Elhízik a világ: pár év múlva a lakosság fele túlsúlyos lesz

Élet + Mód

Figyelmeztet az Elhízástudományi Világszövetség: ha nem történikváltozás, a világ lakosságának 51 százaléka túlsúlyos vagy elhízott lesz 2035-ig.

Ha nem történik érdemi előrelépés, a világ lakosságának 51 százaléka, azaz több mint négymilliárd ember túlsúlyos vagy elhízott lesz 2035-ig

– írta friss jelentésében az Elhízástudományi Világszövetség (World Obesity Federation).

A jelentés szerint különösen meredeken emelkedik az elhízottak aránya a gyerekek, valamint az alacsonyabb jövedelmű országok lakói között.

Louise Baur, a szövetség elnöke "egyértelmű figyelmeztetésnek" nevezte a beszámolót, és felszólította a politikai döntéshozókat: tegyenek lépéseket, hogy ne romoljon tovább a helyzet. Közleményében azt írta: különösen aggasztó, hogy a gyerekek és a kamaszok körében nő a leggyorsabban az elhízottak aránya.

A jelentés megállapította, hogy

2035-re a gyermekkori elhízás a 2020-as számokhoz képest több mint kétszer annyi kiskorút, azaz 208 millió fiút és 175 millió lányt érinthet.

A túlsúlyossággal összefüggő betegségek jelentős többletterhet róhatnak a társadalomra: 2035-ig évente több mint 4 billió dollárt, a globális GDP három százalékát kényszerülhetnek erre fordítani az érintett országok – mutattak rá a szerzők.

Hozzátették, úgy gondolják, hogy a megelőzéshez az elhízás társadalmi, környezeti és biológiai tényezőit kell középpontba állítani.

A jelentés a testtömeg és a testmagasság négyzetének hányadosaként meghatározott testtömegindexet (BMI) vette alapul értékeléséhez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a 25-nél nagyobb BMI-vel rendelkezők a túlsúlyos, míg a 30 feletti BMI-vel rendelkezők az elhízott kategóriába esnek. 2020-ban a Föld lakosságának 38 százaléka, azaz 2,6 milliárd ember esett ezekbe a kategóriába.

A világszövetség szerint leginkább az alacsony, valamint a közepes jövedelmű ázsiai és afrikai országokban jelent majd problémát az elhízás a következő években.

Az adatokat a következő héten az ENSZ döntéshozóival és tagállamaival is ismertetik.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.