Animációs film

A kis kedvencek titkos élete

Film

Hogy mennyire egyszerű kis filmmel állunk szemben, azt jól mutatja, hogy könnyen összefoglalhatjuk a tartalmát egyetlen mondatban. Például: Mit csinálnak a házikedvenceink, amikor nem vagyunk otthon? Vagy: Toy Story állatokkal. A kis kedvencek titkos élete nem lesz éjszakába nyúló, mélyenszántó társalgások kiindulópontja gyerek és szülő között, de ez talán nem is baj, hiszen lassan már teljesen elszokunk a tét nélküli idétlenkedéstől az animációs filmekben a sok filozofálás közepette (maga a film rendezője is szántott már mélyebben a Gruval).

Max, a szimpatikus kis Jack Russell terrier gondtalanul éldegél imádott gazdájával, és legnagyobb problémája, hogy a nő reggelenként elmegy otthonról. Aztán egy nap hazaállít egy trónbitorlóval, a nagy melák Duke-kal. A gazdi figyelméért vívott harcuk messzire visz és a küzdelmes hazaúton persze össze is barátkoznak (a film egyúttal óda New York fel- és alvilágához).

Fergeteges állatfigurák sora lép elénk: a szappanopera-rajongó pomerániai, Hógolyó, a radikális, gazdiellenes lázadóvezér vagy Tibériusz, a sima modorú, vérengző vadászsólyom. A sok figura közt már csak az érzelmi tétnek nem marad hely (egyedül Duke előző gazdájának történetében csillan meg egy kis könnyfakasztás lehetősége), s az így felszabadult űrt a készítők ellenállhatatlan gegekkel töltik ki (ezek egyik kétségtelen csúcspontja a Max delíriumos látomásában Busby Berkeley-táncot járó kolbászok csoportja). A kis kedvencek jóval az átlag fölött teljesít, de azért a nagy animációktól távol van.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.