Táskarádió

  • ételhordó
  • 2014. február 28.

Ételhordó

Olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat - az Ételhordó munkatársa kipróbálta a zsenge-retró borsólevest.

Nem kell ide neonfelirat, az Egyetem térnél, a Papnövelde utcában található helynek (eszpresszónak!) már a neve is olyan retró, hogy a hangfal adja a másikat. A csillogó fekete lemezen (vagy fekete-fehér filmen - Szerelmes biciklisták, 1965, r.: Bacsó Péter) a Buddy Hollynak maszkírozott Szörényi Levente énekli, hogy a névadó nemcsak "ritmusdáridó", de "oly kábító" is. Ahogy később, a Táskarádió című rádióműsor is az volt. Ha jól emlékszünk, egyenes adásban oldották meg a fiatalság problémáit. Emlékszik valaki még a csöves-digó háborúra?

false

 

Fotó: ételhordó

De elég a nosztalgiából, lássuk inkább az étlapot! Vagy mégse? Egy-két szót mindenképp érdemel a berendezés. Amit a Táskarádióban látunk, már nem is retró, hanem a Corvin Áruház teljes kínálata, mondjuk, 1961-1984 között, bármelyik évből. A Lemezárugyár játékkínálata, a Domus szobabútor-felhozatala, Mambó és Tesla B93 orsós magnók, és persze rengeteg táskarádió. Kedvencünk a Videoton Szíriusz. De egy komplett Velorex is a dekoráció része, úgyhogy már csak a háromhatvanas kenyér hiányzik, meg az, hogy a pincérek Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat feliratú köpenyben feszítsenek.

Az ételválaszték sem nagyon haladja meg az 1981-est, de inkább az önkiszolgáló éttermes vonalat idézi, és nem a vendéglőit. Vagyis van töltött paprika, nincs brassói. Van almás pite, nincs Gundel-palacsinta. Nem mintha hiányozna.

Zsenge zöldborsólevessel (850 Ft) indítunk, egyszerű, nem különösebben emlékezetes dobás, bár az is igaz, hogy aki ettől csodát vár, annak itt semmi keresnivalója. Viszont már ekkor gyanús, hogy retró ide, eszpresszó oda, ezen a helyen mégis a házi koszt a nyerő. És a paprikás burgonyával - sic! - (1690 Ft) tényleg sikerült nagyot gurítani. Rendesen megfőzött krumpli, kiváló kolbász, pont annyi ízesítés, amennyi illik.

A világért sem hagynánk ki egy ilyen helyen a rántott sajtot (1490 Ft); rizibizivel kapjuk, de nem azzal a száraz ragaccsal, amit sok helyen ugyanígy hívnak. A sajt is rendben van, nem a szokásos rönk vagy tégla, hanem afféle párnácskák, "falatok". Tényleg jó, már amennyire ez jó lehet.

Jó a végén nagymama almás pitéje is (850 Ft), elhisszük, hogy valóban a nagymama készítette. Elhisszük, de azért tudjuk, hogy ez ugyanakkora hazugság, mint arra ráerősíteni, hogy olyan klassz lett volna Kádár idején.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.