Táskarádió

  • ételhordó
  • 2014. február 28.

Ételhordó

Olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat - az Ételhordó munkatársa kipróbálta a zsenge-retró borsólevest.

Nem kell ide neonfelirat, az Egyetem térnél, a Papnövelde utcában található helynek (eszpresszónak!) már a neve is olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat. A csillogó fekete lemezen (vagy fekete-fehér filmen - Szerelmes biciklisták, 1965, r.: Bacsó Péter) a Buddy Hollynak maszkírozott Szörényi Levente énekli, hogy a névadó nemcsak "ritmusdáridó", de "oly kábító" is. Ahogy később, a Táskarádió című rádióműsor is az volt. Ha jól emlékszünk, egyenes adásban oldották meg a fiatalság problémáit. Emlékszik valaki még a csöves-digó háborúra?

false

 

Fotó: ételhordó

De elég a nosztalgiából, lássuk inkább az étlapot! Vagy mégse? Egy-két szót mindenképp érdemel a berendezés. Amit a Táskarádióban látunk, már nem is retró, hanem a Corvin Áruház teljes kínálata, mondjuk, 1961-1984 között, bármelyik évből. A Lemezárugyár játékkínálata, a Domus szobabútor-felhozatala, Mambó és Tesla B93 orsós magnók, és persze rengeteg táskarádió. Kedvencünk a Videoton Szíriusz. De egy komplett Velorex is a dekoráció része, úgyhogy már csak a háromhatvanas kenyér hiányzik, meg az, hogy a pincérek Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat feliratú köpenyben feszítsenek.

Az ételválaszték sem nagyon haladja meg az 1981-est, de inkább az önkiszolgáló éttermes vonalat idézi, és nem a vendéglőit. Vagyis van töltött paprika, nincs brassói. Van almás pite, nincs Gundel-palacsinta. Nem mintha hiányozna.

Zsenge zöldborsólevessel (850 Ft) indítunk, egyszerű, nem különösebben emlékezetes dobás, bár az is igaz, hogy aki ettől csodát vár, annak itt semmi keresnivalója. Viszont már ekkor gyanús, hogy retró ide, eszpresszó oda, ezen a helyen mégis a házi koszt a nyerő. És a paprikás burgonyával - sic! - (1690 Ft) tényleg sikerült nagyot gurítani. Rendesen megfőzött krumpli, kiváló kolbász, pont annyi ízesítés, amennyi illik.

A világért sem hagynánk ki egy ilyen helyen a rántott sajtot (1490 Ft); rizibizivel kapjuk, de nem azzal a száraz ragaccsal, amit sok helyen ugyanígy hívnak. A sajt is rendben van, nem a szokásos rönk vagy tégla, hanem afféle párnácskák, "falatok". Tényleg jó, már amennyire ez jó lehet.

Jó a végén nagymama almás pitéje is (850 Ft), elhisszük, hogy valóban a nagymama készítette. Elhisszük, de azért tudjuk, hogy ez ugyanakkora hazugság, mint arra ráerősíteni, hogy olyan klassz lett volna Kádár idején.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.