Kirúgás

  • Kálmán C. György
  • 2015. augusztus 4.

Első változat

Ritkán vannak ötletei az MTVA-nak. Márciusban volt egy: a Bach-ünnep. Talán nem sikerült tökéletesen, de jó kezdet volt. Az ötletgazdát kirúgták.

Az állami tévé és rádió sokféleképpen jellemezhető – gyakran felháborító, idétlen, agymosó, hazug, infantilis és így tovább; előkelő helyen volna a jelzők felsorolásában az unalmas. Általában semmi érdekes nem jut a szerkesztők-főszerkesztők eszébe (már amennyiben az „ész” szó használata itt helyénvaló), és az így létrejövő állandóságot és mozdulatlanságot magukban nyilván „konzervativizmusnak” vagy „értékőrzésnek” nevezik. Azazhogy valami mégiscsak van – olykor a rádió- és tévécsatornák tematikus napot szerveznek, például a házasságról, a nemzetiségekről, mit tudom én – nem találkoztam még olyannal, akit ez felvillanyozott volna, szerintem maguk az MTVA alkalmazottai is ásítanak, ha csak erre gondolnak.

Márciusban aztán mégiscsak volt egy nagy ötlet: a hónap vége felé, egy vasárnap Johann Sebastian Bach 330. születésnapjára a Bartók rádió egész napos budapesti programot szervezett. Aluljárókban, a Vásárcsarnokban, a Deák téri templom előtt léptek fel igazán nagyszerű zenészek (hirtelenjében Rohmann Ditta, Lakatos György, Kamp Salamon jut az eszembe), voltak zeneakadémisták és néhány lelkes amatőr is, végül a bazilikánál énekelt sok kórus és a közönség együtt. A járókelők élvezték, örültek a nagyon színvonalas utcazenélésnek, egyik helyszínről a másikra sétáltak a ragyogó tavaszi napsütésben.

Johann Sebastian a szabad levegőn

Johann Sebastian a szabad levegőn

 

Sok baj is volt, persze: az aluljárókban például a csembaló alig hallatszik, a Deák tér akusztikája sem ideális, és nagyon rossz volt a tájékoztatás: nemcsak hogy a helyszínekről és a programokról nem értesült a potenciális közönség nagy része, de előzetes hírverés sem volt, bizonyára a legtöbben nem is igen értették, mibe csöppentek éppen bele. Akik meg utólag értesültek arról, hogy volt ilyen eseménysorozat a fővárosban, bosszankodhattak, hogy kiváló ingyenes koncertekről maradtak le.

Mert az MTVA, ahol az ötlet megfogant, semmit nem kezdett saját kezdeményezésével.

Nem hirdette éjjel-nappal, nem törődött azzal, hogy reklámot csináljon neki, hogy büszkélkedjen vele, hogy a műsor egyes kiemelkedő szereplőire és darabjaira felhívja a figyelmet – hogy odavonzza azokat, akik így talán elismerő biccentéssel adóznak az állami rádiónak és tévének. Nem. Nem érdekelte. És az sem érdekelte, hogy az ott készített (nyilván: rissz-rossz) felvételeket ezután vagy fél évig naponta tolja az állami tévében, önmagát fényezze, és mutassa, hogy lám, az állami rádió és tévé kilép megszokott szerepéből, nem egyszerűen műsorokat szolgáltat, hanem az emberek közé megy a kultúrát terjeszteni. Komoly elő- és utóélete kellett volna, hogy legyen a kezdeményezésnek, és talán híveket szerzett volna (meg persze majdnem ingyen sok-sok műsorpercet).

Szóval, nemigen viselte a szívén ezt a remek kezdeményezést az MTVA, kicsit el is puskázta, de valami mégiscsak megcsillant – ilyenkor azt várná az ember, hogy az ötletgazdát kitüntetik, de legalább nyilvánosan agyba-főbe dicsérik, legrosszabb esetben vállon veregetik.

Farkas Zoltánt kirúgták.

Ő volt a Bartók rádió főszerkesztője. Fogalmam sincs, milyen főszerkesztő volt, milyen szakember vagy milyen ember – de valamit csinált, ami nagyon jót tehetett volna az állami rádiónak és tévének, ami (különösen, ha folytatódik) országos, sőt nemzetközi figyelmet kelthetett volna. De ez az MTVA-nál senkit nem érdekel. Mi közünk van ehhez a Bachhoz? Magyar ember volt ez? Na ugye. Sőt valami nemzetellenes huszárokat is így hívtak, nem? És miért menjen a rádió az utcára? Úgyis az állami rádió frekvenciái terítik be az egész országot, minek kepesztene holmi népszerűség után? Ötletek? Megmozgatni a biztos, bejáratott állandóságot? Az költséges, zavaros, fáradságos. Műsorfolyamot szolgáltatunk, azt annyi.

Mindenki nyugodjon le.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.