Vajna Tímea szerint Andy Vajnának semmi szüksége nem volt a magyar emberek pénzére

  • B.P.M.
  • 2019. március 13.

Fekete Lyuk

A „hülye site-ok” tehetnek mindenről.

Vajna Tímea még 2018 novemberében, Andy Vajna halála előtt adott interjút Hasulyó Jánosnak Los Angelesben, melyben a sok celebtéma mellett politikai ügyekről is faggatták - szúrta ki a 24.hu.

A riporter rákérdezett arra az esetre, amikor Vajna macskáját magánrepülőn repítette az Egyesült Államokba állatorvoshoz, amivel kapcsolatban azt felelte: „Tíz éve vagyok Andyvel és tíz év alatt kétszer utaztam magángéppel Andy nélkül. Nekem nem adja ide a magángépet, mert nem egy olcsó mulatság, de vannak barátai, akiktől kölcsön tudjuk kérni, vagy velük jövünk éppen, és azt fényképeztem le.” Hozzátette, a macskás eset kapcsán kifejezetten ő kérte Andy-t, hadd mehessen ki a géppel, mert műtötték Chanelkát (a cicát), és olyan rosszak voltak az eredményei, hogy nem tudta volna elaltatni, viszont elmondása szerint visszafelé már Lufthansával jöttek.

Hasulyó tudni akarta, hogy miért utálják ennyien Vajnát, aki azt mondta: „Azért, mert ezek a hülye site-ok azt mondják, hogy közpénz, meg a te adóforintjaidból van, amikor semmi köze az egészhez. Az Andy 89 filmet csinált, semmi szüksége nincs a magyar emberek pénzére, sőt! Nagyon sok pénzt fizet be adóba, mint azt az emberek gondolnák, mert ugye a cégek bevétele után adózni kell ugyanúgy, mint ahogy nekem is az én cégeim után.” Nem mellesleg azt is elmondta, hogy szeretne Beverly Hillsben nyitni egy Mr.Funk fánkozót, amire azért nincs lehetősége, mert magasak a bérleti díjak.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni, az érintett rész 28 perc körül kezdődik:

 

Vajna Timi Instagramon üzent Hadházy Ákosnak

Kiderült, nemcsak a macskákért aggódik, de rengeteget jótékonykodik is. Miután Hadházy Ákos tegnap mint praktizáló állatorvos kommentálta a magánrepülővel Amerikába röptetett macska ügyét, Vajna Timi sem hagyta szó nélkül a dolgot, és Instagram-sztoriban vágott vissza. A macska mellett a közpénzért is aggódik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.