Az idén hiába kerestem a 2016-ban alapított Sátor Határok Nélkül nevű helyszínt (tavalyi jelenlétükről ebben a cikkünkben írtunk ), de a háborúval és a migrációval foglalkozó programokat természetesen találtam. A programon végigtekintve, illetve a szervezőkkel beszélgetve kiderült, hogy az üzenetet viszik tovább, csak éppen a témák és a szervezői csapat bővültek. Idén ezeken a napközbeni érzékenyítő, gondolkodtató programokon a Think for Tomorrow nevű új helyszínen vehettünk részt. Míg a napoknak külön felelősük van, az egész sorozatért a Milestone Intézet felel.
Máshogy kell segíteni
Két koncepció simult össze az együttműködéssel. Palasics Péter, a Milestone Intézet ügyvezetője elmesélte, hogy az ötlet már tavaly felmerült, csak akkor még nem tudták az anyagi fedezetet megteremteni a megvalósításhoz. Future: Hungary néven már évek óta van egy konferenciájuk Londonban, külföldön tanuló magyar diákok szervezésében. Korábban ezen adott elő Kádár Tamás, a Sziget CEO-ja, és megtetszett neki a koncepció. Darabos Dina és csapata, akik a kezdetektől működtették a sátrat, viszont már egy ideje bővíteni szerették volna a tematikát.
Ennek jegyében olyan megmozgató, a mindennapokat és így a jövőnket befolyásoló kérdések alkották a napok vázát, mint a környezetvédelem, a migráció, a mesterséges intelligencia, a mentális egészség, a kapitalizmus és az oktatás kérdései.
Idén Darabos Dina a migrációval foglalkozó téma felelőse lett. "A program tükrözi a hétköznapjainkban felmerülő kétségeinket és problémáinkat, vagyis egyértelmű volt, hogy a háború ennek a napnak is a középpontjában lesz - csak picit más fókusszal" – mondja Dina. – "Tavaly az akut helyzetre adott reakciókkal foglalkoztunk. Idén azt szerettük volna a középpontonba állítani, hogy most, másfél évvel a háború kitörése és az első menekültek érkezése után hogyan segíthetünk. Nemcsak a segítő szervezetek jelenlegi munkáját szerettük volna bemutatni, hanem azt is, hogy konkrétan mit tehet egy magyar vagy egy holland huszonéves. Egészen másfajta segítségre van szükségük a háború elől menekülteknek most, mint tavaly télen. Nem véletlen van kint velünk idén például az Artemisszió Alapítvány csapata is a UNHCR Magyarország vagy a Migration Aid mellett, hiszen nagyon régóta dolgoznak már bevándorlókkal. Olyanokkal is, akik azóta letelepedtek Magyarországot, többük állampolgárságot is kapott. Tehát nekik is van megosztható tapasztalatuk azzal kapcsolatban, miképp lehet integrálni, hosszú távon segíteni a hozzánk érkezőket."
Idén sokkal több az interaktív workshop és a beszélgetés, amibe a szakértők behívják a szigetlakókat is. "A héten kétszer terveztünk vitaszínházas esemény is - mondja Dina - az első, a migrációról szóló rendkívül izgalmasra sikerült, és amiben a magyar szempont mellett felerősödve hallhattuk a nyugati fiatalok álláspontját is, ami nagyon más, mint a miénk. A vitaszínház jó és biztonságos, ítélkezésmentes keretet ad ahhoz, hogy megkérdőjelezhessük a saját álláspontjainkat is. A második alkalommal a kapitalizmus és a demokrácia kerül középpontba."
Pont ez az értéke ezeknek a találkozásoknak, húzza alá Péter is. "Illetve jó látni, mennyire megmozgatják az aktuális kérdések a fiatalokat. Az Ürge-Vorsatz Diána vezetésével zajló klímabeszélgetésen például teltház volt. Persze ez mindenkit erősen foglalkoztató téma, de más területeken is szeretnénk felismertetni mindenkivel, hogy együtt kell gondolkodnunk, csak úgy alakíthatjuk a jövőnk. Az volt a célunk, hogy behozzunk olyan témákat is, amikről keveset vagy nagyon egy fókuszból beszélünk. Az oktatási napon sem arról értekezünk, hogy milyen rossz a magyar oktatás, hanem arról, hogy miképp változik meg az oktatáshoz való viszonyunk világszerte. A mentális egészség napján például arról is, hogy a pszichedelikus szereket hogyan tudjuk használni a gyógyításban, hogy ne ragadjunk le a drogos-nem drogos bélyegeknél. A kapitalizmus kapcsán meg többek között arról, hogy megkérdőjelezhetjük-e a rendszert, amiben élünk. Csak így tudunk változtatni a narratíváinkon."
Velünk maradnak
Jeney Orsolya emberjogi szakértő két napon át volt a Think for Tomorrow vendége. Az első, a klímaválságot tematizáló napon a saját újrahasznosító vállalkozásával, az ursuslupusszal érkezett, hogy workshop keretében a gumimatracokból és felfújható strandjátékokból készítsenek partidekorációt. Orsi fesztiválon kívül is hasznosít a Szigeten hátrahagyott szakadt sátrakból, használati és designtárgyakat készít belőlük. A beszélgetésünkkor is saját, matracból készült fülbevalót viselt az ukrán zászló színeiből, a workshopon pedig a többiekkel együtt készült el a látványos kék-sárga partigirland. Orsolya másnap az ukrán háború civil áldozatairól szóló beszélgetésben vett részt. A Traumaközpont igazgatójaként közel másfél évig dolgozott menekültekkel, többek között a mentális segítségnyújtás nemzetközi csoportjának volt a társelnöke, korábban hét éven át vezette az Amnesty International Maygarországot. A két jelenléte ebben összeér: "A fülbevalót akkor készítettem, amikor kitört a háború. Apró tett, semmit nem segít, de összehozza az együttérzőket. Fontos számomra, hogy emlékeztessük a szigetlakókat arra, hogy bár mi bulizunk, attól még foglalkoznunk kell, vele mi történik körülöttünk. Mostanra, szörnyű kimondani, de megszoktuk, hogy háború van. Kezdenek visszahúzódni a támogatók, egyre kevesebb az adomány, szűkül a tér. De a menekültek itt vannak velünk."
Az LMBTQ-szervezetek sátránál
a slágerprogram még mindig a melegházasság. "Tizenéve szép hagyomány ez, és mi, ha poliamor kapcsolatról van szó, simán többeket is összeadunk. Azt látom, hogy egyre inkább érzelmi jelentőségű ez a program. Idén volt tavaly házasodott párunk, akik visszajöttek, hogy együtt ünnepeljük az évfordulót" – meséli Virág Zsolt, a Szimpozion Egyesület ügyvezetője, a sátor egyik házigazdája. "De volt itt távházasság is. A pár egyik fele itt volt a násznéppel, míg a másik fele Szegeden. Van, aki rizst, van, aki óvszert szór utána. Van, aki elmondja, számukra nem csak vicc ez: a bejegyzett élettársi kapcsolat létezik ugyan, de ők nem köztes megoldást akarnak, hanem házasságot, akár így, jelképesen is."
A Magyar LMBT Szövetség tíz szervezetet foglal magába, közül többen kijöttek a civil szigetre. Az eddigi években jelen lévő Transvanilla most hiányzik, nem kapott sátrat, nem tagja az említett szövetségnek. De a látogatók jönnek töretlenül. A játékok mindig változnak, de a prospektusok, vicces totók jelenléte alap. "Vicces játékként idén a Heads up!-ot hoztuk. Tegyél egy kifejezést a fejedre, és a másiknak el kell magyaráznia, mi lehet az. Hasonló a Tabu nevű játékhoz, magát a szót csak körülírhatod. Voltak vicces megoldások, néha evidens szexuális irányultságok sem jutnak eszedbe. Erről tavaly forgattunk egy Meleg Szemmel epizódot is. Azt tapasztalom, hogy a külföldieket egyenesen sokkolja, amikor mesélek nekik a magyar helyzetről. Ide nem feltétlenül azok érkeznek, akik tisztában vannak a napi aktualitásokkal" – mondja a Magyar LMBT Szövetség egyik ügyvivője, Sulyok Viktória. – "Inkább arra kérdeznek rá, hogy milyen itthon egy meleg élete. Csókolózhatnak-e a utcán például. Az aktuális helyzetről sokszor csak annyit tudnak, hogy Viktor Orbán miniszterelnökünk nem a legliberálisabb fej az EU-ban."
Sulyok Viktória szerint, mivel történt az utóbbi években egy és más, nagy súlya van a jelenlétüknek. "Hogy egyáltalán itt lehetünk. Persze tudjuk, hogy itt nem az úgynevezett átlagmagyart érjük el. Egy átlagmagyar nem is tudja kifizetni. Most a maximumon van a nem-elfogadás, ennek csúcsa a fóliázás, pár éve pedig a pedofilek és a melegek összevonása volt."
Idén erős tematika a szinte láthatatlan szexuális irányultság, az aszexualitás is. "Már tavaly is beszéltünk róla" - mondja Viktória, aki a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivője és egyik alapítója is. "Fontos, hogy bemutassuk a világnak: létezünk. Maga a szervezet is nagyon fiatal, márciusban voltunk ötévesek. Azt szokták mondani, hogy ez az első netes irányultság, a fiatalok találták ki maguknak a netet bújva. De ez nem igaz, már az ókori görögök között is voltak aszexuálisok. Az aszexualitás távol áll attól, amit az átlag gondol az emberi viselkedésről. Én 36 évesen találkoztam először olyan emberekkel, akikről tudtam, hogy aszexek. Még magamról sem tudtam korábban. Nem is hoztam magammal összefüggésbe. A sztereotípiák mentén gondolkodtam én is: hogy aki aszex, az visszahúzódó és retteg a szextől. Az aszexualitást egyébként jobban szégyellik, mint bármelyik másik irányultságot. Negatív képzetek kötődnek hozzá, még a zárt és védett csoportunkan is többen jelzik, hogy kínosnak tartják, nem is akarnak előbújni. De azt látom, ha nem tudsz büszke lenni arra, aki vagy, az egész életed alapban el van rontva. Kevés az aszex aktivista is, éppen ezért. Én látható aszex vagyok, tudom is az internetről, hogy csúnya vagyok és ostoba. Hogy azért lettem ilyen, mert senki nem akart lefeküdni velem. Meg hogy az apám vert gyerekkoromban, csak nem eleget. Szóval értem én, hogy nehéz ezt vállalni, erő kell hozzá." "De itt láthatod, hogy nem vagy egyedül" - teszi hozzá Virág Zsolt. – "Épp ezért tartom életveszélyesnek a pedofiltörvényt. Ha nem szabad beszélnünk minderről, sokan nem, vagy sokkal nehezebben találják meg a kapaszkodókat, ami sokak életét tönkreteheti. Van, aki itt, a Szigeten, nálunk bújt elő, és ma már az egyik önkéntesünk."
Itt úgy tűnik, hogy nagy az elfogadás. "Nyílt atrocitás itt nem ért minket – mondja Zsolt –, de olyan már volt, hogy valaki fekáliát helyezett éjjel a sátorba, vagy letépte a zászlóinkat. Hogy azért ne feledjük, Magyarországon vagyunk."
