor Ázsia-bajnok öccse ezért adta íjásziskolájának a Volga Akadémia nevet. Cherukuri Lenin és Volga szülei meggyőződéses marxistaként választottak nevet gyermekeiknek, akik aztán szintén az Indiai Kommunista Párt vijayawadai szervezetének támogatói közé tartoztak. Vijayawadában különben is nagy hagyománya van Lenin tiszteletének: Vlagyimir Iljics bronzszobra vörösmárvány talapzatán a 80-as évek óta áll a város egyik közterén. Jobb karját úgy tartja, hogy az egyszerre többféleképpen is értelmezhető: gyertek, menjetek, maradjatok vagy látjátok.

Családunkban úgy alakultak a dolgok, hogy a sport iránti bámulat és rajongás belém plántálása, a férfivá avatás e szent rítusának celebrálása nagyapámra várt.

Mondok egy viccet. A mennyország kapuja előtt lefékező buszból egy csoport német turista száll ki. A gyöngyökkel kivert kapun két feliratot találnak. Az egyik jobbra mutat és ez áll rajta: MENNYORSZÁG, a másik, balra mutatón pedig ez: ELÕADÁS A MENNYORSZÁGRÓL. A csoport egy emberként megindul balra.

Miként 1968-ban, az idén is Új Gazdasági Mechanizmus lépett életbe. A változások iránya eltérő ugyan, de nem kételkedhetünk abban, hogy az állampárt kísérletező kedvét most is a jobbító szándék vezérli. Alapállásukban az is közös, hogy a kormány ma is mindenhatónak képzeli magát a gazdasági folyamatok alakításában, és meggyőződése szerint az egyén csak felsőbb útmutatásra képes saját érdekeit felismerni. A közérdeket a pártállam testesíti meg, és ösztönzőkkel közvetíti a gazdaság szereplőihez.

Bölcs öreg sajtómunkás ismerősöm lebeszélt elhatározásomról. Hónapokkal ezelőtt úgy döntöttem ugyanis, hogy ha ez a médiatörvény életbe lép, akkor én ünnepélyesen elbúcsúzom az Olvasóktól. Volt húsz szabad évem, köszönöm a sorsnak, ez messze több, mint amit huszonöt éve legszebb álmaimban is remélhettem.

A Főnök a Podmaniczky utcán autózik. Terepjáró. Autórádióján karácsonyi zene szól, "dzsingobell". A Főnök úgy néz ki, mint egy főnök. Fiatal, jóképű. Farmer, márkás sportcipő, póló. Cigaretta, Marlboro. A Női éjjeli menedékhely előtt már sokan ülnek, papundeklin és műanyag szatyrokon. A menedékhely este hatkor nyit, reggel nyolckor zár. A Főnök látja, hogy a sor előtt egy nő fekete retiküllel püföl egy férfit, aki nem is védekezik. A férfi úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Hajléktalan. A Főnök lassít, megáll. Nézi a nőt. És látja, hogy jó lesz. Int a nőnek, szálljon be. Mari - így hívják - fölveszi két tömött csíkos szatyrát, de a férfi int, hogy azokat hagyja ott. Mari erre leteszi a szatyrokat, elindul a kocsi felé. A sor megmozdul, többen is szeretnék a szatyrokat, de Józsi - így hívják a férfit, akit Mari püfölt - elzavarja a nőket, megáll a szatyrok mellett, és nézi, ahogy Mari beül a kocsiba, hátra. A Főnök visszapillantó tükörből nézi a nőt. Marin a magyar válogatott bordó melegítője, nemzetiszín csíkokkal. Edzőcipő. Fülébe húzott fekete sapka, ölében a fekete retikül. Elindulnak, Józsi utánuk, a szatyrokkal. Az autó átmegy a Ferdinánd hídon, megáll a Rámpa előtt.

Pragmatikus, a jogállamiságra mint eszközre, nem pedig mint alapértékre tekintő közgazdászok nem azon sápítoznak manapság, hogy mit művel a kormánytöbbség a jogainkkal, azt meghagyják a jogvédőknek. Inkább azért ráncolják a homlokukat, hogy hol maradnak a sokunk által szükségesnek tartott, a kétharmaddal és a töretlen választói bizalommal az eddigieknél nagyobb eséllyel megvalósítható strukturális reformok.

"Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, s amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért" - szólt Jób, a hamuban ülve, hét nap és hét éjszaka hallgatása után, időnként megvakarva viszkető hátát egy cserépdarabbal.

A közelgő karácsony alkalmából arról szeretnék írni, hogy az emberek közötti bizalom és összetartás milyen csodálatos dolog. És erről is fogok - csak éppen az ellenkező irányból közelítek. Venezuela egzotikus példáján azt vizsgálom, hogy milyen rossz az ellenségeskedés, és hogy milyen szomorú következményekkel jár a politikai megosztottság és az elnyomás.

Fiatalabb koromban, amikor családi körben akármilyen összefüggésben szóba került a nyugdíj kérdése, én általában gúnyosan mosolyogtam, apám pedig erre sosem mulasztotta el megjegyezni, hogy majd ha én is negyven fölött leszek, nem fogok mosolyogni. Apám tudta, mit beszél; most, negyvennégy évesen valóban elkezdtem gondolkodni a nyugdíj problémáján. Nemcsak azt számoltam ki, hogy az eddig összegyűjtött magánnyugdíjamból hatvanöt és hatvanhét éves korom között élhettem volna gondtalanul, de még az is megfordult a fejemben, hogy az említett korhatár fölött valamilyen kiegészítő foglalkozás után kell majd néznem. A nyugdíjamat érintő fülkeforradalmi ("sajnálatos") eseményeknek a borús jövőkép mellett van persze valódi hozadékuk is: a gyermekkoromban teljesen értelmetlennek tartott lelátói rigmus, a "Szurkoljatok, nyugdíjasok, meglegyen a nyugdíjatok!", végre megtelt értelemmel.

Az egyik Garfield-képregényben a lustán ébredező macska ezt mondja: "Jó reggelt? Hiszen ez a kifejezés már önmagában is ellentmondás!"

Noha a labdarúgást Magyarországon születésétől kezdve erőszakos sportágnak tartották, az első világháború előtt csak szórványos tudósítások jelentek meg a mérkőzéseket kísérő agresszív cselekményekről. A háború, a forradalmak, az erőszak "megélése" azonban az emberekben olyan gátakat döntött le, melyek hiánya nagyban befolyásolta a futballerőszak magas szintjét is. 1919-et követően szinte természetessé vált a játékosok közötti agresszió, a vehemensebb drukkerek pedig gyakran verték össze a mérkőzést - szerintük - pártosan vezető bírót, vagy a nem szimpatikus ellenfél játékosait.

Irány Párkány! A többiek, mint mindig, a Pilisen át - K. Dezsőnek ez már nem megy. Az még hagyján, hogy otthagyják, faképnél, keresztutak pléhkrisztusainál piheg, mindig utolsóként érkezik a pilisszentkereszti pihenőkocsmába, a fiúk már a második körnél lekörözték. Azt is kibírta, hogy a Bükkfanyeregben, a szerpentines emelkedőn, midőn szinte egy helyben hajtott, csicsergő lányok csapata könnyedén megelőzte. Azt már nehezen viselte, amikor Attila, ki fölmérvén a terepet tolta a kerékpárt, gyalog (!) utolérte. Megkérdezte: toljalak téged is?, és fütyörészve eltűnt a kanyarban. Tavasszal már ő is leszállt, és akkor határozta el, hogy legközelebb nem jön. Vagy ha mégis, vonattal. Hiszen az esztergomi restiben 550 az unicum, 350 a csapolt Sámson, aztán átsétál a hídon, immár eurós és igazi sörök mellett megvárja a többieket, végre elsőként érkezik. Csakhogy ennek semmi sportértéke. Így hát vonattal ment, de vitte a biciklit is.

Okkal lehetnek erős kétségeink afelől, hogy az elmúlt rövid időszak radikális gazdaságpolitikai döntései - a bankokra és nagyvállalatokra kivetett rendkívüli sarcoktól az adórendszer átszabásán át a magánnyugdíjpénztárak hirtelen felszámolásáig - egy kimunkált stratégia egymással harmonizáló lépései volnának. Azt azonban mégse vitassuk el a Fidesz gazdaságpolitikusaitól, hogy a gazdasági növekedésről, annak forrásairól és az azt segítő vagy hátráltató tényezőkről valóban őszintén mást gondolnak, mint ideológiai ellenlábasaik.