Táskarádió

  • ételhordó
  • 2014. február 28.

Ételhordó

Olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat - az Ételhordó munkatársa kipróbálta a zsenge-retró borsólevest.

Nem kell ide neonfelirat, az Egyetem térnél, a Papnövelde utcában található helynek (eszpresszónak!) már a neve is olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat. A csillogó fekete lemezen (vagy fekete-fehér filmen - Szerelmes biciklisták, 1965, r.: Bacsó Péter) a Buddy Hollynak maszkírozott Szörényi Levente énekli, hogy a névadó nemcsak "ritmusdáridó", de "oly kábító" is. Ahogy később, a Táskarádió című rádióműsor is az volt. Ha jól emlékszünk, egyenes adásban oldották meg a fiatalság problémáit. Emlékszik valaki még a csöves-digó háborúra?

false

 

Fotó: ételhordó

De elég a nosztalgiából, lássuk inkább az étlapot! Vagy mégse? Egy-két szót mindenképp érdemel a berendezés. Amit a Táskarádióban látunk, már nem is retró, hanem a Corvin Áruház teljes kínálata, mondjuk, 1961-1984 között, bármelyik évből. A Lemezárugyár játékkínálata, a Domus szobabútor-felhozatala, Mambó és Tesla B93 orsós magnók, és persze rengeteg táskarádió. Kedvencünk a Videoton Szíriusz. De egy komplett Velorex is a dekoráció része, úgyhogy már csak a háromhatvanas kenyér hiányzik, meg az, hogy a pincérek Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat feliratú köpenyben feszítsenek.

Az ételválaszték sem nagyon haladja meg az 1981-est, de inkább az önkiszolgáló éttermes vonalat idézi, és nem a vendéglőit. Vagyis van töltött paprika, nincs brassói. Van almás pite, nincs Gundel-palacsinta. Nem mintha hiányozna.

Zsenge zöldborsólevessel (850 Ft) indítunk, egyszerű, nem különösebben emlékezetes dobás, bár az is igaz, hogy aki ettől csodát vár, annak itt semmi keresnivalója. Viszont már ekkor gyanús, hogy retró ide, eszpresszó oda, ezen a helyen mégis a házi koszt a nyerő. És a paprikás burgonyával - sic! - (1690 Ft) tényleg sikerült nagyot gurítani. Rendesen megfőzött krumpli, kiváló kolbász, pont annyi ízesítés, amennyi illik.

A világért sem hagynánk ki egy ilyen helyen a rántott sajtot (1490 Ft); rizibizivel kapjuk, de nem azzal a száraz ragaccsal, amit sok helyen ugyanígy hívnak. A sajt is rendben van, nem a szokásos rönk vagy tégla, hanem afféle párnácskák, "falatok". Tényleg jó, már amennyire ez jó lehet.

Jó a végén nagymama almás pitéje is (850 Ft), elhisszük, hogy valóban a nagymama készítette. Elhisszük, de azért tudjuk, hogy ez ugyanakkora hazugság, mint arra ráerősíteni, hogy olyan klassz lett volna Kádár idején.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.