Hogy mennyire egyszerű kis filmmel állunk szemben, azt jól mutatja, hogy könnyen összefoglalhatjuk a tartalmát egyetlen mondatban. Például: Mit csinálnak a házikedvenceink, amikor nem vagyunk otthon? Vagy: Toy Story állatokkal. A kis kedvencek titkos élete nem lesz éjszakába nyúló, mélyenszántó társalgások kiindulópontja gyerek és szülő között, de ez talán nem is baj, hiszen lassan már teljesen elszokunk a tét nélküli idétlenkedéstől az animációs filmekben a sok filozofálás közepette (maga a film rendezője is szántott már mélyebben a Gruval).
Max, a szimpatikus kis Jack Russell terrier gondtalanul éldegél imádott gazdájával, és legnagyobb problémája, hogy a nő reggelenként elmegy otthonról. Aztán egy nap hazaállít egy trónbitorlóval, a nagy melák Duke-kal. A gazdi figyelméért vívott harcuk messzire visz és a küzdelmes hazaúton persze össze is barátkoznak (a film egyúttal óda New York fel- és alvilágához).
Fergeteges állatfigurák sora lép elénk: a szappanopera-rajongó pomerániai, Hógolyó, a radikális, gazdiellenes lázadóvezér vagy Tibériusz, a sima modorú, vérengző vadászsólyom. A sok figura közt már csak az érzelmi tétnek nem marad hely (egyedül Duke előző gazdájának történetében csillan meg egy kis könnyfakasztás lehetősége), s az így felszabadult űrt a készítők ellenállhatatlan gegekkel töltik ki (ezek egyik kétségtelen csúcspontja a Max delíriumos látomásában Busby Berkeley-táncot járó kolbászok csoportja). A kis kedvencek jóval az átlag fölött teljesít, de azért a nagy animációktól távol van.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
