A tanárságról

  • Kálmán C. György
  • 2016. február 5.

Első változat

A tanárok munkaideje nem mérhető sem az osztályteremben, sem az iskolában töltött órákkal. Értelmiségiekről van szó.

Csak egyetlen rövid megjegyzést teszek a tanárok zúgolódásához, lázongásához, elégedetlenkedéséhez, meg az erre adott kormányzati válaszokhoz (amelyektől a hatalom azt reméli – sajnos, joggal –, hogy leszivárog a közvéleménybe is, és ott erősen hatni fog).

Ennyi: a tanár értelmiségi foglalkozás.

Ez azt jelenti, hogy azon a munkán kívül, amit a tanteremben végez, a tanárnak rengeteg kötelessége és dolga van. Nemcsak felkészülni az órákra, hanem szakmailag tájékozódni és feltöltekezni, pedagógiai problémákon gondolkodni (és konkrét gondokat megoldani), új és új módszereket kitalálni; ezen felül a diákokkal minél többet kommunikálni, időt tölteni velük, meghallgatni és segíteni őket, beszélgetni a többi tanárral (szakmai és nevelési ügyek miatt egyaránt) –, és persze sokakra hárul a dolgozatjavítás, a segédeszközök beszerzésének és karbantartásának feladata, meg ki tudja, mi minden.

false

Az értelmiségi pályák olyanok, hogy nem a munkahelyen (és a látható, dokumentálható munkával) töltött idő az, amit „munkaidőként” számításba kell venni; hanem idetartozik mindaz, amit a kívülálló (és gyakorta szándékosan értetlen) megfigyelő csak olvasgatásnak, beszélgetésnek, mélázásnak gondol. Ezért azok a (kormányzati) hangok, hogy mindaz, ami miatt a tanárok panaszkodnak, bőven belefér a „munkaidejükbe” – hamisak, hazugok, és teljesen rossz kiindulóponton alapulnak.

Két ellenvetés adódhat – először is, egy jó villanyszerelő, pék vagy buszvezető is képezi magát, ő is töprenghet szakmai kérdéseken, felkészülhet, kommunikálhat; csak hát nyilvánvalóan mások az arányok és a hangsúlyok. Sokkal többet számít a rutin, a gyorsaság és hatékonyság (ami a tanárok esetében aligha értelmezhető); és bár igen fontos dolgok vannak rájuk is bízva, talán a gyerek a világításnál, kenyérnél, közlekedésnél is fontosabb. Másodszor: vannak hülye és rossz tanárok, akik megérdemlik, hogy az utolsó percig kihasználják a munkaidejüket, úgysem foglalkoznak mással, mint a gyerekek egzecíroztatásával, életük megkeserítésével. Csakhogy lehet, hogy ők éppen attól lettek hülyék és rosszak, mert soha nem volt lehetőségük valódi értelmiségi életet élniük; és a villanyszerelőkkel, pékekkel, buszvezetőkkel szembeni várakozásainkat sem idomítjuk a kontárok színvonalához.

Nem akarom túltolni, tehát csak annyi, még egyszer: senki ne üljön fel annak a kormányzati propagandának, amelyik el akarja hitetni: a tanárok ráérnek, mindenre van idejük, kevés időt töltenek az osztályteremben (szertárban, tornateremben, laborban), na jó, az adminisztrációt majd kicsit csökkentjük. Nem. Értelmiségi emberekről van szó, akiknek felelősségük és kötelességeik vannak, és ahhoz, hogy a munkájukat végezhessék, minél több (úgynevezett: szabad)időre is szükségük van.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.